Túlélésért küzd a magyar rizs

Hiába szólították fel ősszel a rizstermelő tagállamok agrárminiszterei, szakmai szervezetei az uniós döntéshozókat a piaci válság kezelésére, nem lett eredménye.

„Brüsszelben nem hallgatták meg a javaslatainkat” – tapasztalta Bori Tamás is, a magyar Rizs Szövetség és a Nagykun 2000 Mg. Zrt. elnöke, a Copa-Cogeca rizs munkacsoportjának tagja.

Pedig égető szükség lenne a beavatkozásra, mert az unióban harmadával csökkent a rizs ára, miután –a migráció visszafogása fejében – az EU tovább növelte a fejlődő országok vámmentes exportkontingensét. Mindezt azután, hogy tavaly (az 1,7 millió tonnás rizsimporton belül) a korábbi duplája, több mint 600 ezer tonna olcsó rizs vámmentesen érkezett az unióba és súlyos piaci zavart okozott. Ennek ellenére az Európai Bizottság azt jelentette be, hogy csak 700 ezer tonna import fölött lépteti életbe ezután a piaci védőintézkedéseket. A krízis miatt az európai termelők és mezőgazdasági szövetkezet szövetsége, a Copa-Cogeca, felhívással fordult az uniós illetékesekhez a piaci stabilitás érdekében.

Ellehetetleníti a termelőket

„Az uniós agrárpolitika liberalizálja a piacot, beengedi a harmadik országokból érkező árut, miközben környezetvédelmi okokból tovább szigorítja a belső termelési feltételeket, ezzel ellehetetleníti az európai termelőket”. Így összegzi Bori Tamás a szabályozás ellentmondásait, amelyek már a rizstermelésen keresztül a vidéki munkaerő megtartásában, a fenntarthatóságban is gondot okoznak. „A cégünk 130 főnek ad munkát Kisújszálláson, a rizsföldjeinkről már 60 éve, 800 hektáron párologtatjuk a vizet a tájba, és a székicsér mentőprogrammal vizes élőhelyet teremtünk ennek a veszélyeztetett költöző madárnak” – sorolja a helyi értékeket az elnök, amely veszélybe kerül, ha az EU nem kezeli a krízist.

A klímaváltozás is nagy kihívás a szektornak. A felmelegedéssel északabbra húzódik a termeszthetőség határa, de a növény arzéntartalma is nőhet. A rizs – fajtától, talajtól függően –különböző mértékben vonja ki a nehézfémeket a talajból. Ezért különleges adottság, hogy a kunsági rizsnek kicsi az arzéntartalma. „A mi biorizsünket a világ legnagyobb rizstermelő országába, Kínába, prémium bébiételekbe is exportáljuk német cégeken keresztül” – mondja az elnök. A nagykun rizs ugyanis még a bébiételekre vonatkozó szigorúbb előírásoknak is megfelel, bár ezt az értékel még alig ismeri el a hazai piac.

A kevesebb több?

A világpiac sem a jobb minőségű, drágább rizst, hanem a legolcsóbbat keresi. Az árverseny a hazai gazdáknak azért is fájdalmas, mert amíg Ázsiában a rizsföldeken évente többször is aratnak, még Görögországban is a hazai többszöröse a hozam, mert itthon alig négy tonna az átlagtermés. Hiába jobb minőségű, garantált eredetű és gluténmentes a hazai, az importnál csak kevéssel többért tudják értékesíteni. Ezért ezen értékekre alapozva próbál a cég az oltalom alatt álló nagykun rizsre márkát építeni, de ez nem könnyű, mert az import olcsóbb.

A hazai kiskereskedelmi kínálatban jelenleg – kilónként 300 forinttól az 1300 forintos márkázott termékekig – különböző árú, de szinte kivétel nélkül Mianmarból származó rizst kínálnak az elnök adatai szerint, amelyet rendkívül olcsón tudnak beszerezni. A cégeknek egyszerűbb is a távoli országból nagy volument rendelni, hiszen itthon mindössze háromezer hektáron, évi 12 ezer tonna rizst termelnek. A cégvezető szerint azonban nem a mennyiség a gond. „El kell jutnunk addig, hogy versenyezzünk az importtal” – ismeri el.

Van is rá esély, mert a jóléti államokban már kialakult a jobb minőségért többet fizető tudatos fogyasztói kör.

Kóstolja meg!

„Még sosem maradt rizs a nyakunkon, akár kétszer ennyit is el tudnánk adni” – előlegezi meg Bori Tamás. Ezért a cége saját integrációt épít, amelyhez már több termelő is csatlakozott. De mivel a rizstelep-építésre nincs uniós támogatás, a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben a tagok nem tudnak új telepeket létesíteni. Főleg a hajdani állami rizsföldeket helyreállítva termelnek, és azzal szembesültek, hogy a piaci krízis miatt tavaly harminc százalékkal olcsóbban tudta csak a rizst az integrátor felvásárolni. Az elnök szerint hosszú távon csak úgy stabilizálódhat, bővülhet a hazai piac, ha azt – a belső ellátás biztonsága, a vidékfejlesztés érdekében – célirányos intézkedésekkel, „védőernyővel” az agrárpolitika, az állam is garantálná. Megtérülhetne a ráfordítás, mert ahogy fogalmaz: „a magyaroknak fogalmuk sincs, hogy milyen kiváló rizsük van, ami különösen a kisgyermekek, a diétázók és az étel-érzékenyek számára fontos. Ezért kell az embereknek megkóstolnia…” – tűzte ki a célt az elnök.

Zsugorodó szamárbőr?

A szocialista Magyarországon csaknem hatvanezer hektáron termeltek rizst, de idővel 15 ezer hektár alá, napjainkra alig háromezer hektárra csökkent a vetésterülete. A privatizációval szétszabdalták a termelőegységeket, megszüntették a telepek nagy részét. Kevés akkora rizstermelő gazdaság maradt, mint a jelenlegi Nagykun 2000 Mg. Zrt., amely 800 hektáron termeli a növényt. Bár a Körösök, a Tisza közelében ma is van elég víz a térségben az árasztásos termesztéshez, az állami infrastruktúra, a csatornák állapota leromlott. A termelés fenntartásához, bővítéséhez így a hatóságok és a termelők szoros együttműködésére, áldozatvállalására van szükség. Egy új risztelep építése hektáronként 2,5-3 millió forint, amit a rossz gazdasági helyzetben a termelők támogatás hiányában nem tudnak finanszírozni. A társas vállalkozások pedig, amelyek nem is vásárolhatnak földet, csak extrakockázatot vállalva, bérelt területen létesíthetnének telepeket, mert a szabályozás sem kedvez a rizstermelés bővítésének.