8p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Megjelent az OECD friss adóék-statisztikája, amit politikai kommunikáció szintjén mindenki úgy tud értelmezni, ahogy csak szeretné. Mindenesetre tanulságos ezeket a statisztikákat tanulmányozni, mert jól mutatják a magyar adórendszer élőmunkát terhelő közterheinek problémáit. László Csaba címzetes egyetemi tanár, volt pénzügyminiszter cikke.

A közgazdasági statisztikák megértése még a szakmabeliek számára is sokszor komoly kihívást jelent. Nem véletlen, hogy a legkülönbözőbb statisztikai módszertani kiadványok egy-egy részterületre vonatkozóan is több száz oldalt tehetnek ki. Az Eurostat kézikönyve az államháztartási hiány és adósság számításáról például laza 450 oldalnyi könnyed olvasmány[1]. Az adórendszerek bonyolultsága, a kedvezmények változatossága, az összehasonlítani kívánt országok eltérő bérszínvonala miatt különösen nehéz az úgynevezett adóékre[2] vonatkozó statisztikákat értelmezni.

Más nagy nemzetközi szervezetekhez hasonlóan az OECD is közöl adóék- statisztikákat, 2000-ig visszamenőleg. A legfrissebb megjelent statisztikából kiderül, hogy 2020-ban az OECD-országokban a Covid-járvány alatt csökkent az adóék. A vizsgált 37 országból 29-ben csökkent az adóterhelés, egyben változatlan volt és mindössze 7 helyen emelkedett. A húsz éves trendeket látva egyértelmű, hogy a legnagyobb csökkenés a válságok idején figyelhető meg. A három legnagyobb csökkenés a 2008-2009-es válsághoz és 2020-hoz köthető. A húsz éves, 36,5 százalékról 34,6 százalékra való csökkenés önmagában nem tűnik soknak, de a 37 ország átlaga mögött azért az egyes országok szintjén komolyabb változások húzódnak meg.

Magyarország például ezen 20 év alatt szép utat járt be. 2000-2002 között a magyar adóék Belgium mögött a második legnagyobb volt az OECD országok között és durván 54-56 százalék  között mozgott. Hogy világos legyen: ez azt jelenti, hogy ha a munkáltatónak a bruttó bér és a szochó és a szakképzési hozzájárulás együttesen 100 forintjába került, akkor szja és egyéb élőmunka közterhek címén 54-56 forintot kellett megfizetni és zsebben maradt a munkavállalónak 44-46 forint. A 2003 és 2005 közötti adócsökkentések következtében 50-52 százalék közé csökkent az adóék, majd a 2007-es adóemelések után 2009-ig ismét 53-54 százalék között mozgott, amivel sikerült újból megszerezni az ezüstérmet az OECD-rangsorban. A 2010-es adócsökkentés több mint 6 százalékponttal csökkentette az adóéket 46,6 százalékra. A 2011-es adóváltozások (egykulcsos szja, magánnyugdíjpénztári járulék átirányítása az állami nyugdíjrendszerbe) után 49 százalék fölé nőtt az adóék, ami 2016-tól indult csökkenésnek elsősorban az évi 2 százalékpontos szocho-csökkenés miatt és 2020-ban 43,6 százalékra csökkent, amivel már csak hetedikek vagyunk a nemzetközi rangsorban. Az első helyet stabilan Belgium foglalja el 50 százalék feletti szinttel. Az „irigyelt” országok élén pedig Chile áll 7 százalékos adóékkel, míg Európában Svájc 22 százalékkal. Chile esetében azonnal hozzá kell tenni, hogy a statisztikai számítás szintjén rendben van ez a szám, de érdemes figyelembe venni, hogy miután Chilében a nyugdíjrendszer teljesen magán alapokon működik, ezért a nyugdíjjárulék nem az állam bevétele és értelemszerűen nem is jelenik meg egy adóék-statisztikában. De ettől még a munkavállalónak fizetnie kell és jó eséllyel sokan nem éreznek különbséget, amikor a „bérelszámolási papírjukon” meglátják az szja-t és a magánnyugdíjalap-befizetést – a levonás az levonás, egyre megy.

