Kanada évtizedekig másolta déli nagy szomszédját. Legalábbis ami a toronyházakat illeti. A nagyvárosokban hihetetlenül drága az építési telek, ezért ha irodáról vagy lakásról van szó, minden beruházó csak a felfelé irányt ismerte és még ismeri most is. De az irodatornyok vagy a lakótornyok lassan elkezdik elveszíteni vonzerejüket, az emberek megérezték, hogy van valami nyomasztó abban, hogy egy óriási függőleges kalitkában éljenek évtizedeket. Az amerikai álom, vagyis az önálló családi ház sok kanadainak is álom lett.
A BBC megszólaltatta a témában készült cikkében Angela Jiangot, aki sokáig Torontó belvárosában, a 68. emeleten lakott egy magas házban. Öt éve betelt a pohár és elköltözött egy négylakásos társasházba a város kijjebb eső kerületében.
„Az tetszett, hogy itt minden olyan szellős, nem kell liftbe szállni és van egy hatalmas erkélyem is” – számolt be a változás előnyeiről”
A kanadai kormány nem régiben előállt egy kísérleti tervvel, ami kifejezetten az ilyen, pár lakásból álló társasházakat támogatja. Egyfajta köztes kategóriának gondolják a soklakásos toronyházak és az egy család számára épített nagy családi házak között. A kormány hatmilliárd kanadai dollárt (1 kanadai dollár=268 forint) szán a lakhatási válság enyhítésére és közölte, hogy a helyi önkormányzatoktól azt várja, hogy főleg ilyen kategóriájú házakra ad ki építési engedélyt.
Fotó: Depositphotos
Egyelőre csak néhány tartomány üdvözölte a tervet, British Columbia vezetése viszont már lépett is: közölte, hogy az ötezer lakosnál nagyobb településeken az öt vagy a hatlakásos társasházakat is támogatja. Ontario és Alberta első emberei azonban nem nagyon akarják, hogy kötelező legyen négylakásos házakat építtetni.
„A helyiek mindig jobban tudják, hogy mi kell az ottani lakosoknak és nem értünk egyet azzal, hogy oda is kötelező legyen négylakásos házakat építeni, ahol ennek semmi értelme” – érvelt Doug Ford, Ontario kormányzója.
Megjegyezte, hogy veszélyes ez a terv, mert ezzel tulajdonképpen teljesen felbolygatják a kanadai kertvárosi övezetek szerkezetét. Ott ugyanis a különálló családi házak vannak túlnyomó többségben, rendkívül szellős a térkialakítás, nem érezni semmiféle nyomást amiatt, hogy túl sűrűn lennének egymás mellett a házak.
Érdekes tudnivaló, hogy Torontóban 1929 és 2023 között gyakorlatilag tilos volt ilyen kis társasházakat építeni. Most azonban változott a hatóságok álláspontja és átírták a szabályozást, ami kifejezetten megengedi, méghozzá nagy belső területeken az ilyen lakóingatlanok létesítését.
Fotó: pixabay
Kanada francia nyelvű vidékein, például Montreálban pont fordított a helyzet és mindig is az volt. Nyilván az európai hagyományok miatt népszerűek a kisebb, hangulatosabb épületek.
Alex Bozikovic építész így nyilatkozott: Torontóban azért vezették be a tiltást, mert az volt az - egyébként hamis - elterjedt vélemény, hogy a toronyházakban összezsúfolt emberek általában a szegényebb rétegekből kerülnek ki, főleg a bevándorlók közül, akikkel úgymond csak baj van. Kérdés persze, hogy a kanadai kormány ezzel megáll, vagy ez az új engedékenység és támogatás csak egy nagyobb, átfogó lakásreformnak a része, amire már nagyon vár a társadalom.
Azt azonban egyelőre nem lehet tudni, hogy a beruházók is odaállnak-e a tervek mellé. Hiszen azonos telekméreten sokemeletes házat építeni mindig nagyobb haszonnal járhat, mint egy lapos ikerházat felhúzni, még akkor is, ha abban hat lakást alakítanak ki.
„Minek vesződjek egy négylakásos projekttel, ha ugyanott tudok építeni egy 150 lakásos házat is” – dohogott Brandon Donnelly, a Slate Asset Management befektetési cég vezetője.
Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a bankok nem nagyon vannak felkészülve a kis társasházak finanszírozására. Vélhetően új banki termékeket kell fejleszteniük ezekre az ingatlanokra. Ugyanez érvényes az ingatlanfejlesztőkre is, a többség ugyanis a nagy projektekhez szokott. Kanadai ingatlanos források szerint a program tavalyi meghirdetése óta Torontóban és Vancouverben összesen csak száz kérvényt adtak be ilyen négylakásos társasházakra, az igazi áttöréshez sokezres nagyságrendet kellene elérni.
Olaszországban felháborodást váltott ki azzal, hogy szabadon engedte Oszama Najimot, akit a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűncselekményekkel vádol. 
