A német kormány becsapja Európát

Az USA felszólítja európai szövetségeseit, hogy növeljék a Kínára gyakorolt nyomást Oroszország ukrajnai agressziós háborúja miatt. Kína segít abban, hogy Oroszország egész Európát fenyegető módon folytathassa a háborút - közölte csütörtökön az amerikai külügyminiszter a G7-ek külügyminiszteri találkozójának margóján. Egy "ipari bázis létrehozásával Peking bővíti Moszkva képességét a felszerelések és lőszerek előállítására" – tette hozzá.

Újabb Sonderweg

Valóban, néhány hónapig még úgy tűnt, hogy Berlin levonta a megfelelő tanulságokat Oroszország Ukrajna elleni agressziójából és annak tágabb, Eurázsiára vonatkozó következményeiből. Tavaly júliusban Németország közzétette Kína-stratégiáját, egy 64 oldalas dokumentumot, amely megpróbálja újrakalibrálni a legfontosabb kereskedelmi partnerével való kapcsolatokat, miközben csökkenti az ellátási lánc sebezhetőségét és a kritikus függőségeket. A dokumentum a Kínával szembeni német politika általános szigorodását tükrözte, egyértelműen elismerve, hogy Kína megváltozott.

Az orosz invázió német ébredést eredményezett, amely az ország Kínához fűződő kapcsolataira is kiterjedt a szélesebb „Zeitenwende” részeként. Elmúltak azok az idők, amikor Berlin megengedte, hogy kínai állami tulajdonú vállalatok jelentős részesedést szerezzenek a kritikus infrastruktúrában, például a hamburgi kikötői terminálban. Legalábbis ezt lehetett feltételezni.

De aztán megérkezünk a kijózanító jelenbe. Április 14-én Scholz kancellár négy napos körutat tett Kínában - Pekingbe, Sanghajba és Csungkingba látogatva. Elkísérte három minisztere és többek között a Siemens, a BMW, a Mercedes-Benz, a Volkswagen és a Bayer nagyhatalmú vezetői.

Scholz 2021-es hivatalba lépése óta először 2022 őszén látogatott Kínába, így ő lett az első nyugati vezető, aki ellátogatott az országba, miután Hszi Csin-ping kínai elnök megszilárdította hatalmát, és egyben az első G7-es vezető, aki ezt a pandémiát követően megtette. Mostani látogatására még kritikusabb helyzetben került sor, mivel Kína kettős felhasználású technológiával való ellátása révén alátámasztja Moszkva háborús erőfeszítéseit, és számtalan feszültséget okoz az EU-Kína kereskedelmi kapcsolatokban.

Kockázatcsökkentés vagy még több kockázatvállalás?

Az EU kereskedelmi deficitje Kínával szemben tavaly 291 milliárd eurót tett ki. Az állami támogatással történő kínai túltermeléssel kapcsolatos aggodalmak miatt az EU szubvencióellenes vizsgálatot indított a kínai elektromos járműipar ellen, amely elárasztja az európai piacokat és megfojtja a helyi termelést. A vizsgálatot kiterjesztették más kritikus zöld technológiák, például a kínai napelemek és szélturbinák támogatására is, a következő lépés pedig az orvosi eszközök beszerzése.

Egy nemrégiben közzétett, 150 Kínában működő német vállalkozás körében végzett felmérésből kiderül, hogy e vállalatok kétharmada úgy érzi, hogy "tisztességtelen versennyel" kell szembenéznie, ami tovább erősíti az EU felhívását, hogy javuljanak az európai vállalatok feltételei Kínában. És annak ellenére, hogy a német autóiparnak kemény versenyben kell helytállnia a kínai olcsóbb import miatt, a kínai megtorlástól való félelem az exportjukra is hatással van, tekintettel a német gazdaság stagnálására, ahol a GDP tavaly 0,3 százalékkal zsugorodott.

A kancellár a Kínában működő 5000 német vállalat számára egyenlő versenyfeltételeket és méltányos piacra jutást szorgalmazott "dömping, túltermelés és a szellemi tulajdonjogok megsértése nélkül". Ezzel párhuzamosan a német exportot akadályozó kínai megtorló vámoktól tartva sürgette az EU-t, hogy ne "protekcionista indítékokból" cselekedjen, egyenesen Vang Ventao kínai kereskedelmi miniszter propagandáját visszhangozva, aki nemrég még protekcionizmussal vádolta az EU-t.

Bár a Németország és Kína közötti kétoldalú kereskedelem 2023-ban 15,5 százalékkal csökkent 2022-hez képest, a Német Gazdasági Intézet jelentéséből kiderül, hogy a Kínába irányuló német közvetlen külföldi befektetések 2023-ban rekordszintre, 12 milliárd euróra emelkedtek. Emellett nem csökkent Berlin függősége Kínától az olyan kulcsfontosságú áruk, mint a vegyi anyagok, számítógépek és a Zöld átmenet szempontjából központi nyersanyagok importjában.

Ellenkezőleg, az olyan területeken, mint a ritkaföldfémek és a gyógyszerek, a Kínától való függősége nőtt, annak ellenére, hogy a 2022-2023-as időszakban a kínai import összességében 20 százalékkal csökkent. Ha tehát történik is valamilyen német kockázatcsökkentés, az bizony nagyon lassúnak tűnik.

