A cikk eredetileg a balk.hu-n jelent meg.
A helyszín
A szerb elnök ezúttal Zvonko Bogdan palicsi vendéglőjében/borászatában látta vendégül a magyar miniszterelnököt. A zombori születésű Zvonko Bogdan a vajdasági (kispolgári) mulatozás vezéralakja volt a hetvenes-nyolcvanas években a szerb/vajdasági kultúrtérben, de szerzeményeit még ma is éneklik a helyi vendéglőkben, mulatókban és kocsmákban, ahol azonban a cigányt ma már gyakran váltja fel/le a modern technika: a szintetizátor vagy a lemez/cd/fájl közül valamelyik, vagy ezek kombója, amelynek megjelenési formája lehet például egy kivénhedt “jukebox”.
A múlt évszázad hetvenes-nyolcvanas évek áporodott kocsmai/mulatói levegője eleve a nosztalgiára épült, hiszen az 1900-as évek első évtizedeit hozta vissza, amikor Zombor és Szabadka aranykorát élte. Ezek Magyarországon leginkább Krúdy műveiben ismertők fel, de nem idegenek a szerb polgári/kispolgári kultúrától sem, erre a legjobb példa, a belgrádi “Skadarlija” szívében ma is működő Tri Šešira (Három kalap) vendéglő, amely már szinte intézményi jelleget öltött. A rengeteg hasonlóság között leginkább szembetűnő a piros-fehér kockás asztalterítő, amitől a Skadarlijához szokott belgrádi vendég azonnal otthon érzi magát Zvonko Bogdan palicsi vendéglőjében is.
A következő kis videó kellően átadja ezt a hangulatot, és jól/rosszul, de bemutatja azt a helyszínt, ahol még inkább szárba szökkent a szerb-magyar/magyar-szerb barátság.
A szerb elnök tehát itt látta vendégül Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, amiről “képriportot” jelentetett meg Instagram-oldalán. Az első képen a magyar miniszterelnök is feltűnik, természetesen pohárral a kezében, amelyben minden bizonnyal eredeti szerb sligovica (szilvapárlat) van, de ezt ne vegyük biztosra, mert az illatát nem érezzük.
A képhez a szerb elnök (valószínűleg nem sajátkezűleg, hanem webes promócióval foglalkozó csapata által) rövid bejegyzést is írt, amelyben a következő olvasható:
Egészségedre, drága barátom, Orbán Viktor! Minden közös projektre (emeljük poharunkat), amelyek sok jó lehetőséget teremtenek a két ország lakosságának.
A képet alig több mint hétezren kedvelték, bár arról nincsenek megbízható adatok, hogy az ilyen bejegyzések esetében hány a szervezett vagy fizetett lájkoló, illetve különböző szoftverekkel mennyire buherálják meg a nézettséget.
A bejegyzések mellett szinte kizárólag pozitív hozzászólások olvashatók, ami persze nem jelenti azt, hogy csak ilyenek érkeznek: a negatív véleményeket azonban bizonyára kigyomlálják az erre a célra felkért/alkalmazott személyek.
A következő képen a szerb elnök egyedül somolyog, amit a csatolt szövegben meg is magyaráz.
Viktort nem fényképeztem le, én viszont nem szégyellem, sőt büszke is vagyok a szerb és magyar zenészekre, valamint a kölcsönös vendégszeretetre. Éljen a szerbek és a magyarok barátsága!
– írta az Instán a szerb elnök/csapata, amihez milosevmilan azt a bejegyzést fűzte, hogy
a magyarok több évszázada a barátaink. Éljen, elnök úr!
A hozzászóló bizonyára kimaradt néhány történelemóráról, de ez pótolható, a történelem pedig olyan, mint a pénzügy befektetés, a múltban elért jó vagy rossz eredmények nem jelentenek semmiféle garanciát a jövőre nézve. De reméljük a legjobbakat.
A mellékelt képen tehát Vučić Orbán nélkül látható, viszont ott vannak a zenészek, és ha jó a dramaturg, akkor a “pisztolynak el kell sülnie”, vagyis esetünkben a zenészeknek meg kell szólalniuk. Ami nem is marad el.
A tengertől messze, valahol távol,
Ott van az én falum, ott van Szerbia
– énekli a kórus és a szerb elnök az első világháborús dalt, amely 1915-ben keletkezett, és amely kirajzolja a visszatérés felé vezető utat a szerb sereg számára, amely Albánián keresztül Korfu szigetére menekült.
A rövid videónak több mint nyolcvanezer kedvelője akadt, ami legalább tízszer annyi, mint az Orbán Viktorral készült kép esetében, ez minden bizonnyal az “érzelmi háttérrel” hosszható összefüggésbe, vagyis valami hasonlóról van szó, mint amire a horgosi beszédek kapcsán már utaltunk, csak más megközelítésben.
Az aligha kétséges, hogy ebben az esetben semmiképp sem ez a legalkalmasabb “szerzemény” a szerb-magyar barátság elmélyítésére, de mint már mondtuk, nem feltétlenül a történelem határozza meg a jövőt, viszont a jövő történelme attól függ, hogy most miként cseleszünk.
Arra nincs bizonyíték, hogy Orbán Viktor jelen volt-e még akkor, amikor a zenészek működésbe léptek, de az biztos, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke együtt mulatott a szerb elnökkel, aki azt is közzétette, hogy mit énekelt Pásztorral karöltve, illetve Pásztort átölelve.
A szerbek és a magyarok – barátok és testvérek, együtt muzsikálnak, és együtt éneklik, a Đurdjevdant, majd következik Vladislav Petković Dis: Ne marim da pijem című dala
Az első, a Đurdjevdan tulajdonképp egy szerb szerelmes dal, amely Szent György ünnepéhez kötődik, Magyarországon Rúzsa Magdi tette népszerűvé, a YoutTube-n majdnem ötmillió megtekintéssel dicsekedhet. A másik dal/vers Ne marim da pijem (Nem bánom, hogy iszom) az alkohol és az ember “megmagyarázhatatlan kapcsolatáról” szól, ami a politikában is tetten érhető, mint most is láthattuk.
Igaz, volt honnét erősödni. 
