Csütörtökön a Pentagon azt közölte, hogy egy, az Egyesült Államokon egén átrepülő kínai kémballont nyomkövetésébe kezdett, mindezt Antony Blinken amerikai külügyminiszter tervezett pekingi útja előtt.
A Pentagon közleménye szerint a ballon jelenleg jóval a kereskedelmi légi forgalom feletti magasságban időzik, és nem jelent katonai vagy fizikai fenyegetést a földön tartózkodó emberekre, de azóta is figyelik.
De mik is azok a kémlufik?
A kémballon egy kémfelszerelés, például egy kamera, amelyet egy léggömb alá függesztenek fel, és egy adott terület felett lebegve a széláramlatok irányítják. A ballonokhoz csatlakoztatott berendezések radarral vannak ellátva és és leginkább napenergiával működnek.
Ezek a léggömbök jellemzően 24 000-37 000 méter magasságban lebegnek a kereskedelmi légi forgalom felett, hiszen a repülőgépek szinte soha nem repülnek 12 000 méternél magasabban.
Mikor használták először?
"A kémballonokat először az 1860-as években használták az amerikai polgárháború idején, amikor a hőlégballonokkal foglalkozó emberei egy rászerelt távcsővel próbáltak információkat gyűjteni az államok távolabbi tevékenységéről. Ezek aztán morze-kódos jeleket küldtek vissza egy kőhöz rögzített papírdarab segítségével" – hivatkozik a The Guardian John Blaxland, az Ausztrál Nemzeti Egyetem nemzetközi biztonság- és hírszerzési tanulmányok professzora, a Revealing Secrets című könyv szerzőjére.
Ugyanakkor Peter Layton, az ausztrál Griffith Asia Institute munkatársa, az Ausztrál Királyi Légierő volt tisztje a CNN-nek azt mondja, a léggömbök kémplatformként való használata a hidegháború korai napjaira nyúlik vissza.
Azóta az Egyesült Államok több százat használt fel ellenfelei megfigyelésére, de a modern műholdas technológia megjelenésével, amely lehetővé tette az átrepülési hírszerzési adatok űrből való gyűjtését, a térfigyelő léggömbök használata kiment a divatból. Legalábbis eddig.
Merthogy az elektronika miniatürizálása terén elért közelmúltbeli fejlemények azt jelentik, hogy a lebegő hírszerzési platformok visszatérhetnek a modern kémeszköztárba.
"A léggömbök rakománya kisebb súlyú, így olcsóbbak és könnyebben indíthatók" - mondta Layton.
Blake Herzinger, az Amerikai Vállalkozási Intézet indiai-csendes-óceáni védelmi politikájának szakértője szerint a léggömböket lassú sebességük ellenére nem mindig könnyű észrevenni. Alig adnak jelzéseket és szinte semmilyen üzemanyagot nem bocsátanak ki, ezért nehéz felismerni a hagyományos helyzetfelismerő vagy megfigyelési technológiával.
Nem is gondolnánk, de a léggömbök képesek olyan dolgokra, amelyekre a műholdak nem. Például az űralapú rendszerek jobban kiszámíthatóak pályadinamikájukban, mint a ballonok. További előnyük, hogy fedélzeti számítógépekkel irányíthatók, így kihasználva a szelet, viszont csak korlátozott mértékben képesek fel-le közlekedni. Ez azt jelenti, hogy emiatt csak korlátozott mértékben tudnak egy helyben állni.
Layton szerint a feltételezett kínai ballon valószínűleg információkat gyűjt az amerikai kommunikációs rendszerekről és radarokról.
„Egyes rendszerek rendkívül magas frekvenciákat használnak, amelyek rövid hatótávolságúak, és el is veszhetnek a légkörben. Lehetséges, hogy egy léggömb jobb gyűjtőplatform lehet egy speciális technikai gyűjtéshez, mint egy műhold” – mondta.
Az amerikai légierő nyugalmazott ezredese, Cedric Leighton, a CNN katonai elemzője is így gondolja.
"Lehet, hogy a jelek intelligenciáját gyűjtik ki, más szóval a mobiltelefon-forgalmunkat, a rádióforgalmunkat nézik. És a léggömb által gyűjtött hírszerzési adatokat a műholdas kapcsolaton keresztül vissza lehet juttatni Kínába" - mondta Leighton a CNN-nek.
Az elemzők azt is megjegyezték, hogy a háttérben az is állhat, hogy Montana és a környező államok adnak otthont az amerikai interkontinentális ballisztikus rakétasilóknak és stratégiai bombázóbázisoknak.
Kína és Oroszország megakadályozta, hogy hét, Észak-Koreához köthető hajót felvegyenek az ENSZ szankciós listájára. 
