Hidegháborús szintű amerikai-kínai ütésváltások, csapatösszevonások az indiai-kínai határon, egekbe emelkedő államadósságok világszerte. Csoda-e hát, hogy az osztrák közgazdasági iskola két híve - egyben liechtensteini befektetők - megreccsent világrendünkben egy olyan meggyőző, 350 oldalas anyagot tudtak lerakni az asztalra az aranyban rejlő befektetési potenciálról, mint amit szerda óta a világhálón is olvashatunk?
Ronald-Peter Stöferle és Mark J. Valek teljes joggal állapítják meg, hogy a vezető jegybankok ellőtték a puskaporukat, így a jövőben az inflációt képtelenek lesznek majd nagyobb kamatemelésekkel leküzdeni.
A szerzőpáros főbb megállapításai a következők:
-
Több évtizedes gazdasági bővülés után a világgazdaság hirtelen olyan mély recesszióba süllyedt, mint amilyet az 1930-as évek óta nem láttunk. Az IMF a globális GDP 3 százalékos csökkenésével számol, de ezt minden bizonnyal korrigálnia kell majd lefelé.
-
A gazdasági visszaesés látványos leolvadáshoz vezetett az értékpapírpiacokon. Az amerikai értéktőzsdén az első negyedévben a piaci kapitalizáció 7 billió (10 a 12-iken) dollárral csökkent. A jegybankok kétségbeesett stimulusokkal próbálják a további eséseket megakadályozni.
-
A monetáris politika normalizációja világszerte lekerült az asztalról. Újra a mennyiségi lazítás (QE) a norma a zéró kamatkörnyezetben. Az új QE programok volumenét ép ésszel is nehéz felfogni: a tavaszi pénzügyi pánik csúcsidőszakában az amerikai jegybank két héten keresztül másodpercenkét 1 millió dollárt nyomott a rendszerbe.
-
A központi költségvetések deficitjei is sorra szállnak el. Idén az amerikai központi költségvetés hiánya a várakozások szerint háromszor akkora lesz, mint a tavaly látott 4,6 százalék.
-
Békeidőben még soha nem nőttek olyan ütemben az adósságok a történelem folyamán, mint idén – a várakozások szerint 20 billió dollárral fog megugrani a globális állomány. A súlyos recesszió miatt világszerte a fejlődő piacok, vállalatok és háztartások hosszú-hosszú sora éri el a fenntartható adósságszolgálat határát. A fejlődő országok csupán tavaly 3,4 billió dollárral növelték adósságállományukat – ezzel a teljes állomány 73 billió dollárra duzzadt, 168 százalékkal emelkedve az elmúlt 10 év alatt. A fejlett ipari államok sem kivételek: átlagos államadósságuk az IMF szerint a tavalyi GDP-arányos 105 százalékról idén év végére 122 százalékra szárnyal.
-
A drámai adósságnövekedés aláássa a jegybankok függetlenségét. A 326 éves Bank of England a múlt hónapban tabut döntött azzal, hogy közvetlen államkötvény-vásárlásokkal finanszírozza a költségvetési hiányt.
A jelentés nem említi, de Moszkva és Peking számára a jegybanki tartalékaikban tárolt nagy mennyiségű arany a geopolitikai önállóság eszköze is, amely hozzájárul a világkereskedelem de-dollarizációs trendjének erősítéséhez.
Oroszország jelenleg mintegy 2300 tonnát, Kína 1950 tonnát tartalékol. Moszkva és Peking már 2017 tavaszán bejelentette, hogy több fronton is megtörni igyekszenek függőségüket az amerikai dollártól a kétoldalú kereskedelemben és a beruházások területén – ennek keretében az Orosz Központi Bank akkor meg is nyitotta első külföldi irodáját Pekingben.
2015 végén az orosz jegybank bejelentette, hogy a jüant/renminbit felvette a nemzeti devizatartalékok közé, és Oroszország ezzel hivatalosan elismerte azt, mint tartalékvalutát.
A szerző oldala itt érhető el.
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
