Ahogy az várható volt, tegnap március hetedikéig meghosszabbították a koronavírus-járvány ellen bevezetett korlátozásokat a tartományi miniszterelnökök és a szövetségi kormány Németországban – tehát az ősz óta tartó karantén további négy héttel kitolódik. 

Továbbra is a „Maradjunk otthon-elv" az irányadó: arra kérnek mindenkit, hogy redukálja minimálisra a személyes találkozások számát, ha tud, dolgozzon otthonról, ne utazzon sehová, a boltokban és a tömegközlekedésben pedig hordjon speciális maszkot. 

Zárva marad az üzletek jelentős része, továbbra sem fogadhatnak vendégeket a kávézók, az éttermek és a kulturális intézmények, valamint általában nem lehet „testi közelséggel járó” szolgáltatásokat kínálni.

Ami változás, hogy március elsején kinyithatnak a fodrászatok. Az óvodák és az iskolák nyitásáról a tartományok saját hatáskörben dönthetnek, mint ahogy arról is, hogy mikor nyithatnak egyes üzletek, szolgáltatások, intézmények – utóbbi feltétele, hogy egyhetes átlagban ne haladja meg a 35-öt a 100 ezer lakosra jutó regisztrált, új fertőzések száma.

Angela Merkel a témában tartott tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: az új esetek száma egyértelműen csökken, ugyanakkor terjednek a vírus új, a jelenleginél fertőzőbb mutációi. Emiatt a német kancellár már új hullámról beszélt:

Ebben a tekintetben egy harmadik hullám készülődik, amit le kell küzdenünk.

 Igazolni a karantént 

A német kormány karantén-politikájára ugyanakkor árnyékot vet az a hír, amelyet a Welt am Sonntag tett közzé. A konzervatív hetilap ugyanis azt állítja:

a kabinet az első hullám során nyomást gyakorolt tudósokra a korlátozó intézkedések igazolása érdekében, és ezzel politikai célokra használta fel őket.

A lap újságírói ezt abból a több mint 200 oldalnyi, a belügyminisztérium vezetése és a kutatók közt lezajlott  levelezésből szűrték le, amelyért több hónapon át pereskedett  jogászok egy csoportja a Robert Koch Intézettel (ez az országos közegészség- és járványügyi intézet).

A levelezésből a többi közt kiderül: a német belügyminisztérium olyan számítási modell kidolgozására kérte az intézet és más intézmények kutatóit, amely alapján „megelőző és korlátozó jellegű intézkedéseket” lehet tervezni.

A tudósok a minisztériummal szoros együttműködésben, mindössze négy nap alatt „tartalmakat dolgoztak ki” egy titkos dokumentumhoz, amely a következő napokban szivárgott ki különböző médiumokhoz. Ebben szerepel egy számítás a „legrosszabb forgatókönyv”-ről:

ha nem korlátoznák a társadalom életét, több mint egymillió ember halna meg koronavírusban.

Sokkolni akartak

A kutatók egyúttal „tippeket” adtak arra, hogyan lehet elérni a „kívánt sokkhatást”:

Sok súlyos beteget rokonaik hoznak be a kórházba, amely azonban nem tudja fogadni őket, ezért otthon, levegő után kapkodva halnak kínhalált

- vizionálja a dokumentum. A tudósok nem csak „számokat” szállítottak, hanem politikai javaslatokat is tettek például azzal kapcsolatban, hogyan lehet a „lakosság félelmét és elfogadását” tematizálni.

Fény derül ugyanakkor arra is, hogy maguk sem voltak egységesek a járványhelyzet megítélésében – például azzal kapcsolatban, hogy a fertőzöttek hány százaléka halhat bele a Covid-vírusba. Az egyik kutatóintézet 0,56, a másik 1,2 százalékos halálozási rátát valószínűsített. Utóbbi azt írta, hogy a "célt szem előtt tartva” kell érvelni, azaz cselekvésre kell ösztönözni.

