A klímaváltozás miatt változnak az európai nyaralási szokások – egyre többen választanak a régi, megszokott déli és mediterrán úti célok helyett északabbra fekvő célpontokat a legforróbb nyári hónapokban. Főként ezért esett a mi választásunk is idén Svájcra – na meg a hegyek, természeti szépségek is csábítottak minket az alpesi országba. Az időjárás több volt, mint kegyes: augusztus első teljes hetében nem egyszer 30 fok fölé ment a hőmérséklet az országban, de még messze nem az elviselhetetlen kánikulában kellett szenvedni.
Svájcba Bázel felől érkeztünk, aminek prózai oka van: ide repülnek a fapados légitársaságok Budapestről. Bár a fő úticélunk Zürich volt, amit megpróbáltunk éjszakai, hálókocsis vonattal megközelíteni, ebben semelyik MÁV-applikáció vagy weboldal nem volt segítségünkre – a folyamat legvégén mindig különböző hibaüzenetekbe ütköztünk, bármelyik felületen is próbáltuk. A hibaüzenetek sosem arról szóltak, hogy ne lenne jegy (logikus is lenne, hogy ne engedje majdnem végig a jegyvásárlási folyamatot a rendszer, ha nem kapható) – így bár hetekkel az utazás előtt megpróbáltuk a vonatjegyvásárlást, végül feladtuk a próbálkozást, és nagyjából ugyanilyen áron repülőre ültünk.
Bázel: csobbanás Winkelfisch-sel a város közepén
Ha már így alakult, Bázelben egy nappal tovább maradtunk, hogy felfedezhessük a várost – és egyáltalán nem bántuk meg, sőt: biztosan visszatérünk még ide. Ha szállodát foglalunk, jó esélyünk van rá, hogy jár mellé egy Basel Card is – ezzel a kedvezménykártyával számos városi látványosság féláron látogatható (múzeumok, állatkert, színház, városnéző busz például), a tömegközlekedési eszközöket pedig ingyenesen használhatjuk. A reptérről akkor is ingyenesen utazhatunk a szállodánkba, ha még nem vettük át a Basel Cardot: ehhez ellenőrzés esetén a szállásfoglalásunkat kell bemutatnunk telefonunkon. A kártya külön nem vásárolható meg, csak a legalább egy éjszakára szóló szállásfoglalások mellé adják.
Fotó: Kerényi Judit
Bázel Svájc harmadik legnagyobb városa, a svájci-francia-német hármashatáron fekszik (a reptéren választhatunk is, hogy melyik országba vezető lépcsőn szeretnénk felmenni). Rendkívül hangulatos, és természetesen tiszta és rendezett, mint minden, ami svájci. A Rajna partjaira épült – az pedig mindig jót tesz egy városnak, ha egy folyó szeli ketté.
A svájciak nagyon jól használják a városi vizeiket: Bázel egyik helyi nevezetes szuvenírje és egyben praktikus használati tárgya a Winkelfisch. Ez tulajdonképpen egy hal alakú műanyag tornazsák pánttal; a vállunkra kapjuk, majd elsétálunk vagy buszozunk a Tinguely múzeumhoz. Itt lesétálunk a partra, bepakoljuk a ruháinkat, szandálunkat, törölközőnket és telefonunkat a Winkelfischbe, lezárjuk, bedobjuk a folyóba, és már ugrunk is utána. Nyári melegben a Rajna kristálytiszta, hűsítő vizében a hajóforgalomtól bólyákkal elkülönített sávban hosszan csoroghatunk lefelé, hogy 3 kilométerrel lejjebb kikapaszkodhassunk a vízből. Egészen különleges élmény, mindenképp ajánlott betervezni! A folyó mentén több fürdőhely is található, így azok is pancsolhatnak a város közepén, akik nem akarnak Winkelfisch-sel leúszni a folyón.
