Az Európa Tanács szeptember 5-én hivatalosan megnyitotta új mesterséges intelligenciáról szóló szerződését az aláírók előtt. A Tanács a mesterséges intelligenciáról és az emberi jogokról, a demokráciáról és a jogállamiságról szóló keretegyezményt „az első olyan nemzetközi, jogilag kötelező érvényű szerződésként” hirdeti meg, amelynek célja, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek összhangban legyenek a nemzetközi jogi normákkal.

A katonai terület

Ezzel párhuzamosan mintegy 60 ország, köztük az Egyesült Államok, kedden aláírta a mesterséges intelligencia harctéren történő felelősségteljes alkalmazását szabályozó „cselekvési tervet”. A dél-koreai csúcstalálkozóra kormányképviselőt küldő mintegy 30 ország, köztük Kína azonban nem támogatta a dokumentumot.

A szöuli „Felelős AI a Katonai Területen” (REAIM) csúcstalálkozó a második ilyen jellegű csúcstalálkozó, miután tavaly a hollandiai Hágában is tartottak egyet. Az iránymutatások szerint a mesterséges intelligencia minden katonai alkalmazása „etikus és emberközpontú” lesz.

Szép szavak és a valóság

A való életben viszont kíméletlen globális fegyverkezési verseny folyik, hogy miképpen lehet a legjobban felhasználni a mesterséges intelligenciát katonai célokra. A gázai és az ukrajnai háború ezt most felgyorsítja.

Ezek a konfliktusok informálhatják hazánkat is, amikor felkészül egy lehetséges, mesterséges intelligenciával táplált „hiper-háborúra”.

Valóban Kína a háborúk megvívását már automatizált döntéshozatallal képzeli el, amit „intelligensítésnek” nevez.

A gázai művelet

A gázai háború kezdetén az izraeli védelmi erők Lavender nevű mesterséges intelligencia rendszere 37 ezer, a Hamászhoz köthető személyt azonosított. A rendszer funkciója a hosszú távú hírszerzésről gyorsan áttevődött a célpontként megcélozandó egyes ügynökök gyors azonosítására. A gyalogosokat könnyebb volt gyorsan megtalálni és megtámadni, mint a magas rangú parancsnokokat, így ők domináltak a támadási menetrendben.

A Lavender a csatatér egyszerűsített digitális modelljét hozta létre, ami a korábbi konfliktusokhoz képest drámaian gyorsabb célzást és sokkal nagyobb arányú támadásokat tett lehetővé. Az elemző tisztek a támadások engedélyezése előtt felülvizsgálták ugyan a Lavender ajánlásait, de hamar bízni kezdtek benne, és megbízhatónak tartották. A tisztek gyakran csak 20 másodpercet töltöttek a Lavender célpont-ajánlásainak mérlegelésével, mielőtt jóváhagyták volna azokat.

Az ukrán tapasztalatok

Ukrajna további betekintést nyújt a mesterséges intelligenciának a harctéren zajló események megismerésére való alkalmazásába. A fejlett digitális technológia szinte átláthatóvá tette a közeli és mély harcteret.

A stratégia ma már az ellenséges erők megtalálása körül alakul ki, miközben a megfigyelőrendszereiket megtévesztve elkerülhetik, hogy célba vegyék őket. Az eredmény az, hogy a két haderő közötti frontvonal, amely mindkét oldalon körülbelül 40 kilométeres körzetben húzódik, ma már egy halálzóna, amelyen keresztül bárki csak irtózatos vérveszteségek árán tud áttörni.

Ez a taktikai válság valószínűleg tovább mélyül majd, ahogy Ukrajna és Oroszország a jelenlegi félautonóm légi, szárazföldi és tengeri rendszereket fokozatosan korszerűsíti mesterséges intelligenciával. Ezáltal ezek a robotok sokkal kevésbé lesznek sebezhetőek az elektronikus hadviselés zavarásával szemben, és lehetővé válik számukra, hogy önállóan felismerjék az ellenséges célpontot és támadjanak. A jelentős harctéri előnyöket érzékelve az USA elindította a nagyszabású Replicator programot, amelynek célja, hogy „több ezer fős autonóm rendszereket állítson hadrendbe több területen, a következő 18-24 hónapon belül”.

Kínára tekintve

Tekintettel a mesterséges intelligencia gázai és ukrajnai alkalmazására, valószínűnek tűnik, hogy egy esetleges Kína elleni háborúban a mesterséges intelligencia fő haszna hasonlóképpen a „találd meg és téveszd meg” lesz.

Gondolhatunk itt az első szigetlánc körüli összecsapásokra, amely Indonéziától Tajvanig és Okinaván keresztül a japán szárazföldig tart.

Kína nyugatra, az Egyesült Államok pedig keletre helyezkedik el, a katonai erők a mesterséges intelligencia azon képességét használnák fel, hogy gyorsan megtalálják a célpontokat a háttérben, miközben megpróbálnák becsapni az ellenséges mesterséges intelligencia rendszereit.

A mesterséges intelligencia segítségével az USA vezette koalíciós „kill webek” és a kínai „kill webek” könnyedén megtalálják és célba veszik az ellenséges légi- és tengeri erőket a szigetlánc saját oldalán. Az első szigetlánc így stabilizált, de nagyon veszélyes szárazföldi-, tengeri- és légi harctérré válhat, ahol a keleti oldalon az amerikai és szövetséges erők, a nyugati oldalon pedig a kínai erők dominálnak. A szigetlánc olyan senki földjévé válna, amelyen egyik fél sem tudna átjutni anélkül, hogy elviselhetetlen veszteségeket szenvedne.

A védelmi erők előtt ma talán az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan lehet győzni egy olyan háborúban, amelyet már ennyire a mesterséges intelligencia irányít és befolyásol. Az ukrajnai háború feltár néhány taktikát: a másik fél kifárasztása az elhúzódó felörlő harcban; tömeges frontális támadások alkalmazása az ellenfél legyőzésére egy gyengén védett területen; beszivárgás kis támadócsoportok segítségével, nagy tűzerővel támogatva; vagy valamilyen technológiai előny gyors kihasználása az áttöréshez. Ezek a lehetőségek megvalósíthatóvá válhatnak, ahogy egyre több mesterséges intelligenciával rendelkező fegyverrendszer kerül szolgálatba.

Úgy tűnik, hogy a műveleti egyensúly a védelem javára billent meg a támadással szemben, a status quo hatalmak - például India, Japán, Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Ausztrália - javára. Ez azonban arra késztethet egy olyan revizionista hatalmat, mint Kína, hogy területeket foglaljon el, mielőtt a többiek válaszolhatnának, ami megnehezíti a visszavágást.

Ahogyan Fumio Kisida volt japán miniszterelnök figyelmeztetett: „A mai Ukrajna lehet a holnapi Kelet-Ázsiája”.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)