A minisztérium végül azt a számot használta, amely „hatásosabb” volt – tehát a nagyobbat.

Ezzel egyébként önmagában nem lőtt nagyon mellé, mert a németországi halálozási ráta, beleszámítva a nem diagnosztizált fertőzötteket is, körülbelül egy százalék lehet a tudósok többsége szerint.             

Omladozó bizalom 

A levelezés nyilvánosságra kerülése már csak azért is felettébb kellemetlen a Merkel-kormány számára, mert az – más kormányokhoz hasonlóan – folyamatosan szakértőkre hivatkozva hozza meg a járványügyi intézkedéseket, az alapján szigorít vagy enyhít a korlátozásokon.

A "kiperelt" levelezés ugyanakkor azt jelzi, hogy a tudományos álláspontot – legalábbis ebben az esetben – politikai szempontoknak rendelték alá.

A kormány pont azt károsította, amire a pandémia elleni küzdelemben leginkább szükségünk lenne: a bizalmat. (…) Ha a tudomány a politika meghosszabbított keze lesz, akkor valami nagyon félrement

- írta a német lap kommentárjában. Eszerint az elmúlt hetekben azért is csökkenhetett a kormány járványkezelésének támogatottsága, mert az elsősorban a „keményvonalas” (karanténpárti) szakértőktől kér tanácsokat, más stratégiákat pedig általában „elken”.

Ellenzéki képviselők magyarázatot várnak a kormánytól:

Nem szabad felcserélni a szerepeket. A tudomány ismeretekkel szolgál, a politika dönt. Ha az a benyomás támad, hogy a tudományos ismereteket a politika rendeli meg saját ténykedésének igazolására, az árt a független tudomány tekintélyének és a tényeken alapuló küzdelemnek a pandémia ellen

-mondta Konstantin Kuhle, a liberális frakció belpolitikai szóvivője.

Dietmar Barsch, a Baloldal frakcióvezetője szerint a belügyminisztérium öngólt lőtt, hiszen a hitelesség kulcsfontosságú a korlátozások elfogadtatásában.

Markus Kerber belügyi államtitkár az üggyel kapcsolatban közölte: nem volt szükségük „teoretikus esszékre”, hanem az volt a feladatuk, hogy megakadályozzák a legrosszabb forgatókönyv valóra válását. A Robert Koch Intézet nem kommentálta a hírt, az RWI kutatóintézet pedig azt állítja, hogy nem volt politikai elvárás a kutatási eredményekkel kapcsolatban.          

Szomorú tél

De nézzük, mit mutatnak a konkrét számok, azaz hogyan alakul a járvány Németországban.

Az kétségtelen, hogy a második hullám sokkal súlyosabb volt az elsőnél. Míg tavasszal a legrosszabb napokon sem érte el a 250-et a napi halálos áldozatok száma, addig november óta ez a szám a sokszorosára nőtt, január első felében pedig még a 800-at is meghaladta:

Az alábbi ábrán az is látszik, hogy míg tavasszal Németország sokkal kevesebb áldozatot könyvelt el, mint a többi nagy európai állam (Oroszország kivételével), addig a második hullám idején csaknem az élre tört ebben a tekintetben: 

Hivatalos adatok szerint eddig csaknem 64 ezren hunytak el Németországban a Coviddal összefüggésben, ami – Spanyolországgal holtversenyben – a negyedik legmagasabb érték Európában Nagy-Britannia (115 ezer elhunyt), Olaszország (92 ezer elhunyt) és Oroszország (77 ezer elhunyt) mögött.

Persze lehet azzal érvelni, hogy ha nem lettek volna szigorítások Németországban, akkor még többen vesztették volna életüket.

Ugyanakkor tény, hogy a halálos áldozatok száma a karantén októberben kezdődött jelentős szigorítása ellenére is folyamatosan nőtt január elejéig – ez pedig szintén nem vet túl jó fényt a német kormány válságkezelésére.