A Balla Ingatlanirodák részéről sokszor belefutunk érdekes jogi kérdésekbe ingatlanokkal kapcsolatban, az egyik ilyen az elbirtoklás. Ez a téma érezhetően azért izgatja az emberek fantáziáját, mivel elbirtoklással elviekben kikerülhető egy ingatlan megszerzésénél az adásvételi szerződés aláírása és a vételár megfizetése. Nem véletlen, hogy sokaknak felcsillan a szeme, amikor felmerül gondolataik között az elbirtoklás, mint jogi fogalom. A kifejezés sokaknak ismerős, azonban a hozzá kapcsolódó szabályok már kevésbé. Márpedig a törvény - bár röviden fogalmaz - szigorú, komoly feltételeket szab, nem teszi lehetővé mindenki számára, hogy könnyen és ingyen hozzájusson más ingatlanához. De lássuk a sokak számára elkedvetlenítő részleteket.
15 év szakadatlan birtoklás
Az elbirtoklás szabályaival a Polgári törvénykönyv 5:44-49. §-ánál találkozhatunk, érdemes tüzetesebben szemügyre venni azoknak, akik éppen egy ingatlan elbirtoklásának lehetőségével kacérkodnak. Annál is inkább, mert alig pár sornyi szöveget kell csak értelmezni, bár ezt a pár sort érdemes azért jobban kibontani, amit most meg is teszünk.
Itt van mindjárt az egyik legkomolyabb hátráltató tényező: elbirtokláshoz az adott ingatlant 15 éven át keresztül folyamatosan sajátunkként kell birtokolni. A törvény szó szerint így fogalmaz: „elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.” És itt minden szónak súlya van. Röviden viszont úgy foglalható össze a dolog, hogy akkor lehet egy ingatlant elbirtokolni, ha valóban abban a tudatban kezeljük azt, hogy az a mi tulajdonunkban van.
Sajátként birtokolni
A legnagyobb gondot általában az jelenti, hogy ezt a 15 éven keresztüli szakadatlan, saját tulajdonkénti birtoklást igazolni is kell, mégpedig jellemzően azzal, hogy 15 éven keresztül meg kell fizetni utána az adót és az egyéb terheket, például a rezsit, valamint művelni kell, gondozni és karbantartani. Ez pedig általában csak abban az esetben valósul meg, ha az elbirtokló tényleg véglegesnek tekinti a birtoklást, sajátjaként kezeli az ingatlant, tehát úgy tudja, hogy övé az ingatlan, nem pedig csak kivár, hogy a 15 év elteltével lecsapjon rá.
Olyan esetben sem beszélhetünk elbirtoklásról, amikor valaki bérlőként, használóként, haszonélvezőként lakik egy ingatlanban, vagy használja azt, esetleg valaki megkérte rá, hogy gondozza adott ideig az ingatlant. Ezt ugyanis annak tudatában teszi, hogy van egy tulajdonosa az ingatlannak, aki viszont nem ő. Még akkor sem lehet így elbirtokolni, ha a valódi tulajdonos valami oknál fogva nem fizeti ingatlana után a terheket, pedig neki kellene. Tehát az nem elég, hogy mi fizetjük a rezsit valaki helyett egy lakás esetében, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az az ingatlan az ő tulajdonában van, és nem a miénk.
És ez még mind nem elég: elbirtoklásra csak akkor kerül sor, ha a bejegyzett tulajdonos 15 évig nem gyakorolja az ingatlannal kapcsolatos jogait. Amennyiben ezt bármikor is megteszi ezen időszak alatt, onnantól újraindul a 15 év számítása. Tehát olyankor, amikor a valódi tulajdonos bármikor is használattal, esetleg kifogással vagy felszólítással megszakítja ezt a 15 évet, meghiúsul az elbirtoklás.
De nézzük ezeket a lehetőségeket részletesen, hiszen a törvény meg is fogalmazza őket. Az egyik eset a kifogás vagy felszólítás, amikor valaki írásban, esetleg jegyző, bíróság útján felszólítja a használót a jogalap nélküli használat megszüntetésére. A másik pedig, amikor használja, illetve rendelkezik az ingatlannal kapcsolatban: tehát például bérbe adja, jelzáloggal megterheli, esetleg végrendelkezik róla.
A bíróság dönt
Amikor egy ingatlan esetében mégis eljutunk az elbirtoklás lehetőségéig, akkor a megszerzett tulajdonjog megállapítása csak bírósági eljárás révén történhet meg. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy pert kell indítani a tulajdonosokkal szemben, amelyben a kereseti kérelem maga az elbirtoklás.
A per során bizonyítania kell az elbirtokolni szándékozónak, hogy 15 éven át szakadatlanul sajátjaként birtokolta az adott ingatlant. A tulajdonjogot pedig csak a bíróság ítélete alapján lehet bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba, már amennyiben az elbirtokolni szándékozó “megnyeri” a pert.
De nehogy birtokháborítás legyen belőle!
Ugyanakkor azt is érdemes észben tartani azoknak, akik elbirtoklással kívánnak valamilyen ingatlant megszerezni, hogy egyes esetekben nagyon megüthetik a bokájukat. Például mert a használat révén belefuthatnak egy birtokháborítási ügybe. Akkor ugyanis, ha valaki más ingatlanját használjuk, úgy hogy arra annak tulajdonosa nem adott engedélyt, akkor birtokháborítást követünk el. A birtokháborító ellen pedig birtokvédelmi vagy tulajdonvédelmi eljárás indítható.
Vannak azonban sötétebb vetületei is az elbirtoklásnak. Például amikor valaki erőszakkal, alattomos módon vagy éppen bűncselekmény révén vesz használatba egy ingatlant. Az ilyen módon szerzett ingatlant azonban a törvény szerint nem lehet elbirtokolni.
És van még egy érdekes rész a törvényben, ami a valóságban gyakran megvalósul: amikor valaki egy ingatlannak, például egy földterületnek csak egy részét szeretné elbirtokolni, mondjuk azért, mert annak idején nem az ingatlan-nyilvántartási térképnek megfelelően lett felállítva a kerítés, így több mint 15 éven keresztül a szomszéd földjének egy részét használta. Ilyenkor az elbirtoklás csak abban az esetben lehetséges, ha a föld megosztható, és ekkor is szükséges a bírósági eljárás.
Látható tehát, hogy a törvény szigorúan szabályozza az elbirtoklás lehetőségét, és egyáltalán nem az a kerülő úton járható, könnyű tulajdonszerzési forma, ahogy azt sokan elképzelik. Kezeljük tehát óvatosan a kérdést, amikor felmerül a lehetősége.
A kisbefektetőkre lő a nagybank. 
