Erdogan a kormánynál - de meddig? (A fotó az új török autómárka, a TOGG bemutatóján készült tavaly decemberben. EPA/TURKISH PRESIDENTIAL PRESS OFFICE)

A líbiai parlament a hétvégén ellene szavazott annak a nemrégen megkötött török-líbiai katonai egyezménynek, amelyet már a miniszterelnök is aláírt és amely engedélyezte volna török katonák bevetését Líbiában.

Pedig az ankarai parlament már a múlt héten egy rendkívüli ülésen jóváhagyta a bevetést és a belpolitikailag rossz passzban lévő Erdogan elnök folyamatosan hivatkozik arra, hogy maga Kemal Ataturk, a Török Köztársaság megalapítója is harcolt Líbiában az Ottomán Birodalom utolsó napjaiban.

Szítani a nacionalizmus tüzét

Trump elnök tiltakozott a lépés ellen, de ez manapság Ankarában egyre inkább süket fülekre talál. A tavalyi önkormányzati választásokon a nagyvárosokban megalázó vereséget szenvedett elnök napjainkban Szíriában, Cipruson és Líbiában folyamatosan korbácsolja az ottomán birodalmi szenvedélyeket.

Erdogant természetesen nem lehet megállítani holmi líbiai parlamenti határozattal, és titokban már százával dobja át Tripoli támogatására azokat az iszlamista harcosokat Szíriából, akiket Idlib tartományban a szír- és az orosz csapatok éppen kifüstölnek. A Kelet-és Dél-Líbiát uraló Haftar tábornok támogatóit sem kell félteni, és egyes híradások szerint Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek már három szállítógéppel dobott át csapatokat a tripoli kormány megdöntésére.

Repedező kormánypárt

Törökországban eközben már kész tényként kezelik, hogy Erdogan a 2023-as elnökválasztást nem várja meg, és idén ősszel már előrehozott választásra törekszik. Az elnök ugyanis rájött arra, hogy az idő nem neki dolgozik és a nacionalizmus tüzét nem tudja hosszú évekig fenntartani.  A térség országai egyébként is már jó ideje felismerték a török neo-ottomán vonalvezetés veszélyeit, ezért például Athén és Tel-Aviv együtt épített közös radar-rendszert Kréta szigetén.

Ráadásul egyre mélyebb repedések mutatkoznak az iszlamista kormányzó állampárton, az AKP-n. Az AKP korábbi miniszterelnöke és külügyminisztere, Ahmet Davutoglu a múlt hónapban alapította meg saját pártját (Jövő Párt) és a várakozások szerint tekintélyes számú csalódott szavazót szipkázhat el az AKP-tól.  A másik kiugró Ali Babacan, aki az AKP gazdasági gurujaként megalapozta Törökország 2003 és 2013 közötti növekedési periódusát és aki egy hónapon belül szintén pártot alapít.

Imamoglu már népszerűbb Erdogannál

Káncz Csaba

A legtöbb felmérés szerint a két pártban meglesz az a képesség, hogy együttesen elvigyék a szavazók 20 százalékát. Az tehát Erdogan alapvető érdeke, hogy egy előrehozott választással ne engedje őket kellően megerősödni. Ráadásul Davutoglu és Babacan jó eséllyel megtámogathatják Isztambul polgármesterének, a rendkívül népszerű Ekrem Imamoglunak az elnöki kampányát és ezzel brutálisan erős ellenféllel találhatná szembe magát Erdogan.

Akárcsak a magyar önkormányzati választás, a török is szertefoszlatta az első számú politikai vezető verhetetlenségének mítoszát. Imamoglu ráadásul konzervatív családból származik és kompromisszum-kereső stílusával már eddig is meg tudta szólítani mind a progresszív szekuláris, mind pedig a mérsékelten vallásos választói csoportokat. Ahogyan az már tavaly az isztambuli polgármesteri kampányban is világossá vált, Imamoglu ráadásul egyszerre tud meggyőző lenni mind a kurd-, mind a török nacionalisták felé.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)