Agyonadóztatott magyar bérek vagy adó-Kánaán? Az adóék rejtelmei

A közgazdasági statisztikák megértése még a szakmabeliek számára is sokszor komoly kihívást jelent. Nem véletlen, hogy a legkülönbözőbb statisztikai módszertani kiadványok egy-egy részterületre vonatkozóan is több száz oldalt tehetnek ki. Az Eurostat kézikönyve az államháztartási hiány és adósság számításáról például laza 450 oldalnyi könnyed olvasmány[1]. Az adórendszerek bonyolultsága, a kedvezmények változatossága, az összehasonlítani kívánt országok eltérő bérszínvonala miatt különösen nehéz az úgynevezett adóékre[2] vonatkozó statisztikákat értelmezni.

Más nagy nemzetközi szervezetekhez hasonlóan az OECD is közöl adóék- statisztikákat, 2000-ig visszamenőleg. A legfrissebb megjelent statisztikából kiderül, hogy 2020-ban az OECD-országokban a Covid-járvány alatt csökkent az adóék. A vizsgált 37 országból 29-ben csökkent az adóterhelés, egyben változatlan volt és mindössze 7 helyen emelkedett. A húsz éves trendeket látva egyértelmű, hogy a legnagyobb csökkenés a válságok idején figyelhető meg. A három legnagyobb csökkenés a 2008-2009-es válsághoz és 2020-hoz köthető. A húsz éves, 36,5 százalékról 34,6 százalékra való csökkenés önmagában nem tűnik soknak, de a 37 ország átlaga mögött azért az egyes országok szintjén komolyabb változások húzódnak meg.

Magyarország például ezen 20 év alatt szép utat járt be. 2000-2002 között a magyar adóék Belgium mögött a második legnagyobb volt az OECD országok között és durván 54-56 százalék  között mozgott. Hogy világos legyen: ez azt jelenti, hogy ha a munkáltatónak a bruttó bér és a szochó és a szakképzési hozzájárulás együttesen 100 forintjába került, akkor szja és egyéb élőmunka közterhek címén 54-56 forintot kellett megfizetni és zsebben maradt a munkavállalónak 44-46 forint. A 2003 és 2005 közötti adócsökkentések következtében 50-52 százalék közé csökkent az adóék, majd a 2007-es adóemelések után 2009-ig ismét 53-54 százalék között mozgott, amivel sikerült újból megszerezni az ezüstérmet az OECD-rangsorban. A 2010-es adócsökkentés több mint 6 százalékponttal csökkentette az adóéket 46,6 százalékra. A 2011-es adóváltozások (egykulcsos szja, magánnyugdíjpénztári járulék átirányítása az állami nyugdíjrendszerbe) után 49 százalék fölé nőtt az adóék, ami 2016-tól indult csökkenésnek elsősorban az évi 2 százalékpontos szocho-csökkenés miatt és 2020-ban 43,6 százalékra csökkent, amivel már csak hetedikek vagyunk a nemzetközi rangsorban. Az első helyet stabilan Belgium foglalja el 50 százalék feletti szinttel. Az „irigyelt” országok élén pedig Chile áll 7 százalékos adóékkel, míg Európában Svájc 22 százalékkal. Chile esetében azonnal hozzá kell tenni, hogy a statisztikai számítás szintjén rendben van ez a szám, de érdemes figyelembe venni, hogy miután Chilében a nyugdíjrendszer teljesen magán alapokon működik, ezért a nyugdíjjárulék nem az állam bevétele és értelemszerűen nem is jelenik meg egy adóék-statisztikában. De ettől még a munkavállalónak fizetnie kell és jó eséllyel sokan nem éreznek különbséget, amikor a „bérelszámolási papírjukon” meglátják az szja-t és a magánnyugdíjalap-befizetést – a levonás az levonás, egyre megy.

Most viszont a felvezető után már fel is teheti a gyanakvó olvasó a kérdést, hogy pontosan miről is írok itt? A kérdés jogos. Az eddig elemzett statisztika a magánszférában dolgozó, egyedülálló, gyermektelen és az átlagjövedelem szintjén kereső munkavállalóra vonatkozott. De mi van akkor a minimálbéresekkel, a magas jövedelműekkel, a házastársakkal, az egykeresős-kétkeresős együtt élőkkel, az 1-2-3-4 gyermekesekkel és ezeknek mindenféle kombinációjával? Szerencsére az OECD-nél is gondolnak ezekre a kérdésekre és 8 különféle kategóriában produkálnak számokat. Én most még két szempontra térnék ki.

A magyar gyermeknevelési támogatási rendszer egyik sajátossága, hogy a támogatások jelentős része nem a direkt szociális támogatási rendszeren keresztül zajlik. 2000 és 2018 között közel a GDP 1 százalékával csökkent az ilyen típusú kiadások aránya, ellenben jelentősen nőtt az adókedvezmény összege. Ráadásul az igazán nagy ugrás a harmadik gyermeknél lép be az adókedvezményben. Láthatóan az OECD erre nincs felkészülve, mert olyan kimutatásuk nekik sincs, ami a 3 gyermekesek adóékét nézné. Be kell hogy érjük a kétkeresős, két gyermeket nevelő párokkal úgy, hogy az egyik kereső az átlagjövedelmet, a másik pedig az átlagjövedelem 67 százalékát keresi. Nem meglepő módon 2000-2002 és 2007-2009 között ebben a kategóriában is dobogósok voltunk 44-46 százalék körüli értékekkel, majd először a 2010-es adócsökkentés, aztán 2017-től a szocho-csökkenés eredményeképpen 2020-ra 35,5 százalékra csökkent az adóék és már csak tizenharmadikak vagyunk a rangsorban. Az OECD-átlag azért még jóval ezalatt van a 28,9 százalékos szintjével.

