A végleges választási eredmények kihirdetésével most már világos, hogy Svédországnak új kormánya lesz. Magdalena Andersson, a szociáldemokraták vezetője és miniszterelnöke lemondott, Ulf Kristersson, a jobbközép konzervatívok (Moderaterna) vezetője pedig már megkezdte az informális tárgyalásokat arról, hogy ki üljön a kabinetjében.
Pártja a választások előtti szövetséget kötött a kereszténydemokratákkal, a liberálisokkal és a svéd demokratákkal. Bejelentett ambíciójuk, hogy egy héten belül véglegesítsék jobboldali koalíciós kormányuk formáját. Ekkor erősítik meg hivatalosan is Kristerssont az új miniszterelnöki poszton.
Bonyolult kormányalakítás
A négy évvel ezelőtti választásokat követően Anderssonnak négy hónapba telt, mire meg tudta alakítani kormányát. De Kristersson egy rendkívüli időpontban kezdi meg a koalíciós tárgyalásokat, amikor az ország gazdasági válsággal küzd, és arra készül, hogy Oroszország ukrajnai inváziójára válaszul belépjen a NATO-ba.
Feladata nem irigylésre méltó, hiszen a belső megosztottságok már látszanak. A Jimmie Åkesson vezette bevándorlásellenes Svéd Demokraták a nemzeti szavazatok 20 százalékát szerezték meg, és ezzel az ország második legnagyobb pártjává váltak – egyben a legnagyobb jobboldali párttá. Ezzel joggal állíthatják, hogy az új kormány politikai vonalvezetésének jelentős alakítóivá akarnak válni.
A parlamenti többség kialakításához azonban Kristerssonnak szüksége van a liberálisok támogatására – akik viszont korábban azt állították, hogy nem támogatnának egy olyan kabinetet, ahol a Svéd Demokraták töltenek be miniszteri posztokat. A valószínű eredmény egy Kristersson-kormány lehet, a Svéd Demokraták hivatalos jelenléte nélkül.
Külső támogató lesz
Ehelyett a bevándorlásellenes párt az előjelek szerint a kormányon kívül, a konzervatívokkal kötött hivatalos szerződés révén fogja kifejteni a befolyását. A szerződés felvázolja azokat a politikákat, amelyeket a Svéd Demokraták parlamenti támogatásukért cserébe szeretnének megvalósítani.
Egyes politikákról már a választások előtt tárgyaltak, például a bűnözéssel és a bevándorlással kapcsolatos szigorúbb álláspontokról. Várhatóan megvonják az állampolgárságot azoktól az emberektől, akiket Svédországban honosítottak meg, de később erőszakos bűncselekményt követnek el, és pénzügyi ösztönzőket ajánlanak fel a bevándorlók származási országukba való visszatérésére.
A vitapontok
Vannak azonban olyan területek, ahol a Svéd Demokraták és a konzervatív blokk többi tagja nem ért egyet, és ahol nehéz lesz a közös álláspontokat kiharcolni. A konzervatívok például sokkal komolyabban akarják csökkenteni a munkanélküliekre és a betegszabadságon lévőkre fordított jóléti kiadásokat, mint amennyit a Svéd Demokraták hajlandóak támogatni.
Ők ketten osztják azt a nézetet, hogy Svédország nemzetközi segély- és fejlesztési költségvetését csökkenteni kell, de a liberálisok ellenkezésével szembesülnek ebben a kérdésben. A kereszténydemokraták továbbra is pénzügyi támogatást akarnak nyújtani a vallási iskoláknak, de a Svéd Demokraták ellenzik.
És ami még fontos: az éghajlatváltozással kapcsolatos kezdeményezések nem élveznek prioritást a Svéd Demokraták számára, holott a téma az új kormányt alkotó három másik párt napirendjén előkelő helyen szerepelnek.
Az Európai Unióval való együttműködés is vitapontot jelenthet. A Svéd Demokraták Svédország legkritikusabb hangadói az EU-val szemben, míg a liberálisok a leginkább EU-pártiak az összes párt közül.
Svédország és szomszédjai
A bevándorlásellenes párt választási előretörése inkább egy lezáró mozzanatnak tűnik, semmint egy új történet kezdetének. A tendencia egy ideje a szigorúbb migrációs politika irányába mutat. Ezért is tudott a blokk már a választások előtt megállapodni legalább néhány bevándorlási szakpolitikában.
A bevándorlásellenes Svéd Demokraták sikerét nagy örömmel köszöntötték a testvérpártok szerte a régióban.
A párt a „Svédország az első” politikát hirdette (Donald Trump „Amerika az első” szlogenjét visszhangozva), így a nemzetközi színtérről való visszavonulásra számíthatunk, ha a Svéd Demokraták bármilyen befolyást gyakorolnak az ország külpolitikájára. A svédek többségét meglepte, a párt viszont ujjongott, amikor 2017-ben Trump elnök célkeresztbe vette országukat, kijelentve, hogy a bevándorlás és a növekvő bűnözés között közvetlen összefüggés van. Euroszkeptikusak, és szeretnék, ha az Európai Unió szerepe csökkenne a tagországok belpolitikájában.
Azonban sok más európai szélsőjobboldali párttal ellentétben a Svéd Demokraták nem NATO-ellenesek, és támogatták Svédország tagsági kérelmét. Annak ellenére, hogy a szociáldemokraták azzal vádolják őket, hogy túl közel vannak Putyin kormányához, a Svéd Demokraták valószínűleg nem változtatnak Ukrajna jelenlegi támogatási politikáján.
Az ukrán kérdés
Képviselőik idén február közepén az Európai Parlamentben ugyan ellene szavaztak az Ukrajnának nyújtandó uniós pénzügyi támogatásokkal kapcsolatban, de ez még azelőtt történt, hogy az orosz csapatok ténylegesen megtámadták az országot. Az új biztonsági fenyegetések fényében felülvizsgálták álláspontjukat Ukrajnával szemben.
Összességében a választási eredmények hatására Svédországban egy befelé irányuló politikai fókuszra számíthatunk, de nem valószínű, hogy az ország külkapcsolatait érdemben befolyásolná a Svéd Demokraták által a Kristersson-kormánynak nyújtott támogatás.
Határozatlan idejű sztrájkot hirdettek december 15-től a párizsi Louvre dolgozói, tiltakozásul a „romló munkakörülményeik” és az „elégtelen források” miatt. 
