Privátbankár (PB.): Tudjuk, nehéz ilyenkor prognózist adni, amikor ilyen gyorsan változik minden, de mi a legvalószínűbb? Mikor múlik el a járvány, mire számíthatunk utána?
Pekár Dávid, a Raiffeisen Alapkezelő portfóliómenedzsere (P. D.): A befektetők fókuszában most az áll, hogy mikor jutunk el az aktív esetszám csökkenéséhez, a járványgörbe laposodásához. Az eddig meghozott intézkedések hatásának lassan jelentkezniük kell a számokban. Ha ez bekövetkezik, az adhat egy pozitív lökést a piacoknak, de ezután máshova kerül majd a hangsúly. Nem annyira a vírus lesz az érdekes, hanem a gazdasági károk. A várakozás jelenleg az, hogy a járvány maximum egy pár hónapig tartó korlátozást jelent.
Nagyon más dimenzióba kerülne minden, ha kiderülne, hogy ez inkább egy másfél éves periódus, amíg el nem jutunk a vakcina tömeggyártásához. Ebben az esetben nem csak gyors sokkot kapna a gazdaság, hanem hosszútávú összehúzódás következne. Attól függően, hogy melyik forgatókönyv érvényes a tőzsdei szereplők szemében, nagyon nagy mértékben változhat a részvények árazása.
A fejlett részvénypiacokon bekövetkezett 25-40 százalékos indexesésből az következtethető ki, hogy nagyon komoly gazdasági károkat áraz a piac. A jelentős fiskális és monetáris lazítások nélkül talán 50, 60, esetleg 70 százalékos zuhanás lett volna a tőzsdéken.
PB.: Hogyan reagál ezekre a folyamatokra az alapkezelő?
P. D.: A piac szerintem elég sok mindent beárazott a potenciális gazdasági károkból. Így mi a saját befektetési alapjainkban a mostanihoz közeli szinteken már vásárolni kezdtünk, de egyelőre nem agresszívan. Arra az esetre, ha a vakcina kifejlesztéséig, hosszú időre elhúzódna a válság, egyelőre bőven hagytunk még puskaport, elkölthető pénzt a későbbiekre.
PB.: Milyen a nem agresszív vásárlás?
P. D.: A piac alját elkapni legfeljebb szerencsével lehet. A jó stratégia az lehet, hogy tudjuk milyen típusú részvényeket, milyen iparágakban, milyen szinteken tartunk attraktívnak, és mindig felkészülünk egy esetleges még rosszabb forgatókönyvre is. Akadhatnak még meglepetések a piacon, amikor jó vételi lehetőségek alakulnak ki. Viszont ha most kockázatos eszközöket vásárolunk, akkor azt gondolom, ezekkel három-öt éven belül nem fogunk rosszul járni.
Ha a piac pár nap alatt is képes akár öt-tíz, sőt húsz százalékot mozogni, akkor érdemes fokozatosan, többféle áron részvényt vásárolni. Nem jó úgy végignézni egy esetleges további húsz százalékos leértékelődést, hogy már mindenünk részvényben van és nincs több elkölteni való pénzünk.
PB.: Akkor osszuk be a pénzünket kisebb csomagokra és fokozatosan fektessünk be?
P. D.: Így van. Valamint érdemes visszanyúlni azokhoz a fogódzókhoz, befektetési közhelyekhez, amelyeket megtanultunk. Ilyen a diverzifikáció, azaz hogy ne költsük a teljes tőkénket egyfajta eszközre. De nem csak az eszközök között kell diverzifikálni, hanem időben is érdemes elosztani a vételeket. Devizákból is többfélét érdemes tartani. Nehéz felmérni, mely országok milyen intézkedéseket hoznak, és ez hogyan fog hatni a devizájukra.
PB.: Mekkora az esélye annak, hogy nagyon durva forgatókönyv érvényesül, mint például 1929-1933-ban és azután, amikor egy időben mintegy 80 százalékkal volt alacsonyabban a tőzsdeindex a korábbi csúcsnál?
P. D.: Ennek kevés esélyt adok, szerintem a piaci árakban már nagyon sok minden benne van. Például az Amerikai Egyesült Államokban hetek alatt óriási munkanélküliség keletkezett.