Habár nincs ilyen statisztika, de azért nem kell hozzá nagy bátorság, hogy kijelentsük, hogy a háromgyermekeseknél valószínűleg jóval alacsonyabb az adóék és szinte biztosan az OECD átlag alatt vagyunk. Ezzel a szép számmal csak az a gond, hogy sokan nem tudják ezt az adókedvezményt kihasználni, azaz az államnak annál többet ér egy gyermek felnevelésének támogatása, minél nagyobb jövedelműek a szülők.

De térjünk vissza még az adóékhez és nézzünk meg még egy kategóriát. Egyedülálló gyermektelen, alacsony jövedelmű munkavállaló, az átlagjövedelem 67 százalékán. Ebben a kategóriában jön ki a magyar szja egyik sajátossága. Az szja nemcsak nevében egykulcsos, de a nemzetközi gyakorlattól eltérően nem ad semmilyen kedvezményt az alacsony jövedelműek számára. Ebben a kategóriában már 2000-2001-ben is „jól álltunk”. 51 százalék körüli adóékkel miénk volt az aranyérem. 2003-ban már 45 százalék alatti adóékkel „csak” ötödikek voltunk, de 2007-2009 között ismét feljebb ment az adóék, de a 2010-es adócsökkentés után az egykulcsos adó bevezetésével és a magánnyugdíjjáruléknak az állami rendszerbe irányításával 2010 és 2013 között 44 százalékról 49 százalékra nőtt az adóék és 48-49 százalék között maradt egészen 2016-ig. Ebben az évben a magyar adóék megint jól teljesített és a legmagasabb volt az OECD-ben. A szocho-csökkenés következtében 2020-ra 43,6 százalékra csökkent, de ezzel még mindig harmadikok vagyunk az OECD rangsorban.

Ha valaki már elunta a sok százalékot, megígérem itt befejezem. A fentiek kicsit jól példázzák a klasszikus viccet, miszerint a tanácsadó megmondja a juhásznak egy komoly projekt végén, hogy hány birkája van, miközben a projektre semmi szükség, hiszen a juhász bármikor álmából felkeltve is azonnal tudja, hogy hány birkája van. Ezekből a statisztikákból is megtudtuk, hogy az egyedülállóaknak Magyarországon a jövedelem nagyságától függetlenül azonos az adóéke, de a sok helyen működő progresszív adózás miatt az átlagjövedelemnél ez a rangsorban a 7. helyre, az átlagjövedelem 67 százalékán lévőknél pedig a 3. helyre sorol minket. Ezzel ellentétben a kétkeresős két gyermekes házaspároknál már csak a tizenharmadikak vagyunk és a háromgyermekesek pedig valószínűleg még ennél is jóval lejjebb lennének az OECD rangsorban.

Azaz, ha csak a politikai kommunikáció szintjén nézzük ezeket a statisztikákat, akkor arra is találunk példát, hogy agyonadóztatjuk szegény magyar munkavállalókat és arra is - még ha statisztikát nem is lehet rá találni -, hogy a háromgyermekeseknél valószínűleg az OECD átlag alatti az adóék. Lehet mazsolázni.

Komolyra fordítva a szót, azért tanulságos ezeket a statisztikákat tanulmányozni. Jól mutatják a magyar adórendszer élőmunkát terhelő közterheinek problémáit.

• Az alacsony jövedelműeknél a nulla forinttól belépő szja- kulcs miatt kifejezetten magas a magyar adóterhelés.
• Még az átlagjövedelem szintjén is az egykulcsos szja miatt az OECD átlag felett van az adóék 10 százalékponttal.
• Főleg a többgyermekes családoknál már az adóterhelés közelebb van az OECD átlaghoz, de egyúttal ennek a rendszernek az az ára, hogy az alacsony jövedelműek nem tudják ezt a lehetőséget kihasználni[3] és joggal érezhetik úgy, hogy az ő gyermekük nevelése kevesebbet ér az államnak, mint a gazdag családok gyermekeié.

Mi várható idén? Miután a Covid-járvány a világ nagy részén nem tűnt el szilveszter éjszakáján, ezért nem hinném, hogy idén már ismét növekedésnek indulna az adóék. Hallunk ugyan adóemelési elképzelésekről az USA-ból, de elsősorban a gazdagok adóztatása kapcsán. A gazdaság véleményem szerint a legtöbb helyen még nagyon törékeny állapotban van. Nem hinném ezért, hogy a lakossági fogyasztás, a munkaerőpiac szempontjából leginkább érzékeny bevételeknél adóemelési hullámra kellene számítanunk.