- Biden elnök több mint fél éve a Fehér Ház ura. Mennyire forrott ki mostanára az amerikai külpolitika stratégiája? Vannak-e viták a különböző demokrata frakciók között a színfalak mögött?
- Az elmúlt hetekben a Biden-adminisztráció néhány olyan komoly hibát követett el, amiknek hosszútávú következményei lesznek. Először is hozott egy nagyon rossz döntést az Északi Áramlat 2 (NS2) ügyében: megadva magát a németeknek és gyakorlatilag zöld utat adva ennek a nagyon is vitatott, mondjuk úgy „toxikus energia- gazdasági” beruházásnak.
Mondjuk ki: az NS2 egy rossz döntés, és hamis Merkel azon érvelése, hogy ez csupán egy gazdasági projekt.
Ez valójában Putyin-elnök geopolitikai “zászlóshajó” projektje, amely alapvetően borítja fel az európai energia-biztonsági egyensúlyt.
A másik, stratégiailag még súlyosabb következményekkel járó esemény Afganisztánnal kapcsolatos. Noha Trump kezdte a tálibokkal való egyezkedést, de azt Biden folytatta. Egyszerűen nem hittem a szememnek a kabuli káoszt látva. Azzal egyetértek, hogy Amerika és a NATO nem folytathatta ezt a katonai akciót a végtelenségig, előbb utóbb ki kellett vonulni. De nem így!
Ilyen rosszul megszervezett, előkészületlen kivonulást el nem tudtam volna képzelni.
Véleményem szerint egy ideig hagyni kellett volna egy NATO-kontingenst, komoly tűzerővel. Washingtonban a mi szakmai köreink - pártállástól függetlenül - a fejüket fogják.
2,4 ezermilliárd dollár elfüstölése után visszajutottunk a 2001-es helyzetbe - de lehet, hogy rosszabba, mert közben az afgánok nagy része megtapasztalta a szabadságot és a demokráciát. Most több tízezer afgán, akik bennünket és szövetségeseinket segitették, ott ragadtak és rossz belegondolni is, hogy mi lesz velük.
Ez összességében az amerikai és az európai külpolitika kudarca általában, Biden elnöké pedig különösképpen.
- Európából nézve úgy tűnik, hogy Biden kontinensünkön Németországra helyezi a fő hangsúlyt – mintha kompenzálni akarna a kétoldalú kapcsolatok Trump-korszak alatti megrendüléséért. Berlin viszont zavaros hintapolitikát visz, ennek ellenére Merkel-kancellár legutóbbi washingtoni látogatásán zöld lámpát kapott az Északi Áramlat II-vel kapcsolatban. Mindez megdöbbentette az ukránokat, a lengyeleket és a baltiakat, akikkel érdemben nem is konzultált a Fehér Ház a döntés előtt. Hogyan látja ezt Ön Washingtonból?
- Úgy tűnik, Biden valóban Németországra koncentrál, a hihetetlenül befolyásos német lobbi hatására, de szerintem hibásan. Igen, azt hiszem az a jó kifejezés amit Ön is használ: Berlin külpolitikája zavaros hintapolitika. Nem akarok kertelni:
Merkel nemzetközi hagyatéka lesújtó.
Attól tartok, hogy Merkel a Trump-korszak alatt tapasztalt német-amerikai elhidegülést “takarónak” is használja egy látens Amerika-ellenesség leplezésére.
Merkel nem őszinte transzatlantista, ugyanolyan önérdek-vezérelt, mint Trump volt, beteges vonzódással az orosz erős emberek iránt. De a kancellárnak nem globális, hanem csupán európai szinten van szerepe. A németek az oroszokkal kapcsolatban mindenféle érveket gyártanak, még a második világháborúval kapcsolatos hamis lelkiismeretfurdalást is arra használják, hogy elmagyarázzák a chamberlaini megbékítési (“appeasement”) politikájukat, aminek annak idején nem lett jó vége.
Ki kell mondani:
az Északi Áramlattal kapcsolatos német erősködés egy, a német ipar által kikényszerített sunyi politika, amivel kapcsolatban Németországon belül is komoly ellenállás van, de tény, hogy ez elsősorban Kelet-Közép-Európa és Ukrajna hátbatámadása.
- Biden zárja le az afgán, iraki és jemeni frontokat, miközben mintha csökkentené a feszültséget Putyinnal a genfi csúcstalálkozó óta. Ezekkel a lépésekkel a belpolitikai és belgazdasági kihívások kezelésére akar ezentúl komolyabb energiákat felszabadítani, vagy inkább minden erővel ráfordul a stratégiai versenytársnak tekintett Kínára? Mennyire nyugodt egyébként a tajvani, illetve dél-kínai-tengeri helyzettel kapcsolatban?
- Azt hiszem mindkettő: bel- és külpolitika egyszerre. Az amerikai népet nem érdekli a külpolitika, de ha Amerikát megaláztatás éri, az nagyon is! Ezért egy vezetőnek tudnia kell, hogy bel- és külpolitika nem függetlenek egymástól.
