|
| (Wikimedia Commons, Bundesarchiv) |
Délkelet-Európa elveszíti a harcot az “okos fejekért” (“kiművelt emberfőkért”) folytatott harcban, és ennek beható következményei vannak – írja a német Focus magazin honlapja. “Eltűnőben levő nemzet vagyunk” – idézik az egyik romániai fejvadászcég vezetőjét, Marian Hanganu-t.
A szakember tömeges kivándorlásról beszél. Szerinte már sok multinacionális vállalat döntött úgy, hogy nem fektet be Romániában, mert egyszerűen nincs elég alkalmazott.
A szomszédos Bulgáriában a lap szerint Emil Karanikolov gazdasági miniszter nyilatkozott hasonlóan nemrég. Ő is azt mondta, hogy a gazdaság szereplői “elkezdtek szerződéseket és megbízásokat lemondani, mert hiányzik a munkaerő”.
Százezrek mennek el
Sok embert elcsábít Németország, Spanyolország vagy Olaszország – írják. Így a vállalatok, a politikusok és a szakértők “Budapesttől Athénig” gondban vannak. Pont a munkaerő-piac számára legvonzóbb jól képzett fiatalok vándorolnak el.
A cikk különböző országokból különböző forrásokat és különböző időintervallumokat idéz, így az adatok nem hasonlíthatók össze. De szerintük Romániából kétmillió, Bulgáriából 700 ezer, Horvátországból 230 ezer, Görögországból 400 ezer dolgozó vándorolt ki 4-9 év alatt.
A bér vonz, a korrupció taszít
Magyarországról Hárs Ágnes (Kopint-Tárki) tanulmányára hivatkoznak, amely szerint Magyarországon a 2008-as válság után emigrációs hullám bontakozott ki. Ez 2010 után felerősödött, “2010 és 2017 között több mint 200 ezer 20 és 65 év közötti magyar hagyta el az országot”. Hozzáteszik, hogy ez a “dinamika” a legmagasabb volt az EU-hoz újonnan csatlakozott országok körében.
A következő fejezetben azzal folytatják, mekkora hiány van a “délkelet-európai” országokban orvosokból és ápolókból, miután annyian elvándoroltak közülük. Nemcsak a magasabb fizetés miatt, hanem azért is, mert a korrupció annyira elterjedt térségünk országaiban az egészségügyben. Egyik példaként a szakemberhiányra a szolnoki fertőzőosztály májusi bezárását említik.
A bolgár szobalányok már ukránok
A román vállalatok a helyzetre válaszképpen az EU-n kívülről próbálnak munkaerőt behozni. Ehhez a kormány húszezer fős kontingenst határozott meg erre az évre, csakhogy 300 ezer dolgozó hiányzik. A Távol-Keletről, Vietnamból történő toborzás az említett fejvadász szerint nem járt eredménnyel, mert sok dolgozó nem bírja a romániai klímát és ételeket.
Most Tádzsikisztánból próbálnak Romániába dolgozókat behívni. A bolgár tengerparton pedig fehérorosz, ukrán vagy Moldáviából érkezett szobalányok és pincérek dolgoznak – állítja a lap.
Kimennek, maradnak
Úgy tűnik, a nyugat-európai politikusok még ösztönzik is a nyugatra vándorlást. Példának hoznak fel egy iskolát Koszovóban, ahol nemrég Jens Spahn egészségügyi miniszter is járt, és ahol gyakorlatilag Németország számára képeznek ápolókat.
Egy másik, Prizrenben levő német nyelvű elit középiskola végzős diákjainak pedig évente 30 felsőfokú németországi ösztöndíjat kínálnak fel. “Még alig tért onnét valaki vissza” – jegyzik meg.
Kellenek a keleti dolgozók
|
| Fotó: 123rf.com) |
Herbert Brücker, az IAB kutatóintézet migráció-szakértője szerint Németország nagyon is profitál ebből a bevándorlásból. Egyes ágazatok, mint az egészségügy, az építőipar vagy a vendéglátó-ipar, bajban lennének, mivel német jelentkezők alig vannak. Így a bevándorlók nem szorítják ki a helyi munkaerőt.
A Die Zeit kommentárjában egy migráció-kutató, maga is délszláv származású, reagál egy másik írásra, ahol valaki nehezményezi, hogy a Balkánról bevándorló nőket takarítónőként kezelik. Szerinte a kelet-európai nők takarító és idősápoló, esetleg szüretelő vagy konyhai kisegítő tevékenysége hatalmas mértékben hozzájárult a nyugat-európai jóléthez és stabilitáshoz.
Ápolni mindhalálig
“Mindnyájan ismerünk olyan ápolásra szoruló embereket a környezetünkben, akiket az utóbbi húsz évben éjjel-nappal egy alulfizetett lengyel ápolónő gondozott, mosdatott, etetett, nem ritkán életének utolsó óráiig elkísért” – írja a kommentár. Újabban a lengyeleket sok esetben bolgár vagy horvát ápolók váltották fel. Itt is említik Jens Spahn koszovói “toborzó” látogatását.
Bevándorlók és értelmiségiek
De a több évtizede Németországban élő szerző azt is elmondja, hogy a korábbi dél-európai bevándorló generációk mennyire beilleszkedtek. Harmadik, negyedik, sőt már ötödig generációs leszármazottak vannak közöttük. Ma már szinte senki sem kérdezi tőlük, honnét jöttek, ha délszláv, olasz, görög vagy török nevüket hallja.
Ezek a nevek megtalálhatók a televízió-bemondók, az önkormányzati hivatalnokok, az egyetemi professzorok vagy az újságírók között is. Valamint a politikusok névsorában, mindenféle szinten.
A munka hazátlan hősei
Németországban az utóbbi két évtizedben megértették, hogy a vendégmunkások hatalmas teljesítményt vittek véghez. Évtizedeken keresztül fizettek be a nyugdíj– és egészségbiztosítási kasszába, miközben tisztán tartották a lakásokat és a településeket, végezték a senki által nem kedvelt, futószalag melletti munkákat.
Általában a szegénység elől menekültek, és többek között “gazdasági menekülteknek”, “hazátlanoknak” nevezték őket. Egyszerre kritizálták őket az eredeti országukban és a befogadó országban.
Nagy a lendület. 
