Amiben Simorékkal egyetértenek a külsősök: kellene az IMF

Nyilvánosságra került a legutóbbi kamatdöntő ülés jegyzőkönyve. Az MNB monetáris tanácsa egymást követő negyedik alkalommal vágott 25 bázispontot az irányadó kamaton, nem nagy meglepetés, az elnökséget adó három belsős tag ellenében ismét a négy külsős tanácstag ítélte meg úgy, hogy monetáris lazításra van szükség. Mint a rövidített jegyzőkönyvből kiderül, a tanács értékelése szerint az októberi "infláció számottevően lassult" - az októberi 6%-os infláció az MNB inflcáiós jelentésében vázolt pálya alatt marad ugyan, de jócskán eltér a 3%-os célszinttől (szeptemberben 6,6%-on tetőzött a mutató). A konjunkturális környezetben nem volt változás, az megfelel a jegybank stábja által összeállított legutóbbi, szeptember végi inflációs jelentésben leírtaknak.

"A gazdaságot továbbra is érdemi szabad kapacitások jellemezhetik. Külső piacaink lassulása az év végéig várakozásainknak megfelelően alakulhat" - olvasható a dokumentum makrogazdaságot áttekintő részében. Mindez azért is érdekes, mert az MNB szeptemberi jelentése szerint épp hogy nincs szabad kapacitás a magyar gazdaságban, melyek kiaknázására az alacsonyabb kamat jótékony hatással lehetne.

"A gazdaság potenciális növekedése is érdemben elmarad a válság előtti ütemétől"

A gazdaságban zajló főbb folyamatok ügyében ugyanakkor a tanács megítélése nagyjából egységes: a magyar gazdaság recesszióban van, a külső és belső keresleti tényezők egyaránt gyenge növekedést vetítenek előre. A növekedés újraindulása csak jövőre, az exportpiacok élénkülése esetén várható. A kibocsátás elmarad a potenciális szintjétől, a munkanélküliség pedig meghaladja a strukturális  tényezők által meghatározott hosszú távú szintjét. A kedvezőtlen beruházási dinamika, valamint a tartósan magas munkanélküliség arra utal, hogy a gazdaság potenciális növekedése is érdemben elmarad a válság előtti ütemétől.

A tanácstagok "többsége" szerint a gazdaságot jelentős kapacitásfelesleg jellemzi - ezt valószínűleg a külsős tagok gondolják így, más különben miért szavaztak volna a kamatvágásra. A jegyzőkönyv szerint ugyanakkor "egyes tagok szerint a beruházások elmaradása, a hitelszűke és a kiszámíthatatlan szabályozás következtében a potenciális kibocsátás jelentős visszaesése csökkenti a gyenge kereslet dezinflációs hatását" - ezt valószínűleg Simor Andrásék gondolják így, akik most a kamatcsökkentés ellen szavaztak.

A kormányzati döntések eltérő értelmezése

A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az infláció októberi lassulását elsősorban az üzemanyagárak mérséklődése és a szabályozott árak visszafogott alakulása magyarázza. A rövid távú inflációs kilátások főként a maginfláción kívüli kört érintő kedvező tényezők miatt javultak. A fogyasztóiár-indexet alapvetően az élelmiszerárak emelkedése, az adóemelések és más adminisztratív intézkedések tartják magasan.

Az infláció idén jelentősen, jövőre az ideinél mérsékeltebben meghaladhatja a célt, azonban az árszintemelő sokkok kifutásával egyre inkább a gyenge belső kereslet dezinflációs hatása érvényesül. A tanácstagok többsége szerint ennek mértéke elegendő ahhoz, hogy a 3 százalékos inflációs cél 2014-ben elérhető legyen a jelenleginél lazább monetáris kondíciókkal is - a jegyzőkönyv ugyan nem részletezi, hogy pontosan kik vélekedtek így, de elég egyértelmű, hogy a kamatvágást támogatók gondolják így. Csakhogy egyes tagok szerint nemcsak ezeket a hatásokat kell figyelembe venni.

A többi döntéshozó szerint a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a cél eléréséhez a kamatszint tartása szükséges, szerintük a vállalati költségeket emelő kormányzati intézkedések jelentős felfelé mutató inflációs kockázatot hordoznak. Ezek a tagok arra is felhívták a figyelmet, hogy az erős inflációs nyomás mellett egyre kevésbé horgonyzottak az inflációs várakozások.

Amiben egyetértenek: kell az IMF

A döntéshozók egyetértettek abban is, hogy a közelmúltban bejelentett kormányzati intézkedések alátámasztották a kormány elköteleződését az alacsony költségvetési hiánypálya iránt. Ugyanakkor a tanács szerint a nemzetközi szervezetekkel történő megállapodást övező kockázatok emelkedése kedvezőtlenül hathat az ország kockázati megítélésére. Néhány döntéshozó aggodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy nem folynak ilyen irányú tárgyalások. A tanács tagjai egyetértettek az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás fontosságában a kockázati megítélés javulása, az államadósság fenntarthatósága, valamint a hitelezés támogatása és a befektetői környezet kiszámíthatósága érdekében. A tanács többsége szerint a magyar államadósság S&P általi leminősítése szintén kedvezőtlenül érintheti az ország kockázati megítélését, még ha a lépésnek azonnali számottevő piaci hatása nem is volt.

A döntéshozók egyetértettek abban, hogy a globális piaci hangulat jelenleg támogató, ami  kedvezően hat az ország kockázati megítélésére. Néhány tanácstag ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az állapot nem feltétlenül tartós, az eurozóna fundamentális problémái továbbra sem oldódtak meg, és Magyarország relatív kockázati megítélése az elmúlt hónapban romlott.

A kamat szinten tartását támogató döntéshozók szerint a költségvetési intézkedések emelik a termelési költségeket és visszafogják a potenciális növekedést, ezért érdemben rontják a középtávú inflációs  kilátásokat, továbbá a kockázati felár alakulása körüli bizonytalanság sem teszi lehetővé a lazítást. Megítélésük szerint az inflációs cél csak az alapkamat tartása mellett érhető el.

Az elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat 25 bázispontos csökkentését négy tanácstag támogatta, míg hárman a kamatszint tartása mellett szavaztak.