A gazdasági és politikai elszigeteltség arra késztette Oroszországot és Iránt, hogy erősítsék a köztük lévő biztonságpolitikai együttműködést. A szorosabb kapcsolatnak katonai és gazdasági dimenziói is vannak, és ez tükröződik a szíriai háborúban folytatott együttműködésük új szintjében is, amely az elmúlt hónapokban új magasságokat ért el azzal, hogy Irán úgy döntött: támogatja Oroszországot az ukrajnai háborúban. 

A katonai együttműködés

Oroszországnak iráni segítségre volt szüksége, különös tekintettel a precíziós támadási képességekre, amely eddig mintegy 1700 drón szállításához vezetett. Amerikai források szerint két hónappal ezelőtt egy kisebb iráni katonai küldöttség érkezett a Krím-félszigetre, hogy az orosz hadsereget kiképezze a drónok használatára, és a helyszínen szerzett tapasztalatokra tekintettel javítsa teljesítményüket.

Novemberben, Ukrajna még arról is beszámolt, hogy iráni kiképző tisztek vesztették életüket a Krím-félsziget elleni ukrán támadásban. Az iráni drónok segítettek Oroszországnak halálos támadásokat indítani Kijev és Zaporizzsija ellen, beleértve az infrastrukturális létesítményeket is. A jövőben valószínűleg rövid és közepes hatótávolságú rakétákat szállítanak majd, valamint segítséget nyújtanak egy oroszországi dróngyár építéséhez. Egy ilyen lépés jelentősen megnöveli Oroszország arzenálját, még ha ez időbe telik is.

Ezzel egy időben Oroszország megkezdte az iráni pilóták képzését a 4++ generációs Szuhoj Szu-35-ös vadászrepülőgépek vezetésére, és már a közeljövőben leszállít 24 darab gépet Iránnak, ami jelentősen megerősíti az iráni légierőt. Légvédelmi rendszerek (Iránban már vannak S-300-asok) és helikopterek szállításáról is érkeztek hírek. Arról is beszámoltak, hogy Teherán és Moszkva haditengerészeti együttműködést fontolgat, meglévő orosz hadihajók megvásárlásával, valamint kifejezetten az iráni igényekre szabott hajók tervezésében. 

Decemberben aláírták az űripari együttműködést. E jelentések nyomán amerikai tisztviselők úgy jellemezték a két nemzet közötti kapcsolatokat, hogy „teljes értékű védelmi partnerséggé” alakulnak át.

A gazdasági és energetikai együttműködés

Az elmélyülés egyik tükörképe a 3000 kilométeres kereskedelmi útvonal felgyorsított megépítésének terve, amely Oroszország nyugati részétől Iránon át Indiáig terjed. Ez az útvonal kevésbé lesz érzékeny a nyugati szankciókra és megfigyelésre, Oroszország pedig ezt az útvonalat kívánja felhasználni a Volga és az Azovi-tenger összekapcsolására, ami nagyon fontos az Ukrajnával vívott háború szempontjából. Emellett számos delegáció utazott Irán és Oroszország között azzal a céllal, hogy bővítse és erősítse az országok közötti kereskedelmet,

Egy másik terület, amelyet Irán és Oroszország növekvő közeledése jellemez, az energia. A két ország birtokolja a világ két legnagyobb gázkészletét, és aláírták azt a szándéknyilatkozatot, amely szerint Oroszország 40 milliárd dollárt fektet be iráni gázprojektekbe, bár nem valószínű, hogy ekkora üzletek születnek. 

Oroszország korábban a nyugati szankcióktól tartva kerülte a hasonló befektetéseket, de az ukrajnai háború miatt a Moszkvával szembeni szankciók bevezetése megváltoztatta a szempontrendszerét. Ugyanakkor az ukrajnai inváziót követő európai orosz gázellátás megszakadása láthatóan nem fogja jelentősen növelni az iráni gázellátást Európába: nem elégséges a rendelkezésre álló infrastruktúra, hiány van a gáz cseppfolyósításából, az Iránnal és Oroszországgal szembeni szankciók pedig korlátozzák a lehetőségeket. 

Az Ebrahim Raiszi elnök által hivatali idejének kezdetén bejelentett iráni stratégiai döntés nyomán Oroszországhoz való növekvő közelség, amely a keleti irányba fordulásról szól, felélénkítette Iránban a kapcsolatok természetéről folyó vitát. Az iráni felfogás szerint Oroszország rossz emlékeket elevenít fel egészen a Romanovok dinasztia idejéből, és még inkább annak a Szovjetuniónak a korszakából, amely a második világháború idején elfoglalta Észak-Iránt, és mintegy öt évig uralta a területet. 

A fenntartások ellenére Irán megfelelő ellentételezést vár azért a stratégiai döntéséért, hogy kiáll Oroszország mellett katonai és gazdasági szinten is. Irán úgy kalkulál, hogy a kialakulóban lévő új világrendben az Oroszországhoz (és Kínához) fűződő szorosabb kapcsolatai alapján megerősített pozíciója lesz. 

Izrael és a Nyugat számára ez új és aggasztó helyzetet teremt, tekintettel annak lehetőségére, hogy Oroszország hagyományos fegyverekkel jutalmazza Iránt, és erősíti együttműködését a nukleáris területen – bár nem változott Oroszország álláspontja, miszerint nem érdeke egy nukleáris Irán. Az Irán és az orosz nukleáris infrastruktúra közötti kapcsolat folytatása azonban a katonai nukleáris program kiszivárgásához vezethet, mivel az orosz hatóságok gyengén felügyelik az iráni tevékenység határait. 

A két ország hosszú évek óta együttműködik a polgári nukleáris ügyekben, kezdve a busheri atomerőmű Oroszország általi megépítésével, amely most újabb két blokkot fejleszt.  Az orosz szakértelem iráni felhasználása történik az araki kutatóreaktor megépítésénél is. 

Az elmúlt évek során Moszkva nem volt hajlandó állást foglalni a Közel-Kelet geopolitikájában. Noha úgy tűnik, Moszkva továbbra sem akar oldalt választani a Közel-Kelet hatalmi harcában, az oroszok egyre nehezebben tudják figyelmen kívül hagyni, hogy Irán az egyetlen jelentős és erőforrásokkal bőven ellátott állam a térségben, amely feltétel nélkül hajlandó Moszkva oldalára állni a Nyugattal szemben.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)