A cél eléréséhez legalább egymillió uniós polgár aláírására van szükség. A kezdeményezést civilek, szakmai szervezetek, döntéshozók és a megélhetési bérekkel foglalkozó szakértők támogatják.
Az ECI olyan uniós jogszabályokat követel meg, amelyek előírják az EU-ban ruházati cikkeket, textileket és lábbeliket előállító, illetve értékesítő vállalatoknak, hogy az ellátási láncukban biztosítsák a megélhetéshez szükséges alapbéreket. Így a márkáknak és a kiskereskedőknek törvény írná elő, hogy saját ellátási láncukban felmérjék a fizetéseket, ezután pedig terveket dolgozzanak ki a jelenlegi, illetve és a tisztességes megélhetéshez szükséges bérek közötti szakadék megszüntetésére. A folyamat közben nyilvánosságra hoznák, hol tartanak a különböző lépésekben. A tiltakozás ezen az oldalon írható alá.
A divatcégek milliárdokat keresnek, miközben az ellátási láncukban dolgozók bérének mértéke nem elegendő az alapvető javak biztosításához sem – ez a kampány alapgondolata. A világ legnagyobb ruhaimportőreként és az egyik legnagyobb divatfogyasztói piacaként – 2022-ben több mint 260 milliárd eurós értékesítéssel – az EU-nak szembe kell néznie ezzel a tisztességtelen és kizsákmányoló modellel, szól az ECI felhívása.
A vásárlók jelentős részét is egyre inkább zavarja ez az etikátlan rendszer – jól akarják érezni magukat az általuk viselt ruhákban, de nem tudják felmérni, hogy akik azokat előállították, azokat tisztességesen megfizették-e, vagy sem, hiszen a rendszer átláthatatlan. A Good Clothes, Fair Pay kampány lehetőséget kínál a fogyasztóknak a változtatásra és a segítségnyújtásra.
Kirsten Kossen, az ASN Bank emberi jogi főtanácsadója –a kampány egyik kezdeményezője - szerint „a valódi, komolyabb iparági változásokhoz a divatcégeket felelősségre kell vonni.”
Ma a legtöbb embernek, aki a ruháinkat készíti, nincs elég jövedelme ahhoz, hogy tisztességesen megéljen. A ruhaiparban dolgozók, főként nők, átlagosan 45 százalékkal keresnek kevesebbet, mint ami önmaguk és családjuk eltartásához szükséges lenne. Holott fárasztó, nem egyszer embertelen körülmények között dolgoznak, és gondoskodniuk kell a háztartásról és gyermekeikről is.
Az iparágban jelenleg érvényes törvényes minimálbérek alacsonyak. A divatipar jelenleg több tízmillió embert foglalkoztat a déli országokban, és 1,5 milliót az EU-ban, akik többsége nem kap a tisztességes megélhetéshez szükséges fizetést. A probléma globális szintű, mindenhol érinti a ruhaipari munkásokat.
A helyzetet tovább rontotta a COVID-19 világjárvány. Dolgozók százezrei maradtak fizetés nélkül, amikor a nagyobb márkák visszautasították a már megrendelt és előállított áruk kifizetését. Ez már akkor súlyos humanitárius válságot okozott, és a munkavállalók szociális védőháló nélkül maradtak.
Két újabb tartályhajó futott aknára a Hormuzi-szoroson átvezető úgynevezett déli útvonalon. 
