A múlt héten Svájc egyoldalúan elhagyta az Európai Monetáris Uniót. Ugyan formálisan létezett svájci frank az elmúlt években, de 2011 szeptemberétől az EKB határozta meg a svájci monetáris politikát és a Svájci Nemzeti Bank egy egyszerű valutatanácsnak számított. Ennek most egyszer s mindenkorra vége.
Súlyos kérdőjelek az EKB körül
A svájci frank kiválása egy nemzetközi léptekben is óriási horderejű gazdaságpolitikai lépés, amely súlyos árnyat vet az EKB-ra. A piacok, amelyeket eddig elszédített a fedezetlen pénznyomás és amelyek bedőltek egy vagány déli EKB elnök beszólásának az euró védelme kapcsán (’whatever it takes’), most csattanós fülest kaptak és elkezdték revideálni álláspontjukat.
Lehetséges, hogy Mario Draghi verbális varázslata a továbbiakban nem lesz elegendő, hogy az elképesztően divergens eurózónát egyben tartsa a politikai válságtól sújtott tagállamok akarata ellenére? Mi lesz a kimenetele a német-EKB ellentétnek? Ha svájciak ilyen váratlanul kifaroltak, akkor lehet, hogy lesznek követőik? Elképzelhető, hogy ez a dezertőr nem is délről, hanem a prudens északról fog jönni? Egyes hírek szerint a dán jegybank már mérlegeli a 7,5 korona/euró árfolyamküszöb elhagyását.
Volt már ilyen
Szerencsére a svájci lépésnek van egy történelmi precedense. Az 1960-as évek végén az NSZK jegybankjának, a Bundesbanknak nagy tételekben kellett dollár-eszközöket vásárolnia, hogy a német márka fölértékelődését akadályozza és fönntartsa a fix valuta árfolyamot. Az akkori német konzervatívok szerettek volna aranyat vásárolni, de a Bundesbank megígérte a Fed-nek, hogy a dollárt nem teszi ki egy leértékelődési nyomásnak azáltal, hogy a német valutatartalékokból aranyat vásárol.
1969-ben az NSZK egyoldalúan fölértékelte a márkát, de ez sem volt képes a forró pénzek beáramlását megakadályozni és a Bundesbanknak állandóan interveniálnia kellett. Folyamatosan csökkentette a kamatlábakat, de mindhiába. 1971 májusában aztán az NSZK kormánya – a Bundesbank akarata ellenére – levált a dollárról és szabadon kezdte lebegtetni a márkát.
Három hónap múlva a lépés kiváltotta örvény elsöpörte a II. világháború utáni nemzetközi pénzügyi rendszert (Bretton Woods-i rendszer) és 1971 augusztus 15-én Richard Nixon elnök a TV-ben jelentette be, hogy a dollárt leválasztják az aranyalapról. Akik most a svájci jegybank titokzatossága miatt hüledeznek, érdemes az akkori Nixon-bejelentést kicsit közelebbről tanulmányozniuk. Nixon úgy rúgott föl egy több évtizede fönnálló globális pénzügyi rendszert, hogy nem konzultált előzetesen az Egyesült Államok egyetlen szövetségesével, de még az USA Külügyminisztériumával sem.
Az arany kora jöhet
A jelenlegi világgazdaság az utóbbi években függőségi viszonyba került a jegybankok monetáris stimulusától. A monetáris politikák abnormális állapotba kerültek, amely mára súlyos makrogazdasági egyenlőtlenségekhez vezetett. A svájci frank csupán a kanárit jelképezi a sújtóléggel töltött bányában.
A jegybankok iránti növekvő bizalmatlanság miatt múlt héten négy százalékkal emelkedett az alternatív valuta, az arany jegyzése. Érdemes fölkapaszkodni a szerelvényre, míg be nem gyorsul.
Káncz Csaba jegyzete
Vegyesen alakult pénteken a forint árfolyama a kora reggeli jegyzéséhez képest a főbb devizákkal szemben, a heti eredménye azonban pozitív. 