Fotó: Kerényi Judit
Számos múzeum várja a látogatókat Bázelben, ezek közül a Cartoonmuseumot néztük meg először – itt a képregényektől a karikatúrákig vezetnek végig a vizuális humor műfaján, az arra jellemző szatírával bőven fűszerezve és a komolyabb témákat sem mellőzve. A Kunstmuseum Basel is kihagyhatatlan – a hatalmas gyűjtemény bemutatásához több épület is kell, melyek közül ezúttal a főépületet jártuk be. Pablo Picasso, Paul Klee, Henri Matisse, Marc Chagall vagy épp Joan Miró képei mellett modern és klasszikus szobrokat is csodálhatunk itt. Az új épület, a Neubau pedig már kívülről is impozáns látványt nyújt.
A Rajnát számos híd keresztezi, de akár egy kis személykomppal is átkelhetünk a folyón. A partokon érdemes nappal és esténként is sétálni, ücsörögni. A város nagyon hangulatos, az épületek természetesen makulátlanok. A tájképet a Roche gyógyszercég jellegzetes felhőkarcolója uralja, modern jelleggel felruházva a látványt, de nem zavaró módon.
Fantasztikus éttermek vannak a parton – de ezeket csak jómódú olvasóinknak ajánljuk, a hazai éttermi áraknak legalább a két-háromszorosára számíthatunk. Az esti órákban kis szerencsével belefuthatunk egy ingyenes koncertbe, amelyet a folyóra épített színpadon adnak elő a parton helyet foglaló közönség örömére. A városi sétához ajánlott egy jó kulacsot magunkkal vinni: a svájci városok tele vannak ivókutakkal, így kiváló minőségű friss ivóvizet vehetünk magunkhoz úton-útfélen.
A svájci vasút igazolta jó hírét – magyaroknak ez már sci-fi
Bázelből vonattal utaztunk Zürichbe. Mivel az utazás során több várost is vonattal terveztünk meglátogatni, a városokban pedig tömegközlekedést használtunk, némi matekozás után megvásároltuk a csak turistáknak elérhető Swiss Travel Pass nevű „országbérletet”. Ez korlátlan számú utazásra érvényes a svájci vasúton az ország egész területén és a legtöbb városban a tömegközlekedés is használható vele – beleértve a hajójáratokat is. Számos múzeumba ingyenes vagy félárú belépésre jogosít. 3, 4, 6, 8 vagy 15 napra vehetjük meg, a 6 napos bérlet ára egy felnőttnek 379 frank – mintegy 160 ezer forint, a 16 év alatti gyermekek legalább egy jelen lévő szülővel ingyenesen juthatnak hozzá.
A híresen pontos svájci vonatokat egyébként tényleg érdemes használni – késni legfeljebb induláskor késnek, 2-3 perccel, de mindig percre pontosan érkeznek. A másodosztály olyan, mint nálunk az első osztály, csak tisztább; helyjegyet váltani nem kell; a vécék tiszták, illatosak, van papír, víz, szappan, kéztörlő. Az egyik utazásnál a vasúttársaság kiváló utazástervezője 4 perces átszállással javasolt egy utat, amire önkéntelenül is felszisszentünk – mint bárki, aki a 25 perces késéssel beérkező vonatról leugorva rohant már a kilences vágánytól a ketteshez a Tiszai pályaudvaron, reménykedve, hogy valami csoda folytán nem hagyják ott, és nem kell két órát várnia a következő járatra. Svájci rokonaink azonban felvilágosítottak, hogy ez itt teljesen normális – és tényleg: ugyanabban a pillanatban egymás mellé begördül két vonat, az egyikről átlibbenünk a másikra, és már megyünk is tovább. És ezt minden alkalommal tudja a vasúttársaság. Boszorkányos – ahogy a lazán hozott 200 kilométer per óra fölötti tempó is, valamint az a tény, hogy a Google Maps szerint is gyorsabb eljutni A-ból B-be vonattal, mint autóval. Bár ez sok helyen teljesen természetes, Magyarországon még elméleti síkon sem nagyon fordul elő.
