Cseréljétek ki az agyatokban levő kommunista csipet!

Tegnap az ENSZ emberi jogi szervezete határozatot fogadott el Venezueláról, és kérte az ottani kormányt, hogy fogadjon el nemzetközi humanitárius segítséget az országban tapasztalható élelmiszer– és gyógyszerhiány csillapítására. A határozat ellen szavazott például Venezuela, Kuba, Kína, Burundi, Egyiptom és Pakisztán.

Az országban emberek halnak meg az alultápláltság és a gyógyszerhiány miatt. Szerdán hat dél-amerikai ország közösen egy nemzetközi bíróságon büntetőeljárást kezdeményezett Nicolas Maduro venezuelai elnök ellen. A baloldali ecuadori elnök pedig, kinek neve történetesen Lenín Moreno, nemzetközi segítséget kért.

A venezuelai hatóságok eközben nagy csinnadrattával “légihidat építettek ki” más fővárosok és Caracas között, és időnként megtöltenek egy-egy repülőt visszatérő emigránsokkal, mint a napokban 92, Ecuadorból hazavágyóval. Valójában azonban a menekülthelyzet javulásának nincs jele.

Sok százezer emberi sors

Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR egyik legutóbbi, pár nappal ezelőtti közleményében azt írja, “több mint 330 ezer” venezuelai kért menedékjogot különböző, főleg dél-amerikai országokban, további 684 ezer más legális jogcímeken tartózkodik ezekben az országokban. (Például munkavállalási vízum.) Egy másik hivatalos adat szerint viszont ez utóbbi kategóriában már 728 ezren vannak.

Az, hogy milyen jogcímen tartózkodnak valahol a helyi jogszabályoktól függ. Például csak a kicsit messzebb fekvő Argentínában csak 403 menekültkérelmet adtak be, de 95 ezerre teszik az ott élő venezuelaiak számát a hatóságok. Peruban százezres nagyságrendű (113,5 ezer) a beadott menekültkérelmek száma, de valójában jóval többen vannak.

Az USA-ban, Spanyolországban és Brazíliában egyenként több tízezren, összesen majdnem 160 ezren voltak venezuelai menekültek augusztus végén. A legfontosabb célországban, a szomszédos Kolumbiában csaknem egymillióra teszik a számukat, de csak mintegy negyedük, 263 ezer jelentkezett be legálisan, és nem is menekültstátuszban.

Mint a zsidóüldözés?

Az összes, Venezuelát 2015 óta elhagyó személy számát még augusztusban 1,6 millióra tette az UNHCR. (Erről itt írtunk.) Egy másik adat szerint pedig négy év alatt, 2014 óta 2,3-2,5 millió lehetett ez a szám.

A venezuelai emigránsok visszaszállításának programja során a venezuelai kormány szerint augusztus vége óta, 3-4 hét alatt 3000 főt utaztattak vissza. Eközben Nicolas Maduro elnök a venezuelaiakkal való bánásmódot a Második Világháború alatti zsidóüldözéshez hasonlította – írta az ecuadori El Mercurio napilap.

Három napra van meleg étel

Eközben a menekültek ellátása nem kis fejtörést okoz a befogadó, jellemzően szegény országoknak, főleg Kolumbiának, Perunak és Ecuadornak, amelyek nem túl boldogok a helyzettől. Az ENSZ élelmezési szervezete kedden azt jelentette, hogy 22 millió dollárra lenne szükség csak a Kolumbiába érkezők etetésére a befogadóközpontokban.

Itt meleg étellel várják a menekülőket, és 3-5 napig maradhatnak, utána azonban távozniuk kell, hogy átadhassák helyüket a következőknek – mondta Herve Verhoosel szóvivő.

Földön, vízen, levegőben

A menekültek 80 százalékának nem biztosított az élelmezése. Pedig a körkérdésekben a menekültek nagy része a rossz élelmezést jelölte meg fő okként, amiért elhagyta hazáját.

A venezuelai-kolumbiai határon hét hivatalos határátkelő van, de mintegy száz helyen kelnek át az emberek. Sok ezer család van úton, dzsungeleken, hegyeken, folyókon keresztül, gyakran kitéve rosszindulatú támadásoknak – írta a kolumbiai El País.

400 ezer menekült elég lesz?

Peruban év végéig adtak határidőt a venezuelaiaknak, hogy kiváltsák ideiglenes tartózkodási engedélyüket (PTP), és már csak azok kaphatnak, akik október végéig érkeznek az országba. Eddig több mint hetvenezren váltották ki, százezren pedig megindították az eljárást, de mintegy négyszázezer venezuelai van az országban a bevándorlási hatóság szerint.

Ennek jelentőségét az adja, hogy a kártya birtokosai ingyenes egészségügyi ellátást, oktatást vehetnek igénybe és munkát vállalhatnak az országban. Pedig ilyen egészségügyi ellátásra még a helyi lakosok sem jogosultak automatikusan.

Elveszik a munkájukat?

Európában nagyon különböző kultúrák találkozása okoz nehézségeket, legalábbis sokaknak. Ám itt az azonos nyelvet beszélő, azonos vallású és nagyon hasonló történelmű népek együttélése sem problémamentes.

A környező országokba menekült venezuelaiak egy részének a jelek szerint komoly beilleszkedési problémái vannak, a helyi lakosság pedig sokat panaszkodik rájuk. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a hatalmas, 9,8 milliósra (elővárosokkal 12,1 milliósra) nőtt Lima lakosságának csak 37 százaléka tekinti pozitívnak a venezuelaiak érkezését. Az 55 százalékuk negatívnak, ezen kívül 46 százalék azt gondolja, hogy elveszik a peruiak munkáját.

Szocialista kód a fejben

Az újonnan érkezettek egy szocialista, (rosszul) gondoskodó államból érkeznek, más szokásokkal, egy (vad)kapitalista országba. Egy interneten terjedő amatőr videó szerint az élelmiszerhiány, rossz közbiztonság miatt menekülő venezuelaiaknak “ki kell szedniük a szocialista chipet a fejükből”, amelyet oly sok éven keresztül plántáltak belé.

Sokan azért panaszkodnak, hogy “kizsákmányolják őket”, 12 órákat dolgoztatják a munkaadók – csakhogy ez a helyi lakosság körében is teljesen elterjedt, sokan heti hat napon keresztül csinálják. Venezuelában ugyan sokan csak nyolc órát dolgoznak, de a fizetésük semmire, élelemre sem elég (ha egyáltalán lehet kapni valamit).

Alantas munka ügyvédeknek

Sokan a 12 órás munkaidőn kívül még órákat ingáznak a világ egyik legnagyobb városának, Limának egyik pontjáról a másikra. Mások otthon orvosok vagy ügyvédek voltak, de külföldön alacsonyról, nulláról kell kezdeniük, alantas munkákat kell végezniük, amiért a peruiakat hibáztatják.

Megint mások a már hosszabb ideje, 1-2 éve ott élő venezuelaiaktól követelik, hogy segítsenek nekik, akik pedig épphogy kezdenek beilleszkedni, és alig vannak ehhez megfelelő helyzetben.