Betegtájékoztató és válságforgatókönyv az új befektetési alapos törvényben

Betegtájékoztatónak is csúfolják néha  Németországban azt az egységes adatlapot (KID, azaz key information dokument), amelyet a UCITS-IV nevű EU-direktíva ír elő a tagországoknak. Ez azt a célt szolgálja, hogy - alaptípustól függően - két vagy három oldalon, pontosan szabályozott adatokon keresztül könnyen áttekinthető legyen egy alap összes fontosabb jellemzője. Valószínűleg ez lesz a leggyakoribb változás, amivel a kisbefektetők is találkozni fognak, miután módosulnak a befektetési alapokra vonatkozó hazai jogszabályok.

A Parlament előtt van ugyanis egy egész új törvény ezzel kapcsolatban, ami egyrészt kiveszi az eddigi helyéről, a tőkepiaci törvényből a befektetési alapokkal kapcsolatos szabályokat – ahogy az 2001 előtt is volt –, másrészt az említett direktíván kívül is sok kisebb változtatást tartalmaz. Ha még idén sikerül elfogadnia a parlamentnek, akkor januártól hatályba is léphet (illetve egyes részei bizonyos türelmi idő után, később).

Késtünk, de legalább nem egyedül Az UCITS-IV direktíva jogszabályokba való átültetésének határidejeként még 2010 első felében eredetileg 2011. június 30-at szabták meg, de az EU tagállamai közül mintegy féltucatnyi nem tartotta be az eredeti határidőt. Ahol meg is jelent a jogszabályokban (pl. Németország, Luxemburg, Svájc), ott is előfordul, hogy egyes rendelkezései később léphetnek életbe.

Amint Temmel Andrástól, az alapkezelők szervezete, a Bamosz főtitkárától megtudtuk, az apropót a változtatásra az UCITS IV-direktíva bevezetése adta. A törvénynek azonban ezen túl is alaposan megváltozik a karaktere, rengeteg részlete, de egyik sem drámaian. Megfordul az alapállás, míg az eddigi jogszabály alapesetnek a hazai alaptípusokat definiálta, és az európai típusú alapok jelentettek egyfajta különleges esetet, most fordítva lesz. Az UCITS-típusú alapok lesznek a kiindulópont, és ehhez képest lesznek speciális szabályok, lehetőségek.

Az UCITS-típusú, európai alapok talán legfontosabb jellemzője a szakember szerint, hogy ha bármely uniós tagállamban egy ilyet engedélyeznek, akkor azt a többi tagállamban is automatikusan forgalomba lehet hozni. Még az eddigi regisztrációs kötelezettség is megszűnik, amit a PSZÁF-nál a külföldi alapoknak csinálniuk kellett, az UCITS IV nagymértékben eltakarította a korlátozásokat a határon átnyúló szolgáltatások elől.

Az alapkezelők is átnyúlhatnak a határon

Az alapok határon átnyúló működésén kívül az alapkezelőké is lehetővé válik. Eddig a hazai alapkezelőknek is minimum fióktelepeket kellett létrehozniuk, ha másutt alapokat akartak létrehozni, ezen túl erre sem lesz szükség. Arra a kérdésre, hogy a hazai alapok és alapkezelők teljesíteni fogják-e a határon túli működéshez előírt feltételeket, a főtitkár azt válaszolta, hogy a többségük várhatóan igen, semmilyen különösebben nehezen teljesíthető, drámai feltételt nem szabtak ehhez.

Nem az UCITS-direktívához tartozik, inkább a pénzügyi válság tapasztalatainak gyakorlatba való átültetését jelenti, hogy változnak az értékpapír-alapok likviditási, felfüggesztési szabályai. A jelenlegi gyakorlattól eltérően lehetővé válik majd, hogy ha egy alap vagyonának egy része befagy, teljesen illikviddé válik, ezt a részt időlegesen el lehessen különíteni, és ne kelljen felfüggeszteni az egész alapot. Lehetővé válik így, hogy a befektetőket részlegesen, például 90-95 százalékban is ki lehessen fizetni, a maradékot pedig később. (Tipikus példája ennek egy ingatlanalapok alapja, amely értékpapíralap, és amelyben több jól működő ingatlanalapon kívül egy befagyott is van.)

Pánikrohamok ellen szedjen részkifizetést

Így, ha válság tör ki, és valamely befektetés veszélybe kerül, csökken az esélye annak, hogy a befektetők egyszerre megrohamozzák az adott értékpapír kibocsátóját. Az ingatlanalapok is rugalmasabbá válnának, nagyobb szabadságot adnának az alapkezelőknek abban, hogyan határozzák meg a visszaváltási szabályokat, például lehetővé válhat, hogy csak meghatározott időközökben, például évente egyszer lehessen visszaváltani. (Hasonló megoldások vannak külföldi alapoknál is.)

További változás lesz, hogy eddig az alapkezelőknek kötelező volt forgalmazó igénybe vétele saját alapjainak értékesítéséhez, ezentúl nem lesz. Ez leegyszerűsíti és olcsóbbá teszi az eladási folyamatot, főleg intézményi ügyfelek esetén. Megjelennek majd az úgynevezett esernyőalapok is: ezek olyan alapok, amelyeken belül – a külföldi gyakorlathoz hasonlóan - lehetővé válik különböző befektetési politikájú alapsorozatok létrehozása. Vagyis, amíg jelenleg egy bank külön európai részvényalapot, amerikai részvényalapot, kötvényalapot, pénzpiaci alapot stb. tart fenn, a jövőben ezek egy alap részalapjaiként (eszközosztályaiként, sorozataiként) létrehozhatók lesznek. Külföldön léteznek több tucat féle befektetési jegyből álló alapok is.

Mit kell tudni a kis KID-ről? Az új KID, azaz key information dokument (más néven KIID, key investor information dokument) egy olyan két, vagy speciális esetekben három oldalas dokumentum, amely az alapokról közli a legfontosabb információkat. A dokumentumnak le kell írnia az alap célját, befektetési politikáját, kockázati és hozamprofilját, a múltbeli hozamait, végül az alapkezelő és forgalmazó elérhetőségeit és a további információk közzétételi helyét. További részletes előírások vannak a dokumentumra nézve, de fontos, hogy közérthetőnek kell lennie. Ez a jelenlegi hivatalos tájékoztatóknál, rövidített tájékoztatóknál egyáltalán nem teljesül, még a szakembereknek is nehezen emészthetők néha a jogi maszlagok. Egy jelenlegi hivatalos tájékoztató 80-120 oldal körül van, de a rövidített is 20-30 oldal, ráadásul jórészt ugyanazokat a mondatokat, szakkifejezéseket használja, semmivel sem érthetőbb, csak valamivel rövidebb.