Most viszont a felvezető után már fel is teheti a gyanakvó olvasó a kérdést, hogy pontosan miről is írok itt? A kérdés jogos. Az eddig elemzett statisztika a magánszférában dolgozó, egyedülálló, gyermektelen és az átlagjövedelem szintjén kereső munkavállalóra vonatkozott. De mi van akkor a minimálbéresekkel, a magas jövedelműekkel, a házastársakkal, az egykeresős-kétkeresős együtt élőkkel, az 1-2-3-4 gyermekesekkel és ezeknek mindenféle kombinációjával? Szerencsére az OECD-nél is gondolnak ezekre a kérdésekre és 8 különféle kategóriában produkálnak számokat. Én most még két szempontra térnék ki.

A magyar gyermeknevelési támogatási rendszer egyik sajátossága, hogy a támogatások jelentős része nem a direkt szociális támogatási rendszeren keresztül zajlik. 2000 és 2018 között közel a GDP 1 százalékával csökkent az ilyen típusú kiadások aránya, ellenben jelentősen nőtt az adókedvezmény összege. Ráadásul az igazán nagy ugrás a harmadik gyermeknél lép be az adókedvezményben. Láthatóan az OECD erre nincs felkészülve, mert olyan kimutatásuk nekik sincs, ami a 3 gyermekesek adóékét nézné. Be kell hogy érjük a kétkeresős, két gyermeket nevelő párokkal úgy, hogy az egyik kereső az átlagjövedelmet, a másik pedig az átlagjövedelem 67 százalékát keresi. Nem meglepő módon 2000-2002 és 2007-2009 között ebben a kategóriában is dobogósok voltunk 44-46 százalék körüli értékekkel, majd először a 2010-es adócsökkentés, aztán 2017-től a szocho-csökkenés eredményeképpen 2020-ra 35,5 százalékra csökkent az adóék és már csak tizenharmadikak vagyunk a rangsorban. Az OECD-átlag azért még jóval ezalatt van a 28,9 százalékos szintjével.

Habár nincs ilyen statisztika, de azért nem kell hozzá nagy bátorság, hogy kijelentsük, hogy a háromgyermekeseknél valószínűleg jóval alacsonyabb az adóék és szinte biztosan az OECD átlag alatt vagyunk. Ezzel a szép számmal csak az a gond, hogy sokan nem tudják ezt az adókedvezményt kihasználni, azaz az államnak annál többet ér egy gyermek felnevelésének támogatása, minél nagyobb jövedelműek a szülők.

De térjünk vissza még az adóékhez és nézzünk meg még egy kategóriát. Egyedülálló gyermektelen, alacsony jövedelmű munkavállaló, az átlagjövedelem 67 százalékán. Ebben a kategóriában jön ki a magyar szja egyik sajátossága. Az szja nemcsak nevében egykulcsos, de a nemzetközi gyakorlattól eltérően nem ad semmilyen kedvezményt az alacsony jövedelműek számára. Ebben a kategóriában már 2000-2001-ben is „jól álltunk”. 51 százalék körüli adóékkel miénk volt az aranyérem. 2003-ban már 45 százalék alatti adóékkel „csak” ötödikek voltunk, de 2007-2009 között ismét feljebb ment az adóék, de a 2010-es adócsökkentés után az egykulcsos adó bevezetésével és a magánnyugdíjjáruléknak az állami rendszerbe irányításával 2010 és 2013 között 44 százalékról 49 százalékra nőtt az adóék és 48-49 százalék között maradt egészen 2016-ig. Ebben az évben a magyar adóék megint jól teljesített és a legmagasabb volt az OECD-ben. A szocho-csökkenés következtében 2020-ra 43,6 százalékra csökkent, de ezzel még mindig harmadikok vagyunk az OECD rangsorban.

Ha valaki már elunta a sok százalékot, megígérem itt befejezem. A fentiek kicsit jól példázzák a klasszikus viccet, miszerint a tanácsadó megmondja a juhásznak egy komoly projekt végén, hogy hány birkája van, miközben a projektre semmi szükség, hiszen a juhász bármikor álmából felkeltve is azonnal tudja, hogy hány birkája van. Ezekből a statisztikákból is megtudtuk, hogy az egyedülállóaknak Magyarországon a jövedelem nagyságától függetlenül azonos az adóéke, de a sok helyen működő progresszív adózás miatt az átlagjövedelemnél ez a rangsorban a 7. helyre, az átlagjövedelem 67 százalékán lévőknél pedig a 3. helyre sorol minket. Ezzel ellentétben a kétkeresős két gyermekes házaspároknál már csak a tizenharmadikak vagyunk és a háromgyermekesek pedig valószínűleg még ennél is jóval lejjebb lennének az OECD rangsorban.