Zürich: városi szabadstrand, nemzeti múzeum technóval és a csokoládé fellegvára
Zürich egy pezsgő nagyváros, ám kisebb és emiatt kényelmesebben bejárható, mint Budapest. A pályaudvar nagyobb, modernebb, mint bármelyik budapesti; innen tömegközlekedéssel gyorsan el lehet jutni a város bármelyik pontjára. Itt is egy folyó partján fekszik a város: a Limmat szeli ketté, ami a város részét képező Zürichi-tóból ered. A tóban is fürödhetünk vagy a Limmat szabadstrandjain is vízbe ugorhatunk: a sodrás viszonylag erős, így különleges élményt nyújt a hidakról, trambulinokról vízbe ugrani, aztán 1-2 perc múlva kikapaszkodni a strand végénél lévő rácsoknál a hűs, kristálytiszta vízből.
Fotó: Kerényi Judit
Zürich nagy múzeuma a Landesmuseum, azaz a Svájci Nemzeti Múzeum – a svájci kultúra és történelem egyik legfontosabb intézménye egy várkastélyra emlékeztető gótikus stílusú épületben található a város szívében. A svájci társadalom, művészet, kézművesség és történelem legjelentősebb emlékeit mutatja be, időszaki kiállításai közül nagyon hatásos a techno (zenei és kulturális műfaj) történetét bemutató tárlat, amely rendkívül alapos és informatív módon tálalja a témát, talán sokak előítéletének megváltoztatására is képes módon – mindenképp ajánljuk.
A városban sétálgatva természetesen rengeteg óra- és csokoládéboltot találunk - érdemes elzarándokolni a Lindt csokoládémúzeumába, amit hajóval is megközelíthetünk. Fontos, hogy ide jó előre megvegyük a jegyünket online – esélytelen, hogy csúcsidőben aznapi jegyvásárlással bejussunk.
Szintén a Zürichi-tó partján található az ingyenesen látogatható szukkulens-gyűjtemény, amely Európa legnagyobb ilyen jellegű kollekciója – rengetek kaktusz és más csodálatos pozsgás növény látható a gyűjteményben, néhány egészen különleges ritkasággal.
Fotó: Kerényi Judit
Zürichben érdemes még a Polybahnt is kipróbálni – ez nagyon hasonlít a Budavári Siklóra. Pár perc alatt felvisz az egyetemhez, ahonnan remek kilátás nyílik a városra – és egy ápolt, gondozott virágoskerten keresztül sétálhatunk lefelé vissza a városba.
Lugano, a svájci olasz életérzés otthona
Mivel úgyis ilyen remek (és valljuk be: magyar szemmel nézve drága) vonatbérletünk volt, egy napot arra szántunk, hogy ellátogassunk Luganóba. A vonatútnak az a része, ami nem a vadiúj alagútba esik, káprázatos – tavak, hegyek, csodás kisvárosok váltják egymást a sínek mentén. Két óra alatt jutunk egy másik országba az országon belül: német Svájcból olasz Svájcba. A fő nyelv innentől az olasz, a pizza és a fagylalt pedig első osztályú. Lugano szintén egy tó partjára épült; a hangulat egészen mediterrán, az olasz életérzés szövi át a várost – és a luxusé is. Megtalálható az összes nagy luxus divat- és óramárka üzlete, drága autók állnak a drága éttermek parkolóiban. A Luganói-tó és a környező hegyek nyújtotta panoráma lélegzetelállító, érthető, ha a kereslet felsrófolja az árakat.
Két csúcsra is feljuthatunk fogaskerekűvel: a Monte Brè 925 méter magas, és a Monte San Salvatore csúcsa is csak pár méterrel van közelebb a tengerszinthez. A csúcsról elénk táruló látványt a tóval, a várossal és a távoli hegyekkel nehezen adják vissza a fotók – ezt élőben kell látni.
Fotó: Gáspár András
Luzern: középkori fahíd, mesés óváros, közlekedési múzeum és út a hegyek királynőjére
Egy másik napot egy luzerni kirándulásnak szenteltünk – természetesen vonattal utaztunk, ezt a várost sem érdemes kihagyni. Talán már mondani sem kell: ez is egy tó partján épült. Legismertebb látnivalója Európa legrégebbi fedett fahídja, a Kapellbrücke a jellegzetes víztornyával: 1333-ban épült, szinte érzi az évszázadokat a lába alatt az ember, amikor végigsétál rajta. A történelmi városrész mellett érdekes a város közepén, a Reuss folyón található vízerőmű is: fő célja nem az áramtermelés, hanem a vízszint szabályozása, de mégis meglepő módja ez a város megújuló energiával történő ellátásának. A folyóparton sétálva termelői piacba botolhatunk, és gyönyörűen festett házfalakat csodálhatunk az óvárosban.