Ami a Huaweit illeti - miközben több európai ország fokozatosan kivonult a kínai távközlési óriáscégből -, a vállalat 59 százalékos részesedéssel rendelkezik Németország 5G hálózatában. Másfelől viszont olyan német vállalatok, mint a BASF vegyipari gyártó és a BMW autógyártó új üzemeket létesítenek Kínában.

Annak ellenére azonban, hogy Berlin a kínai piactól jobban függ, mint korábban az orosz gáztól - és ebből a függőségből sikerült kiszabadulnia -, a Kieli Világgazdasági Intézet jelentése szerint a német gazdaság a COVID-válság idején tapasztaltakhoz hasonlóan rövid távon 5 százalékkal zsugorodna a Kínától való jelentős elszakadás esetén, középtávon stabilizálódna, és még ezeket a költségeket is elkerülné, ha a kereskedelmet fokozatosan csökkentenék. Berlin számára tehát a politikai akarat hiánya tűnik a nagyobb problémának.

Berlin naivitása

Az utazás napirendjén szerepelt az is, hogy meggyőzzék Hszi-t: gyakorolja befolyását Putyin orosz elnökre, és közvetítsen a háború befejezése érdekében, amire válaszként a kínai elnök arra kérte a Nyugatot, hogy ne "öntsön olajat a tűzre" fegyverek küldésével. Két évvel a háború és az orosz-kínai korlátlan partnerség aláírása óta Berlin azon várakozása, hogy Kína jóindulatú nemzetközi szereplő, Hszi pedig a béke követe lesz - miközben a színfalak mögött aktívan támogatja Putyint – naivitásról árulkodik.

Vissza a Merkel-korszakba

Berlin és Pekinggel újbóli összebarátkozásának szélesebb körű következményei vannak, tekintettel Brüsszel és Washington Kínával szembeni feszültségének tágabb összefüggéseire.

Scholz útja komoly árnyékot vet arra, hogy Németország egyetért-e az EU Kínával kapcsolatos, egyre magabiztosabbá váló álláspontjával. A blokk gazdasági erőközpontjaként Németország alapvető fontosságú az EU Kína-stratégiájának sikeréhez. Egy olyan látogatás, amelynek középpontjában nyilvánvalóan az üzleti lehetőségek bővítése áll, aláássa az EU kohézióját.

Amellett, hogy az USA Németország második legnagyobb kereskedelmi partnere, Berlin nagymértékben függ az amerikai biztonságtól; a Scholz és Hsz sétálgatásáról készült békülékeny képek valószínűleg nem fognak tetszeni az amerikaiaknak.

Ugyanakkor a transzatlanti kapcsolatok bizonytalansága egy esetleges Trump-féle visszatérés esetén a Fehér Házba, valamint az általános vámok emelésével kapcsolatos fenyegetései ösztönzőleg hatnak a Pekinggel való kereskedelmi kapcsolatok kiegyensúlyozására. Ez nyilvánvaló volt Scholznak a Macron elnökkel a látogatás előtt folytatott kommunikációjáról szóló feljegyzésből, ahol a két vezető "egyeztetett az európai-kínai kereskedelmi kapcsolatok újbóli kiegyensúlyozásának védelmében". Hszi közelgő májusi franciaországi látogatásán kiderül majd, hogy Macron a fokozódó amerikai-kínai verseny közepette a Scholz-féle játszmát választja-e.

Nem meglepő, hogy a látogatás kedvező fogadtatásra talált Kínában, ahol Hszi, aki tisztában van Németországnak a nyugati szövetség egyik leggyengébb láncszemeként betöltött szerepével, az EU-val kapcsolatos szélesebb körű problémák nyomán "lehetőségként, nem pedig kockázatként" üdvözölte a német-kínai együttműködést.

Peking közelmúltbeli retorikája - megelőzve Trump visszatérését, amely megakadályozhatja, hogy Európa a jövőben szorosan Washingtonhoz igazodjon - Európa megnyerését célozza. Kína gazdasági lassulása és az idei évre kitűzött 5 százalékos növekedési cél némi befolyást biztosít a kontinensnek Kínával szemben, tekintettel arra, hogy az európai piac központi szerepet játszik a kínai exportban.

A Scholz óvatos megközelítése azonban elszalasztotta a lehetőséget, hogy ezt a befolyást az európai érdekek javára használja fel, ehelyett a német vállalati érdekek érdekében a pekingi kapcsolatok megerősítése mellett döntött. Peking sikeresen játszotta tehát az EU-ban az "oszd meg és uralkodj" taktikát.

Berlin meghajlása az EU határozottabb stratégiájával szemben azt mutatja, hogy a német nemzeti politika továbbra is az ország néhány iparágának parancsára történik. Mindenekelőtt a kereskedelmi profit elsőbbsége a német Kína-politikában - a Merkel-korszakhoz hasonlóan - igazolja az EU globális stratégiai szereplővé válás felé vezető út kihívásait.

Miközben a világban a geopolitikai eszkaláció időszakát éljük, a német kormánynak még fel kell zárkóznia, és ki kell néznie a vállalati lobbik buborékjából.