Azaz, ha csak a politikai kommunikáció szintjén nézzük ezeket a statisztikákat, akkor arra is találunk példát, hogy agyonadóztatjuk szegény magyar munkavállalókat és arra is - még ha statisztikát nem is lehet rá találni -, hogy a háromgyermekeseknél valószínűleg az OECD átlag alatti az adóék. Lehet mazsolázni.

Komolyra fordítva a szót, azért tanulságos ezeket a statisztikákat tanulmányozni. Jól mutatják a magyar adórendszer élőmunkát terhelő közterheinek problémáit.

  • Az alacsony jövedelműeknél a nulla forinttól belépő szja- kulcs miatt kifejezetten magas a magyar adóterhelés.
  • Még az átlagjövedelem szintjén is az egykulcsos szja miatt az OECD átlag felett van az adóék 10 százalékponttal.
  • Főleg a többgyermekes családoknál már az adóterhelés közelebb van az OECD átlaghoz, de egyúttal ennek a rendszernek az az ára, hogy az alacsony jövedelműek nem tudják ezt a lehetőséget kihasználni[3] és joggal érezhetik úgy, hogy az ő gyermekük nevelése kevesebbet ér az államnak, mint a gazdag családok gyermekeié.

Mi várható idén? Miután a Covid-járvány a világ nagy részén nem tűnt el szilveszter éjszakáján, ezért nem hinném, hogy idén már ismét növekedésnek indulna az adóék. Hallunk ugyan adóemelési elképzelésekről az USA-ból, de elsősorban a gazdagok adóztatása kapcsán. A gazdaság véleményem szerint a legtöbb helyen még nagyon törékeny állapotban van. Nem hinném ezért, hogy a lakossági fogyasztás, a munkaerőpiac szempontjából leginkább érzékeny bevételeknél adóemelési hullámra kellene számítanunk.


[2] Az adóék megmutatja, hogy az összes élőmunka költség hány százalékát teszik ki a különböző élőmunka közterhek. Összes közteher/(Bruttó bér+munkáltató által fizetett közteher)

[3] Az elmúlt években fokozatosan enyhítettek az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét és most már a társadalombiztosítási járulékkal szemben is el lehet számolni a gyermek kedvezményt, de az alacsony jövedelműek így sem tudják teljesen kihasználni ezt a kedvezményt.

