Veszteségből menekülő gazdák: mit vessünk az idén?

„Vannak olyan tagjaink, akik az elmúlt három évben nem tudtak nyereséget termelni”. Erről számolt be Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke az MBH Bank legutóbbi AgrárTrend Index rendezvényén, mert a klímaváltozás és a piaci krízis drámai változást okozott a növénytermesztésben. Sorsdöntővé vált, hogy a gazdák idén milyen növények termesztésével kerülhetik el az újabb veszteséget. Erről kérdeztük a Soproni járásban gazdálkodó Széplaki Tamást, aki maga is radikálisan átalakította a vetésszerkezetet. Megnövelte az őszi kalászosok arányát, a szántó negyedén pedig szóját termel. A kukorica területét viszont radikálisan csökkenti.

A „tengeri” ellen szól ugyanis, hogy a megugrott önköltség ellenére a  felvásárlási árak aligha növekednek érdemben. Ezt nemcsak az ukrajnai – illetve a szerbiai közvetítőkön keresztül – az unióba érkező orosz, hanem az EU Mercosur államokkal nemrég kötött szabadkereskedelmi megállapodásával immár a Brazíliából várható dömping is nyomja majd.

A kukorica – hajdan 1,2 millió hektáros – tavaly már csak 874 ezer hektár hazai vetésterülete így tovább fogy. Helyette a tavalyinál máris 15-20 százalékkal több őszi búzát és árpát vetettek. A peresztegi gazda is növelte a kalászosok területét, rááll a drágább javító minőségű malmi búza termesztésére.

Kukorica helyett cirok?

A ráfizetéses kukorica helyett máshol, egyre többen a szárazságtűrőbb cirokkal próbálkoznak, de ennek is vannak kockázatai és piaci korlátai. Bár a cirok jobban hasznosítja a vizet mint a kukorica, ha egyáltalán nincs csapadék, azt ez sem viseli el.

„Nálunk a repcének ez lesz az utolsó éve” – előlegezi meg a nagygazda, aki helyette a szárazságtűrőbb napraforgó-hibrideket ajánlja. Azt azonban, hogy az adott gazdaságban hosszabb távon meddig érdemes növelni ezen olajos növény területét, részben a piaci kínálat (főleg az ukrajnai EU-import) és az árak határozzák majd meg. Igaz, a repcét felváltó napraforgó helyett a hazai termelők amúgy sem tudnak a vetésterveikbe ellenállóbb kultúrát választani.

A szója viszont olyan biztos befutó, amelynek arányát a repce, a kukorica, más kapás kultúra  rovására is érdemes növelni. Amint arról laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor beszámolt, a hőstresszek megelőzésére e strapabíró fehérjenövény termesztése nagy lehetőség. Nem meglepő, hogy a korán betakarítható szója vetésterülete a 2023-as 58 ezer hektárhoz képest 2024-ben megduplázódott, és a tavalyi rekord után idén várhatóan tovább nő. Erre nemcsak a termeléshez kötött támogatás, hanem a jó ár a garancia. A hazai GMO-mentes szójababnak ugyanis nagy a piaca, mert az EU-ban mindössze 3,5 millió tonnát termelnek, de 31 millió tonnát használnak fel, és az import döntően génmódosított. Azért is jó alternatíva, mert ez a pillangós növény az őszi kalászosok remek előveteménye. Ráadásul hektáronként 3 tonnás hozammal is akkora bevételt és nagyobb nyereséget hoz, mint 9-10 tonna kukorica.

Zöld jövő

Eközben az unió zöld szemlélete, piacszabályozása a biotermesztés irányába tolja a szántóföldi gazdálkodást, amely itthon is esélyt ad a túléléshez. A biotermékek évi 9 milliárd eurós uniós piaca viszont még a kisebb termelőknek is ígéretes. Az egyre egészség- és környezettudatosabb EU-ban így 2030-ra várhatóan háromszorosára bővül majd az organikus élelmiszerek fogyasztása. Az biopiac, amelyen egyelőre se ukrán, se brazil konkurencia sincs, csak uniós termék. Hab a tortán az organikus termelés támogatása, amit érdemes kihasználni. Azért is, mert – látva a formálódó globális vámháborút – újabb nehéz év vár a hazai gazdákra. A szántóföldi tömegtermények piacán ugyanis egyelőre kiszámíthatatlan az ár, a kínálat, a jövedelmezőség.

Borús kilátások

Az uniós terménypiacokon állandósulni fog az ukrán, brazil nyomás, amely folyamatos piacbefolyásoló tényező marad. Erre számít Széplaki Tamás, aki emiatt borús kilátásokkal kezdte az idei évet. Az ukrajnai nagygazdaságokban – itthon tiltott – génmódosított fajtákat is termesztenek és olyan növényvédő szereket is használnak, mint a glifozát, amit az EU-ban már betiltottak. Az ukrajnai termőhelyi előnyökkel, technológiai és mérethatékonysági fölénnyel szemben így egyenlőtlen piaci versenyben kellene a magyar termelőknek helytállni, amire egyre kevésbé képesek. Ráadásul decemberben az EU aláírta a Mercosur államokkal a szabadkereskedelmi megállapodást. Így az uniós és a hazai termelőknek arra kell felkészülniük, hogy még az ukrajnai latifundiumoknál is többször nagyobb brazil óriásbirtokokról – ahol évente kétszer aratnak – tömegesen, vámmentesen hozzák majd be az olcsó brazil kukoricát. „Ez a dömping nyomás alatt fogja tartani az uniós piacokat, amelyen a jelenlegi európai mezőgazdaság nem tudja felvenni a versenyt” – tapasztalja az agrárvállalkozó. Eközben egyre több bajt okoz a klímaváltozás is, amelyekhez szintén alkalmazkodni kell, de erre nincs recept. Mindenkinek meg kell találni a maga számára legmegfelelőbb egyedi megoldást.