Én magam elleneztem a genfi csúcstalálkozót, túl korainak tartottam, nem volt rá szükség. Nem is hozott komoly eredményeket. Szerintem ez gesztus volt Putyin felé, amit ő persze a gyengeség jelének értékelt. Az oroszok tapasztalataim szerint csak a brutális nyíltságból és a nyers diplomáciából értenek.
Putyin, bár tart Kinától, de a saját oligarchikus, feudális, korrupt és autoriter rendszerére a nyugati demokrácia mintája nagyobb veszély.
Való igaz, hogy Biden minden erővel Kinára koncentrál, de nem lehet csak a “tüdőgyulladásra” fókuszálni, mert más betegségek is vannak, amik végzetesek lehetnek a betegre.
- Sokak szerint a német autólobbik markában vergődő Berlinnek döntő felelőssége van abban, hogy az EU legfontosabb hatalmaként az elmúlt évtizedben elnézte a magyar jogállam szétverését. Merkel távozásával és a szeptemberi általános választások után Ön szerint várható-e kurzusmódosulás?
- Igen, ez így van, ne szépítsük:
a német külpolitikát Stuttgartban, Wolfsburgban és Münchenben irják. Orbán Viktor, akinek képességeit soha nem vitattam, ezt nagyon jól kiszámította. A német autóipar pedig a kritikus pillanatokban Orbán mellé állt és leállította Merkelt.
Igen, a németeknek nagy felelőssége van a magyar tragédiában. Ne felejtsük el, hogy a magyarországi zsidó középosztály kiirtása 1944-ben német kérésre - és magyar közreműködéssel - történt. Most pedig a demokrácia szétverését nézték végig cinikus hallgatással, de inkább támogatólag. A németországi választásokkal kapcsolatban nincsenek nagy reményeim, bár itt most az árnyalatoknak is van jelentősége.
- Tucker Carlson, a Fox News televíziós csatorna műsorvezetőjének látogatását komoly külpolitikai sikerként kezeli a hazai kormánypárt. Lévén, hogy Carlson a republikánusokat is erősen megosztó volt elnök, Trump táborába tartozik, milyen volt a színfalak mögött a látogatás tényének és a magyar miniszterelnök felmagasztalásának visszhangja a forrongó republikánus táborban?
- Sokan úgy vélik Magyarországon a jobboldalon, hogy micsoda nagy győzelem volt ez a látogatás. Azt azonban már mindjárt az elején tisztáznom kell, hogy
Tucker Carlsont Amerikában egy, a média-kommunikációban tehetséges, de alattomos és ostoba figurának tartják.
Az, hogy a liberális sajtó mit mond róla, engem kevéssé érdekel. Ami érdekel, hogy hozzám közelálló konzervatív körök mit gondolnak róla, és az bizony lesújtó.
Republikánus barátaim nyomdafestéket nem tűrő véleményt fogalmaztak meg róla, de van, aki egyenesen kisstílű hazaárulónak nevezte. Aztán amikor kiderült, hogy a magyar kormányzati média cenzúrázta kijelentéseit Kinával, Hszi Csinpinggel kapcsolatos nagyon is kritikus véleménye miatt, már csak kínosan nevettek.
- Egyáltalán, hogyan látja a Biden- és az Orbán-adminisztráció kapcsolatának jövőjét ilyen éles ideológiai és értékrendi különbségek közepette? Milyen az elfogadottsága a magyar külügyminiszternek és a magyar nagykövetnek az amerikai fővárosban mostanság?
- A szakmai tisztesség azt kívánja, hogy ne mondjak véleményt a magyar külpolitikai vezetésről és utódomról, a washingtoni nagykövetről. Sokan, akik alattam dolgoztak évekig - talán nagyképűnek hangzik, de az én szakmai neveltjeim -, most az első vonalban vannak az Orbán-kormány alatt, mint államtitkárok, nagykövetek, főosztályvezetők.
De csak szomorkodni tudok afelett, hogy tehetségüket hibás, az ország szempontjából nagyon rossz következményekkel járó, Nyugat-ellenes külpolitika szolgálatába állítják.
Azt, hogy milyenek lesznek a magyar-amerikai kapcsolatok a Biden-adminisztráció alatt, nem tudom megmondani. Az is tragédia, ha Amerika leír egy országot, de az is, ha egy kis ország, mivel állandóan problémákat gerjeszt, azért van előtérben.
Magyarországnak az lenne az elemi érdeke, hogy jó kapcsolata legyen a mindenkori amerikai adminisztrációval. Egyetlen ország sem engedheti meg, hogy válogasson, hogy melyik amerikai elnökkel hajlandó együttműködni. Én ezt mondtam Trump idején is, most is ezt teszem. Sajnos ezt mintha sem az Orbán-kormány, sem az előző kormányok nem értették volna meg kellőképpen.
Nem jöttek jó hírek a Közel-Keletről. 