Másrészt rövidtávon hajlamos elfelejteni a piac, de hosszú távon fontossá válhat, hogy milyenek a relatív hozamok. A kamatok lementek nullára, vagy nulla közelébe szinte minden fejlett országban. Az amerikai FED kamatot csökkentett és az amerikai tízéves kötvények hozama is lesüllyedt évi egy százalék alá. Sokkal attraktívabb lesz a vállalatok nyeresége és hozama, mint amennyit a fix hozamú termékek fognak tudni nyújtani. Előtérbe kerülhet, hogy a reáleszközöknek hosszú távon nincs igazán alternatívája.
Korábban a fiskális politika sok helyen nagyon szigorú volt, főleg az Eurózónában. Azt várta a piac, hogy ha lesz is infláció, az már nem a monetáris politikától fog jönni, hanem a költségvetési politikától. Vagyis attól, hogy az államok elkezdenek költekezni. Pár hónapja még azt találgatták, hogy a németek erre hajlandóak lesznek-e végre, most a vírus terjedése hirtelen felülírta az ezzel kapcsolatos kritériumokat. Németország is belevágott. Ha elmúlik a vírus hatása, akkor ezek az ösztönzők még nagyon sokáig ott lesznek a piacon. Ennek inflatórikus hatása lesz. Így a befektetők nem fognak tudni boldogulni fix hozamú termékekkel. Ismét a részvények várhatnak érdekessé. Persze a magyar piac helyzete kicsit más.
PB.: A magyar lakossági államkötvények sem lesznek jobbak, mint a reáleszközök?
P. D.: Kötvényt nem vennék, a kötvények hozama nem kompenzál azért az inflációs kockázatért, ami közép- és hosszútávon előjöhet. A magyar környezet persze más, mert itt az intézmények számára elérhető eszközökhöz képest a lakossági állampapírok jelentős felárat adnak. De még ennek fényében is azt gondolom, hogy a reáleszközök vonzóbbak. A vállalatok tudják áraikat emelni az inflációs környezethez alkalmazkodva, ők inflatorikus környezetben is tudnak nyereséget termelni. A részvények meg tudják őrizni értéküket és így a befektetők vagyonát.
PB.: Mi a szerepe a Megoldás alapcsaládnak, amelynek a kezelésében közreműködik?
P. D.: Az alapcsalád 2016-ban indult és célja az ügyfelek hosszú távú vagyongyarapodásának elősegítése, egyetlen egy termékben. Ez nem egy klasszikus részvény-, kötvény- vegyes alap, itt a befektetési eszközök teljes tárháza szerepelhet mindegyik alapban. Köztük alternatív eszközök is. Hasonlít némileg az angolszász privátbanki kiszolgálás filozófiájához.
Az alapok kezelése során, ha a kockázatosabb eszközök kockázati prémiuma alacsonyabb, akkor kevesebb ilyen eszközt tartunk. Ez történt már tavaly év végén és idén év elején is, ennek ellenére ezek az alapok tavaly is hoztak 5-10 százaléknyi hozamot a kockázati kategóriától függően. De a kockázati kereteknek csak nagyjából az egyharmadát használtuk ki, óvatosak voltunk, hogy legyen később tér kockázatos eszközök vásárlására.
PB.: A különböző kockázati szintű Megoldás-alapok között hogyan tudnak választani az ügyfelek?
P. D.: Egy Mifid teszten keresztül behatárolja az ügyfél a kockázatvállalási hajlandóságát. Mi pedig úgy határoztuk meg ezeknek az alapoknak a kockázati szintjét, hogy azok megfeleljenek egy-egy Mifid-kategóriának. Így könnyen kiderül, hogy melyik az ügyfélnek való termék a három közül.
PB.: Milyen eszközöket tartanak részvényeken és kamatozó eszközökön kívül?
