Miért most?
Azt, hogy a kereskedelmi szektorban, sőt a gazdaság sok ágában igen alacsonyak, mondhatni indokolatlanul szerények a bérek (a nettó bérek, melyet a munkavállaló ténylegesen megkap), nem sokan vitatják. Az érdekesség ott kezdődik, hogy ez eddig sem volt másképp, hisz a bérek vásárlóértéke nem csökkent az évek során, igaz, a közelmúltig nem is nagyon emelkedett. Igen ám, de ha így van, miért most fogyott el a munkaerő, és miért most kell a béreket látszólag elképesztő mértékben emelni?
A folyamat logikus, és jórészt az Európai Uniónak, ezen belül is a szabad munkaerő áramlásnak köszönhetjük, de nem kis szerepet játszik az a tény, hogy a legtöbb európai gazdaság, minden panaszkodás ellenére, lényegében rendbe jött a válság óta, lecsökkent a munkanélküliség, vagyis megnőtt a munkaerő igény. Ugyanez ráadásul nálunk is lezajlott: sok munkahely képződött és képződik jelenleg is, a 2008-10-es munkanélküliség már a távoli múlt emléke, most már munkaerőhiányról beszélhetünk.
Az EU tagság kezdetén
Vizsgáljuk meg, hogy zajlottak a dolgok korábban. Az első munkaerőpiac, ami megnyílt, az a brit volt 2004-ben (paradox módon ők voltak a leglazábbak, most meg ők akarnak menekülni az Unióból). Ez már megindított egy munkaerő elvándorlást, de eleinte nem volt tömeges, miután viszonylag új volt a lehetőség, keveset tudtak róla a szóba jöhető munkavállalók, nem voltak még kint dolgozó ismerőseik, és a munkaközvetítők sem álltak rá tömegesen a külföldre közvetítésre.
Volt még egy érdekes tényező, amire mostanában keveset gondolunk: a forint akkoriban sokkal erősebb volt, eurónként 240-250 környékén, az angol fonthoz viszonyítva 300 körül, így a akkor sem volt nagyobb bérkülönbség, mint most, még ha az itthoni bérek nominálisan alacsonyabbak is voltak. Ezt tetézi, hogy az elmúlt időszakban minden vélt nehézség ellenére a fejlett országokban agresszív minimálbér emelés történt. Akkor még az 1000 eurós minimálbérek is ritkák voltak, ma pedig szinte mindegyik fejlett eurózónás országban 1500 euró a bruttó minimálbér, Angliában pedig kb. 1200 font.
Az elmúlt 8 év
Közben jött a 2008-2009-es válság, hirtelen mindenhol megnőtt a munkanélküliség, a lehetőségek erősen beszűkültek. Változás csak 2011 tavaszán következett, amikor megnyílt a német és az osztrák munkaerőpiac. A hatás nem volt azonnali, miután a válság utóhatásai még érezhetőek voltak, de aztán szép lassan felpörgött az elvándorlás. Az érintett országok megkezdték a kilábalást, egyre több lett a munkahely, ugyanakkor ahogy egyre többen indultak útnak, sokaknak lett olyan ismerőse, aki már kint dolgozott, lett tehát követendő példa, könnyebb volt lépni.
Időközben a magyar gazdaság is magára talált, megnőtt a foglalkoztatás, és most ott tartunk, hogy sem nálunk, sem a célországokban nincs érdemi munkanélküliség. Ugyanakkor rengetegen vannak már kint, rutinossá vált a külföldi munkavállalás, a nagy, európai munkaerőpiac teljesen átjárhatóvá vált, akadály nélküli a munkaerő áramlása. Ilyen körülmények között már teljes erővel ki tudja fejteni hatását a bérkülönbség, az pedig brutálisan nagy.
A számok
Vegyük példának a mostani béremeléseket. A Lidl átlagosan 20 százalékkal emeli a béreket, a Tesconál is hasonló a mérték, az áruházlánc azt ígéri, senki nem fog a jövőben bruttó 143 700 forintnál kevesebbet keresni. Hasonlítsuk most össze ezt a Tesco-minimálbért a célországokban meglévővel, és maradjunk a nettó béreknél, hisz végső soron ez motiválja a munkavállalót. Ha eltekintünk a gyermekkedvezménytől, 95 500 forintos nettó bért kapunk, egy gyerek esetén 105 500-at. Ez jelenlegi árfolyamon euróban 300 és 330 euró, illetve 240 és 260 font.
Ha ezeket az értékeket összevetjük a jellemzően 1200 euró és 1000 font körüli kinti nettó minimálbérekkel (kisebb eltérések lehetnek a levonásoktól függően, de azok szintje a minimálbérnél jellemzően jóval alacsonyabb, mint nálunk), akkor már meg is kaptuk a választ a jelenlegi helyzetre. A különbség még a most megemelt bérekkel is négyszeres, ami annyira sok, hogy az elvándorlást még kifejezetten ösztönzi. És ez nem feltétlenül csak önmagában a bérek alacsony mivoltának köszönhető, hanem a forint alulértékeltségének is.
Mi várható?
Nézzük ezek után, mi várható a következő években? Számításaink szerint az elvándorlás csak akkor mérséklődhet, ha a bérkülönbség maximum háromszoros, de inkább kétszeres. Előbbit valószínűleg hamar el fogjuk érni, még 1-2 ilyen méretes emeléssel, mint az idei. A cégek ki fogják bírni, hisz pontosan tisztában vannak vele, hogy hosszabb távon még a teljes munkaerőköltséggel számolva sem lesz nekik olcsóbb a magyar (és lengyel, cseh) munkaerő, mint a német vagy az osztrák fele, de ettől még nem fogják bezárni boltjaikat. Legfeljebb megemelik az árakat egy kicsit, hisz ekkora bérkiáramlás már meglódítja a vásárlóerőt, és így az inflációt is, így a folyamat részben a forint kvázi felértékelődése lesz.
Ami még sokat segíthetne, az a munkára rakodó terhek csökkentése. Ha ilyen mértékben emelkednek a bruttó bérek, erre van is lehetőség, hisz a nyugdíjak messze nem emelkednek ekkorát (sőt, alig emelkednek), és az állam kiadásai is nőhetnek szerényebb mértékben, így a megnövekvő nominális összeg miatt csökkenhetnek a százalékos elvonások (SZJA, járulékok). Ez tovább növelné a nettó béreket, a munkaadók terhelése nélkül. Mindezt számokra lefordítva: véleményünk szerint a tömegesen alkalmazott, tényleges nettó minimálbér pár éven belül eléri a nyugat-európai 40 százalékát, ami nagyjából 500 euró, azaz 150 ezer forint, a jelenlegi másfélszerese.
Az izraeli miniszterelnök kedden menesztette Yoav Gallant védelmi minisztert, Izrael Katzt nevezte ki a helyére, Gideon Saart pedig új külügyminiszternek. 
