Emmanuel Macron francia elnök csütörtökön kezdi meg háromnapos látogatását Algériában, hogy javítsa a Párizs és Algír közötti feszült kapcsolatokat. A kétoldalú kapcsolatok tavaly mélypontra süllyedtek, miután Macron megkérdőjelezte, hogy Algéria nemzetként létezett-e a francia invázió előtt, és azzal vádolta „politikai-katonai rendszerét”, hogy átírja a történelmet, és „Franciaország iránti gyűlöletet szít”. Az észak-afrikai ország egy kimerítő nyolcéves háború után nyerte el függetlenségét Franciaországtól, amely az Evian-egyezmény 1962. márciusi aláírásával ért véget.
Kellene az algériai gáz
Hatalmas földgázkészleteinek köszönhetően Algéria az utóbbi időben az EU figyelmének középpontjába került az oroszországi import visszaszorítására tett erőfeszítéseiben. Algéria az afrikai kontinens legnagyobb állama (2,38 millió négyzetkilométer), amely Észak-Afrika legnagyobb bizonyított földgázkészletével rendelkezik és az elmúlt években a kontinens legnagyobb gázkitermelője volt. Ez az ország egyben Európa harmadik legnagyobb gáz-szállítója – Oroszország és Norvégia után. Kontinensünk gázfogyasztásának 10 százalékát biztosítja, Spanyolországnak pedig egyenesen a felét fedezi.
Algéria képességét, hogy átsegítse Európát a gázválságon – és ebből busás hasznot húzzon – két tényező akadályozza: a kapacitás és a politika.
A 2021-es rekordot követően a gázexport 2022 első felében meredeken visszaesett. Míg az Olaszországba irányuló áramlások némileg emelkedtek, a Spanyolországba és Marokkóba vezető vezetéken keresztül, valamint a hajóval szállított cseppfolyósított földgáz mind csökkent.
A Marokkóba irányuló szállítások teljesen leálltak a Gaz Maghreb Europe (GME) gázvezetékre vonatkozó szerződés lejárta, valamint az Algír és Rabat között a vitatott nyugat-szaharai terület és Marokkó Izraellel való normalizálódása miatt kialakult súlyos politikai konfliktus miatt. Bár kiesését részben egy másik, az Algériából Spanyolországba közvetlenül a Földközi-tenger alatt futó Medgaz vezetéken keresztül történő nagyobb szállítással részben pótolták, ez nem jelent teljeskörű pótlást.
Spanyolország a GME fordított irányban történő működtetésével kezdte meg Marokkó ellátását, ami irritálja Algírt, amely nem akarja, hogy gáza kerülő úton jusson el riválisához. Július 24-én a Sonatrach arról számolt be, hogy a Medgaz meghibásodott a tenger alatti útvonal spanyol szakaszán, de a spanyol Enagas cáfolta ezt. Az incidensről szóló hírt lehet, hogy figyelmeztetésnek szánták.
Az eurázsiai tengely szövetségeseként
Algéria azon felfogása, hogy Washington nyíltan és folyamatosan Marokkót támogatja, Algériát tovább löki Oroszország és Kína tárt karjai közé, és elhidegíti korábbi kapcsolatait a másik tábortól.
A Maghreb-térségen belül Algéria továbbra is Moszkva egyik megbízható partnere. Az országot májusban meglátogatott Lavrov külügyminiszter ki is emelte, hogy Moszkvát és Algírt erős és baráti kapcsolatok kötik össze. A cél a katonai és technikai együttműködés fokozása, valamint a stratégiai megállapodás (szerződés) megújítása. Moszkva és Algír stratégiai kapcsolatainak politikai alapját a 2001. április 4-én aláírt „Nyilatkozat a Stratégiai Partnerségről” dokumentum.
A biztonsági kapcsolatok különösen szorosak: Algéria az orosz fegyverimporttól függ, az elmúlt három évben katonai felszereléseinek 81 százalékát Moszkvából vásárolta, és Oroszország harmadik legnagyobb fegyverimportőreként szolgált India és Kína után. A 2010-es években az orosz fegyverexport 129 százalékkal nőtt az előző évtizedhez képest.
Algéria és Oroszország 2021 októberében közös hadgyakorlatokat hajtott végre a vitatott területeken, például Dél-Oszétiában, és megállapodtak abban, hogy idén novemberben hasonló tevékenységet hajtanak végre a rendkívül feszült algériai- marokkói határon. Ez a megállapodás ráadásul az Ukrajna elleni orosz invázió során született.
Algír nem csak belegyezett ebbe a hadgyakorlatba Ukrajna orosz inváziója közepette, de diplomatái sem voltak hajlandóak elítélni Moszkvát az ENSZ-ben márciusban, annak ellenére, hogy Algéria történelmileg ragaszkodik az állami szuverenitás elvéhez. Cserébe Oroszország támogatja Algériát a nyugat-szaharai kérdésben – ez egy módja annak, hogy szembeszálljon Marokkó és az Egyesült Államok közötti szövetséggel –, és több milliárd dollárnyi algériai adósságot is elengedett.
Egyre szorosabb kínai ölelés
Az orosz-algériai kapcsolatokhoz hasonlóan a Kínával fenntartott meleg kapcsolatok a hidegháború idejére, különösen a Mao Ce-tung időszakra nyúlnak vissza. A közelmúltban Peking globális ambíciói, amelyeket az Új Selyemút (BRI) gigaprojektje támaszt alá, Kínát a világ különböző országainak küszöbére hozták partnerségi és befektetési javaslatokkal. Észak-Afrika bekerült Kína globális hatókörébe, Algéria pedig hajlandó tovább bővíteni Peking lábnyomát, mint az utóbbi becses regionális partnerét.
Kína már sokat fektetett be Algéria infrastruktúrájába, és a két régi barát közötti kereskedelmi forgalom az elmúlt évtizedben az egekbe szökött. Algériai földön szaporodnak az energia- és építőipari kínai vállalkozások, míg Algír részese a BRI-projektnek.
Az algériai projekt részeként Peking és Algír 3,3 milliárd dolláros projektről állapodott meg Algéria első mélytengeri kikötőjének megépítésére az algériai fővárostól nyugatra fekvő Cherchell tengerparti városában. El Hamdania kikötője Afrika második legnagyobb mélytengeri kikötője lesz.
Végül pedig, ami még fontosabb, Kína fokozatosan jelentős fegyverexportőrré válik Algériába. 2018 óta Algéria körülbelül húsz különféle osztályú kínai felderítő és harci drónt kapott vagy rendelt. 2018-ban például öt Rainbow CH-3 és öt Rainbow CH-4 drónt szállítottak Algériába, és legutóbb 2022 januárjában az utóbbi hat Rainbow CH-5 kínai drónt rendelt, amelyek a sorozat legfejlettebb változatát alkotják.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