P. D.: Van egy viszonylag fix ingatlanpiaci kitettség, a bankcsoport saját ingatlanalapjában, aminek a súlya 10-15 százalék közötti. Vásárolunk továbbá külsős, hazai alapkezelők kínálatából olyan abszolút hozamú termékeket, amelyeket hosszútávon jónak tartunk. De egy-egy ilyen kockázatosabb eszközben legfeljebb a tőke pár százaléka van. Az ilyen alapok teljes súlya pedig összesen csak 10-15 százalék. Használunk nyersanyagpiaci kitettséget is, ami általában sokféle nyersanyagot jelent. De ha időnként jónak látjuk, akkor valamelyik eszközt, például az aranyat vagy az olajat felülsúlyozzuk.
PB.: Hogy néz ki a magyar ingatlanpiac? Ott is minden lefagyott?
P. D.: Elsősorban azokon a területeken van probléma, ahol a kiskereskedelem súlya magas, ott újra kell tárgyalni a szerződéseket. Az alapkezelő emiatt csökkentette az alapot terhelő költségeket is. De az alap kellően diverzifikált, a bérlők jelentős része a jelenlegi helyzetben is változatlanul képes fizetni a bérleti díjat.
PB.: Mi az alapok befektetői célcsoportja?
P. D.: Befektetőink elsősorban a Raiffeisen privát banki és prémium ügyfelei közül kerülnek ki. Leginkább vagyonos magánügyfelek, akiknek már van meglévő megtakarítása, vagy akiknél jelentős havi jövedelem keletkezik. De annak is érdemes ezeket venni, aki rendszeresen tud befektetni, például havonta. Ilyenkor nagyon jól kisimul a vételek átlagára, nem egyetlen árszinttől függ a befektetés. Így kevésbé fogja stresszelni az ügyfelet az, hogy éppen hogyan áll a befektetési jegyeinek az árfolyama.
PB.: Régiónk, illetve Magyarország mennyire teljesít majd felül, illetve alul a jövőben?
P. D.: Kissé más szituációban vagyunk, mint a régió többi része. Magyarországon mind a fiskális, mind a monetáris politika meglehetősen prociklikusan működött eddig. Az államháztartásnak ugyanúgy volt hiánya, mint korábban, ha nem is túl magas. Lett volna lehetőség arra, hogy ez ne így legyen. Lett volna tér kamatemelésekre, de így most kevesebb puskapor maradt. Ennek ellenére még maradtak lehetőségek a válságkezelésre, úgyhogy nagy baj egyelőre nincsen, de minden a további intézkedéseken fog múlni.
A hitelfizetési moratórium segítségével sok korlátot kikerültek és nagyobb mozgásteret adtak maguknak a jegybanki döntéshozók. A forint stabilizálásához azonban lehet, hogy jelentősebb kamatemelésre lesz szükség. Főleg ha a politikai környezet sem lesz olyan stabil, mint ahogy a külföldi befektetők szeretnék.
Korábban a versenyképesség biztosítékát látta a hazai gazdaságpolitika a forint leértékelődéseben. Most valószínűleg a fájdalom enyhítésének lesz az egyik eszköze. Ebből a leértékelődésből már elég sok megtörtént az elmúlt hetekben.
A magyar részvénypiacról nehéz bármit is mondani, mivel nagyon koncentrált. De vannak benne defenzív eszközök is, mint a gyógyszergyártó Richter, amelynek nem annyira fáj ez a jelenlegi környezet, mint például a bankoknak. Ugyanakkor, amikor a politikai helyzetről említést tettem, arra is gondoltam, nem biztos, hogy jó stratégiával próbáljuk meg a jelenlegi helyzetet orvosolni. Stabil politikai és jogi környezetre lenne szükség. Nyugodtan lehetne a jelenlegi környezetben hagyni az államadósságot növekedni és elszállni az államháztartási hiányt. A bejelentett különadó-csomag egyelőre nem drasztikus, ez önmagában nem fogja elriasztani a külföldi befektetőket.
PB.: Milyen érzés “Az Év Feltörekvő Portfóliómenedzsere 2020” díjat megkapni?
P. D.: Megtisztelő és természetesen örültem neki, bár a mostani környezetben nem ezeken a dolgokon vannak a legfontosabb hangsúlyok.
Trump visszavenné a Panama-csatornát a magas használati díjak miatt. 
