Újra elaludtak
A 2001-es amerikai merényletek után nyilvánvaló lett, hogy nem szabad hagyni, hogy egyes országokban terrorista rendszerek, vagy akárcsak fészkek alakulhassanak ki, ahol kiképzik és ellátják a merénylőket. Amerika gyorsan megtámadta és meg is szállta Afganisztánt, ahol bin Laden terrorszervezete működött, és fel is számolta az ottani bázisokat.
Azt gondolnánk, hogy ez elég volt leckének, de hát nem így lett. Az arab tavasz után anarchia jött létre Líbiában, Szíriában és Irak szunnita részén, és ezeket a területeket betöltötték a terrorszervezetek. A nagyhatalmak csak tehetetlenkedtek, noha sokan figyelmeztettek, hogy ebből előbb-utóbb újra terror lesz.
Felkavart állóvíz
Persze egyelőre nem tudjuk, hogy a párizsi merényletek hátteréhez mennyit tett hozzá a közel-keleti anarchia, de az biztos, hogy ha megszűnnek a kiképzőbázisok és a háttértámogatás, sokkal kisebbek a merénylők lehetőségei. Egy-egy helyi őrült mindig lesz, mint a több tucat fiatalt lemészároló norvég Breivik vagy a repülőt a hegynek vezető német , akik képesek több száz embert megölni, de a jól szervezett, több helyszínen elkövetett merényletek esélye sokkal kisebb, ha megszűnnek ezek a háttérbázisok.
Az állóvíz ugyan már két hónapja fel lett kavarva, amikor Oroszország, kihasználva a kialakult vákumot, és látva a többiek cselekvésképtelenségét, megkezdte a szíriai beavatkozást. Erre Amerika is növelte kissé a maga bombázásait, leginkább azért, hogy ne tűnjön jelentéktelennek a régi-új szuperhatalom mellett. És aktivizálódtak a franciák is, akiket joggal zavart, hogy saját polgáraik közül hányan állnak be dzsihádistának, és ezeket le akarta vadászni.
Franciaország bizonyíthat
Most pedig mindehhez abszolút felhatalmazást kapott, függetlenül attól, hogy a merénylők kik voltak és ki támogatta őket. Senki nem fogja azt mondani, hogy a franciák ne zúzzanak szét mindent és mindenkit, aki él és mozog a Daesh területén. A franciák rögtön cselekednek is, megteszik, amire jelenlegi erejükből telik: amerikai hírszerzési útmutatások szerint támadják a legfontosabb ellenséges bázisokat.
Ez egyúttal egyébként meg is növelheti Franciaország nemzetközi szerepét és megbecsülését, ahogy Putyin Oroszországának is nagy respektust ad az, hogy Szíriában aktívan beavatkozik a terroristák ellen. Persze minden az eredménytől függ: valakiknek be kell vonulni az adott területre, ott helyreállítani a törvényes állapotokat. És akkor még hátra van a politikai rendezés, melynek során az 1918-ban mesterségesen összezárt, ill. szétválasztott népcsoportok számára elfogadható megoldás születik.
De hogy lesz béke?
Most első lépésként az iraki hadsereg és a kurdok lendültek támadásba, az iraki részen nekik van esélyük a területek felszabadítására, de lehetőségeik limitáltak: a kurdokat csak a kurd területeken látják szívesen, a síita hivatalos iraki hadsereget pedig a szunnita arab lakosság nem díjazza, ahogy Szíria szunnita területein sem kérnek Aszadból. Így viszont valamilyen mérsékelt szunnita erő kellene, vagy amíg ez nem áll össze, nemzetközi békefenntartók. Itt még nem tartunk, de remélhetőleg a párizsi tragikus eredmények után ebbe az irányba mozdulnak a nagyhatalmak, optimális esetben az ENSZ keretein belül.
A szélsőséges telepesek ellen vezetnek be büntetőintézkedéseket.
