Közmunkások gondoznak egy kardvirágültetvényt Álmosdon 2015-ben (Kép forrása: MTI Fotó, Czeglédi Zsolt)

A munkavállalási korú lakossághoz képest a közfoglalkoztatottak aránya 2017-ben még 2,74 százalék volt országosan.  2019 első négy hónapját nézve már csak 1,71 százalék, ami a korábbi szintnek a 62,4 százaléka. Azaz a mintegy két évvel ezelőtti éves 179 ezer közmunkásból az idei évben már csak 111 ezer maradt.

A közfoglalkoztatással leginkább érintett településekenél, amelyeknek a közfoglalkoztatási rendszer csúcsidőszakában a közfoglalkozatási mutatója elérte az 5 százalékot.

A vizsgált körbe 993 település került. Ezek elhelyezkedése:

• Borsod-Abaúj-Zemplén megye: 24,2 százaléka a településeknek, míg lakosságszámban 22,2 százalék;
• Baranya megye: 17,9 százalék-a a településeknek, míg lakosságszámban: 6,2 százalék;
• Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: 17,7 százalék-a a településeknek, míg lakosságszámban 28,6 százalék;
• Somogy megye: 10,4 százalék-a a településeknek, míg lakosságszámban 5,2 százalék;
• Zala megye: 5,5 százalék-a a településeknek, míg lakosságszámban 1,1 százalék.

A vizsgált településeken a közfoglalkoztatási mutató értéke 2017-ben a 15,4 százalékról (2017. évi adat) 2019 első négy hónapját nézve 10,8 százalékra csökkent. Ez a korábbi adatnak a 68,2 százaléka, azaz arányait tekintve kisebb csökkentést hajtott végre a kormány ezeken a településeken, mint az országos átlag.

Politikai fegyver?

Az elemzés kitér arra is, hogy a korábbi évek választási adatainak elemzéséből látható, hogy a kormánypártok támogatottsága kiemelkedő a községekben. Ezek közül is különösképpen ott, ahol a közmunka gazdasági-társadalmi szempontból jelentős hatással bír.

Egyúttal megjegyzik: ennek kapcsán elterjedt ellenzéki narratíva, hogy a kormánypártok támogatottsága éppen azért nagyobb a közmunkával érintett településeken, mint máshol, mert ezen eszközön keresztül befolyásolják a választókat. Azaz ezen érvelés szerint a közmunka valójában politikai fegyvernek számít, amely alkalmas a választói akarat irányítására.

Ezt vizsgálva nézték meg az elemzés készítői a korábban említett 993 települést a 2018-as, és a 2019-es választások szempontjából. Míg ezeken a településeken a tavalyi országgyűlési választáson 60,5 százalékot szerzett a Fidesz-KDNP lista, addig az idei európai parlamenti választáson már 65,5 százalékot. Ezeket az arányokat tekintve 8,3 százalékos a növekedés.

A közmunkával érintett településeken 2017-hez képest 68,2 százalékra csökkent a közfoglalkoztatási mutató értéke 2019 első négy hónapjában. Amennyiben csak azokat a községeket nézzük, ahol átlag feletti mértékben csökkentették a közfoglalkoztatottak számát, akkor ott szintén 8,3 százalékkal növekedett a kormánypártok támogatottsága.

Amennyiben a nagyon jelentős forráskivonást szenvedett településeket nézzük, amelyeknél 2019-ben a megelőző két évhez viszonyítva már csak fele annyi a közfoglalkoztatottak aránya, akkor is növekvő kormánypárti támogatottságot kapunk. 2018-ban 61,3 százalékot kapott ezeken a településeken a Fidesz-KDNP lista, míg 2019-ben 63,9 százalékot. Azért jól látszik, hogy itt a növekedés mértéke fele akkora, mint a többi településen.

A Fidesz is veszített szavazatot az EP-választás során

Az elemzés készítői megnézték azt is, hogy a közmunkával érintett településeken hol veszített szavazati arányt a Fidesz-KDNP a 2019-es európai parlamenti választáson a 2018-as országgyűlési választáshoz képest. Ez a 993 településnek 26 százalékára igaz.

Valamelyest látható összefüggés a közfoglalkoztatás támogatásának csökkenése, és a kormánypártok támogatottságának csökkenése között. Azokon a közfoglalkoztatással érintett településeken, ahol a kormánypártok megőrizték, vagy növelni tudták egy év alatt a támogatottságukat, ott 2017-hez képes átlagban 69 százalékos szintre csökkent a közfoglalkoztatási mutató értéke. Ezzel szemben, ahol csökkent a Fidesz-KDNP támogatottsága, ott 65,8 százalékos ez az érték. Ezek az adatok - kellő óvatossággal - azt mutatják, hogy ha nem is lineárisan, de van összefüggés a közfoglalkoztatás alakítása és a kormánypártok támogatottsága között.

Ahol a Fidesz-KDNP veszített szavazati arányban ott nagyobb volt a közfoglalkoztatás csökkenése, mint a többi településen. Az is igaz, ha valahol nagyon erősen, legalább felére csökkent a közfoglalkoztatás aránya, ott kisebb volt a kormánypártok támogatottságának növekedése.

Az elemzés készítői ugyanakkor hangsúlyozzák: azt a meghatározást persze kellő óvatossággal kell kezelni, hogy a közfoglalkoztatást egyszerűen egy szavazatvásárlási intézménynek tekintsük. Amennyiben ez igaz lenne, akkor jelentősen zuhannia kellene a kormánypárti támogatottságnak ott, ahol radikálisan kivonják a közfoglalkoztatási pénzeket a rendszerből. Ez azonban nem történt meg. Inkább arról van szó, ha a közfoglalkoztatást kivonják a község életéből, vagy jelentősen csökkentik annak mértékét, akkor az ott élőkben megnőhet a magukra hagyatottság érzése. Ez pedig apró lépésekben jelenthet politikai változást. Ezek felgyorsítása az ellenzék kezében van, ha képes olyan alternatívát kínálni az ott élőknek, amely hihető számukra, és az mindennapi problémáikra ad választ.