Fotó: Gáspár András
A számos látnivaló közül ezúttal a svájci közlekedési múzeumot, a Verkehrshaust néztük meg – megközelíthető autóval, tömegközlekedéssel, vonattal és természetesen hajóval is. Alapos és professzionális kiállítás, külön épületet kapott a légiközlekedés, a víziközlekedés, az autózás, a vasút világa, és egy épületben a svájci energia útjáról is megtudhatunk érdekességeket. Mivel Magyarországon jelenleg nincs ilyen jellegű múzeum, érdemes akár egy egész napot is rászánni. Érdemes megemlíteni a különleges autóbemutatót: egy színházi nézőtérhez hasonló térben ülnek a vendégek, a csarnok falán pedig, mint egy matchbox-gyűjteményt, úgy tárolják a padlótól a plafonig a valódi, ikonikus sport- és versenyautókat. Azt az autót, amelyről a bemutató épp szól, egy robotkar leemeli a fali állványról, és odateszi a közönség elé, hogy megcsodálhassa.
Luzernben egy elegáns hajóra felszállva, a tavat átszelve jutottunk el a Rigi hegy lábához – amelyet egyébként büszkén a hegyek királynőjének neveznek. Nagyon kedvelt kirándulóhely, a Rigibahn kisvasúttal juthatunk fel a hegygerincre – ez Európa legrégebbi hegyi vasútja. A Rigi Kulm csúcsa közel 1800 méter magas, a kilátás innen már tényleg a leírhatatlan kategóriába tartozik. Rengeteg túraútvonal található a térségben, amely igazi turista-paradicsom. Még ha nem is tervezünk nagy kirándulást, egy órát mindenképp szánjunk a csúcsra – napos nyári időben egy hideg sör a lélegzetelállító panorámával csodálatos élményt nyújt. A vonaton egyébként kellemes jódlizene szól, és könnyen belebotolhatunk alpesi kürtösökbe is.
Fotó: Gáspár András
Csodálatos Svájc – csodálatosan drága
Csodák tehát szép számmal találhatóak Svájcban, így mindenképpen érdemes felvenni az országot a bakancslistára annak, aki még nem járt erre. Az alapvető dolgokra nem pazaroltunk sok karaktert, de valóban: végtelen az óraüzletek száma, mindenhol árulnak bicskát, isteniek a sajtok, hatalmas a csokoládékínálat, és szubjektív tesztünk szerint ugyanannak a gyártónak is finomabb a Svájcban gyártott csokija, mint a nálunk kapható.
Egy dolgot azért érdemes megemlíteni: Svájc a magyar embereknek piszok drága – még ha az elmúlt évek magyarországi inflációja erőteljes felzárkózást is jelentett. A vonaton két presszókávé 4500 magyar forintnak megfelelő frank; az előre csomagolt szendvics ára a szupermarketekben 2500 forint körül mozog. 8000 forintnak megfelelő frank alatt nem nagyon van pizza, az éttermekben pedig 3800 forint körül kezdődik egy korsó sör. Ezeket vegyük számításba – cserébe kapunk egy tökéletesen működő, tiszta, rendezett, biztonságos országot, gondosan ápolt és bemutatott kultúrával, miközben a természet valóban körbevesz minket csodáival.
A magyar szemmel nézve magas áraknak van egy kellemes mellékhatása: amikor hazaérünk, és a fejünkben még össze van zavarodva a matek, néhány napig egészen kellemes érzés itthon költeni. Két frank egy sör? Kevesebb mint 10 frank egy pizza? Másfél frank egy kenyér? Bagatell! (Főleg ha nem gondolunk arra: a családi pótlék összege 29 franknak megfelelő forint, gyerekenként.)
Egy svájci út végülis nem más, mint egy jó kis sokkterápia a magyar inflációkárosultaknak.
A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.
Minden próbálkozót visszaküldtek.
