Az infláció az utóbbi egy évben, márciustól márciusig 2,0 százalék volt – tették ma közzé. Ez bizonyos szempontból jó hír, mert több, mint a válságokban jellemző minimális, sőt negatív értékek, bár lehetne több is. Egy moderált, 2-4 százalékos infláció akár az egészséges gazdasági növekedés jele is lehetne (ha azt nem főleg az EU-s segélyek adnák).
Az emberek többsége számára azonban az infláció azt is jelenti, hogy a zsebében levő, vagy nulla közeli kamatozású bankszámlákon tartott pénzecskéje veszít értékéből. A két százalék nem tűnik soknak, pár év alatt azonban már érezhető veszteség lehet.
Egy évvel ezelőtt az egy éves lakossági kincstárjegyek hozama két százalék volt, tehát márciustól márciusig a reálkamat nulla. Lenne, ha nem lenne még a kamatadó, az átutalási vagy készpénzfelvételi költség. Tbsz-en, azaz legalább öt éves tartós befektetési számlán ezek nem jelentkeznek vagy alacsonyabbak, hosszabb távra azonban már nem ilyet érdemes venni, hanem inflációkövető kötvényeket, amelyekről itt írtunk.
Mi várható?
Erre az évre decemberre az elemzők már 2,5-3,0 közötti inflációt várnak, az ING például 2,8 százalékot. A Takarékbank március végi előrejelzése szerint az éves átlagos infláció az idei évben 2,5 százalék lehet, s csak a jövő év közepén érheti el tartósan a 3 százalékos jegybanki célt.
Az infláció tehát várhatóan jövőre sem fog csökkenni, sőt inkább emelkedhet. Ami azt jelenti, hogy jó eséllyel egy százalékhoz közeli mértékben csökken majd a pénzünk értéke a következő egy évben, még akkor is, ha a viszonylag jól fizető egy éves állampapírt (korábban Kamatozó Kincstárjegyet) vesszük. Ha pedig csak a bank, a készpénz játszik, még nagyobb lesz a pénz értékének csökkenése.
A negatív reálkamat egyébként nem ritkaság, amint azt az utóbbi 17-18 év adatain is megfigyelhetjük. A grafikonhoz az év/év inflációt egy évvel elcsúsztattuk visszafelé, hiszen különben a betéti kamatokat a jövőre, az inflációt a múltra vonatkoztatva szokták megadni.
Az élelmes kisbefektetők
Így a kettő összhangba került, a 2018. januári év/év inflációt (2,1 százalék) a 2017 januári legfeljebb két éves átlagos betéti kamattal (0,38) és a 2017. januári egy éves állampapír-kamattal (akkor még 2,25 százalék) vetettük össze. Hol a betétek, hol az állampapírok fizettek többet 2000 óta, így piros vonallal jelöltük a köttő közül a magasabb szintjét.
Ez volt az effektíve elérhető reálkamat, amit az élelmes kisbefektető, pénzét hol a jobbfajta lekötésű, esetleg akciós betétekben, hol az állampapírokban fialtatva el tudott érni. Volt olyan, hogy egyetlen év alatt 6-7 százalékpont plusz is összejött, de olyan is, hogy 2-3 százalék volt a mínusz. Azért a pozitív reálkamatú időszakok rendszerint jóval tovább tartottak, mint az ínséges idők. Ami persze nem jelent garanciát a jövőre nézve.
Trükközzünk Prémiummal
Az infláció mindig az államnak jó, mert a kibocsátott pénz, mire visszafizetik neki, már kevesebbet ér. Olcsóbban veszi vissza, amit drágábban kiadott. A lakosságnál levő, folyószámlán vagy készpénzben egyáltalán nem kamatozó, lekötött betétekben is olvadozó értékű pénzek mind-mind az állam hasznát eredményezik. (Az MNB-n keresztül.)
Aki teheti, nem árt, ha védekezik ez ellen, amit legjobban az említett inflációkövető kötvényekkel (Prémium Magyar Állampapír) lehet. Akár 1-2 évre is, úgy, hogy megvesszük, majd korábban, lejárat előtt visszaváltjuk azokat (jelenleg a névérték 99 százalékán, plusz felhalmozott kamat).
Csökken az amerikai és német államkötvények hozama közötti különbség. 