Címkék: Benchmark Adóék

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Benchmark Bod Péter Ákos: Szubjektív jólét – van-e gazdasági jelentősége?
Bod Péter Ákos | 2024. március 29. 05:42
Látszólag nincs egyértelmű összefüggés a bruttó hazai termék (GDP) és az emberi boldogság mértékének európai helyzete között. De csak látszólag. Valójában a boldogság-lista élén is az anyagilag tehetős nemzetek állnak. Mint ahogy Magyarország középmezőnybeli helyezése sem lehet meglepő és sajnos, ahogy a GDP-k összevetésében, itt is már előttünk vannak a románok. Azaz boldogabbak.
Benchmark Bod Péter Ákos: A tengerszállítás biztonsága, költsége – és a magyar ipar szerkezeti rizikói
Bod Péter Ákos | 2024. március 21. 05:43
A Szuezi-csatornát elkerülő hajók késői beérkezése bizonyára komoly mértékben visszafogta az ipari kibocsátást, és csak reménykedni lehet, hogy a gyengécske tavalyi év és a szintén halovány évkezdet után e két fő ágazat erőre kap. Az egész magyar gazdasági teljesítményre kihat az, ami a kulcsiparágakkal történik.
Benchmark Bod Péter Ákos: az IMF közepesen optimista világgazdasági kilátásait nem rontják le a zavaros kínai hírek
Bod Péter Ákos | 2024. február 1. 05:41
A kínai államadósság nemzetközi összevetésben nem óriási, de a nem-állami szektoroké igencsak: arányában jóval meghaladja az amerikai magánszektor eladósodási rátáját a GDP százalékában. Ezért is különösen izgalmas, hogy az Evergrande kínai és külföldi hitelezőinek, a kötvény-tulajdonosoknak vajon mennyi jut a felszámolási folyamat végén. 
Benchmark Bod Péter Ákos: Infláció le, növekedés fel 2024-ben? Vagy tovább sodródik a magyar gazdaság?
Bod Péter Ákos | 2023. december 27. 05:42
Bármelyik nagy makrogazdasági mutatót tekintjük, sok a lefele mutató kockázat. Jövőre sokkal valószínűbb az éves átlagos 7, mint a kormány által előrejelzett 4-5 százalékos fogyasztóiár-index. Ráadásul a magyar kormány által kinyitott külpolitikai frontok nagy száma miatt egyáltalán nem lehet adottnak venni azt, hogy a jelenlegi (így sem csekély) uniós pénzáramot meghaladó összegek jönnek 2024-ben.
Benchmark Bod Péter Ákos: a kellemetlen adatok üzenete, hogy a recesszióból sokfelé vezet út
Bod Péter Ákos | 2023. december 8. 05:42
A gazdasági helyzet értelmezését nagyban nehezíti, hogy rengeteg kétely övezi a nemzetgazdasági adatok megbízhatóságát. A 2023 októberéről érkező adatok lassulást, elakadást jeleznek, akkor vajon mire alapoz az optimista kormánypropaganda?
Benchmark Bod Péter Ákos: a fizetési mérleg javult - de nem javult meg
Bod Péter Ákos | 2023. október 27. 05:39
Már a múlté a költségvetés és a folyó fizetési mérleg együttes hiánya, másnéven az ikerdeficit – hangzik el Nagy Márton érvelése. Ám egyelőre ott tartunk, hogy a költségvetés erősen deficites, a forgalmi típusú adók valahogy nem nőnek a tervezett mértékben, holott a tervezettnél jóval nagyobb infláció az áfa és szja csatornáin elvileg még enyhítik is a pénzügyminiszter aggodalmait. 
Benchmark Bod Péter Ákos: követjük a dezinflációs trendet - és azután?
Bod Péter Ákos | 2023. október 11. 05:57
Bár a magas tavalyi bázisszint miatt decemberben 7 vagy 8 százalékra mehet le az éves pénzromlás, a nemzetközi szervezetek – jelesül a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – már azt prognosztizálják, hogy az eddig gondolt és a magyar hatóságok által említett inflációs pályánál magasabb árszintemelkedés várható 2024-re.
Benchmark Bod Péter Ákos: A „fejlődő Európa” – ahogy az EBRD látja a térséget és benne Magyarországot
Bod Péter Ákos | 2023. október 5. 05:47
Vajon a magyar gazdaságnak, és általában is egy rendszerváltó országnak, hol a helye a világ gazdasági-üzleti térképén? A teljesítményt kikhez, mihez kell mérni? Ezen kérdések megválaszolásához is érdemes figyelemmel kísérni az EBRD elemzéseit: a tágan vett kelet-európai térséget hitelezőként jól ismerik, fizikai jelenlétük miatt a belső viszonyokról is vannak első kézből származó ismereteik, így gazdasági prognózisaik is figyelemre méltók kelet-közép-európai vonatkozásban is.
Benchmark Bod Péter Ákos: Monetáris váltás előjele vagy csupán szakmai felismerés?
Bod Péter Ákos | 2023. augusztus 2. 05:49
A forint árfolyamának hirtelen és erőteljes változásai rendszeresen tudatosítják a magyar gazdasági szereplőkben az önálló valuta meglétéből fakadó komoly kockázatokat. Mind gyakrabban előkerül a kérdés: hogyan tovább? A jó és egyszerű válasz az euróövezethez való csatlakozás lenne. Arra azonban nemhogy céldátum nincs, de gyenge szándék sem látszik a kormányzati körökben. Újabb jelek alapján mégis érdemes megint rápillantani a helyzetre.
Benchmark Bod Péter Ákos: a hitelminősítők várnak, de mire is?
Bod Péter Ákos | 2023. június 28. 05:33
A magyar stagfláció bekövetkezte kellemetlen meglepetésként érte azokat, akik nem észlelték a 2022 első felének adatai mögötti különleges mozgatókat. A hitelminősítők idővel reagáltak – de most kivárnak. Az európai gazdasági klíma jobb, mint ahogyan akár csak fél évvel ezelőtt is kinézett, a magyar ütemcsökkenés igen nagy. De nem itt találhatók a nagy bizonytalanságok, hanem a politikai kockázatok terén. Legfőképp: mi lesz az EU-kapcsolatokkal? Most minden elemző vár.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG