12p

Az illúziók vége – a racionalitás kezdete –
úgy tűnik el az ESG, hogy velünk marad?

Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia

2025. november 4., Budapest

Jelentkezzen most!

A Világjáró ezúttal Svájcban kalandozott: Bázel, Zürich, Lugano és Luzern mellett a hegyek királynőjére is eljutottunk – természetesen a világhírűen pontos svájci vasútnak köszönhetően.

A klímaváltozás miatt változnak az európai nyaralási szokások – egyre többen választanak a régi, megszokott déli és mediterrán úti célok helyett északabbra fekvő célpontokat a legforróbb nyári hónapokban. Főként ezért esett a mi választásunk is idén Svájcra – na meg a hegyek, természeti szépségek is csábítottak minket az alpesi országba. Az időjárás több volt, mint kegyes: augusztus első teljes hetében nem egyszer 30 fok fölé ment a hőmérséklet az országban, de még messze nem az elviselhetetlen kánikulában kellett szenvedni.

Svájcba Bázel felől érkeztünk, aminek prózai oka van: ide repülnek a fapados légitársaságok Budapestről. Bár a fő úticélunk Zürich volt, amit megpróbáltunk éjszakai, hálókocsis vonattal megközelíteni, ebben semelyik MÁV-applikáció vagy weboldal nem volt segítségünkre – a folyamat legvégén mindig különböző hibaüzenetekbe ütköztünk, bármelyik felületen is próbáltuk. A hibaüzenetek sosem arról szóltak, hogy ne lenne jegy (logikus is lenne, hogy ne engedje majdnem végig a jegyvásárlási folyamatot a rendszer, ha nem kapható) – így bár hetekkel az utazás előtt megpróbáltuk a vonatjegyvásárlást, végül feladtuk a próbálkozást, és nagyjából ugyanilyen áron repülőre ültünk.

Bázel: csobbanás Winkelfisch-sel a város közepén

Ha már így alakult, Bázelben egy nappal tovább maradtunk, hogy felfedezhessük a várost – és egyáltalán nem bántuk meg, sőt: biztosan visszatérünk még ide. Ha szállodát foglalunk, jó esélyünk van rá, hogy jár mellé egy Basel Card is – ezzel a kedvezménykártyával számos városi látványosság féláron látogatható (múzeumok, állatkert, színház, városnéző busz például), a tömegközlekedési eszközöket pedig ingyenesen használhatjuk. A reptérről akkor is ingyenesen utazhatunk a szállodánkba, ha még nem vettük át a Basel Cardot: ehhez ellenőrzés esetén a szállásfoglalásunkat kell bemutatnunk telefonunkon. A kártya külön nem vásárolható meg, csak a legalább egy éjszakára szóló szállásfoglalások mellé adják.

 Bázeli látkép a Roche-tornyokkal Képgaléria
Bázeli látkép a Roche-tornyokkal
Fotó: Kerényi Judit

Bázel Svájc harmadik legnagyobb városa, a svájci-francia-német hármashatáron fekszik (a reptéren választhatunk is, hogy melyik országba vezető lépcsőn szeretnénk felmenni). Rendkívül hangulatos, és természetesen tiszta és rendezett, mint minden, ami svájci. A Rajna partjaira épült – az pedig mindig jót tesz egy városnak, ha egy folyó szeli ketté.

A svájciak nagyon jól használják a városi vizeiket: Bázel egyik helyi nevezetes szuvenírje és egyben praktikus használati tárgya a Winkelfisch. Ez tulajdonképpen egy hal alakú műanyag tornazsák pánttal; a vállunkra kapjuk, majd elsétálunk vagy buszozunk a Tinguely múzeumhoz. Itt lesétálunk a partra, bepakoljuk a ruháinkat, szandálunkat, törölközőnket és telefonunkat a Winkelfischbe, lezárjuk, bedobjuk a folyóba, és már ugrunk is utána. Nyári melegben a Rajna kristálytiszta, hűsítő vizében a hajóforgalomtól bólyákkal elkülönített sávban hosszan csoroghatunk lefelé, hogy 3 kilométerrel lejjebb kikapaszkodhassunk a vízből. Egészen különleges élmény, mindenképp ajánlott betervezni! A folyó mentén több fürdőhely is található, így azok is pancsolhatnak a város közepén, akik nem akarnak Winkelfisch-sel leúszni a folyón.

 Winkelfisch-gyűjtemény a bázeli reptéren – a város jelképe is lehetne Képgaléria
Winkelfisch-gyűjtemény a bázeli reptéren – a város jelképe is lehetne
Fotó: Kerényi Judit

Számos múzeum várja a látogatókat Bázelben, ezek közül a Cartoonmuseumot néztük meg először – itt a képregényektől a karikatúrákig vezetnek végig a vizuális humor műfaján, az arra jellemző szatírával bőven fűszerezve és a komolyabb témákat sem mellőzve. A Kunstmuseum Basel is kihagyhatatlan – a hatalmas gyűjtemény bemutatásához több épület is kell, melyek közül ezúttal a főépületet jártuk be. Pablo Picasso, Paul Klee, Henri Matisse, Marc Chagall vagy épp Joan Miró képei mellett modern és klasszikus szobrokat is csodálhatunk itt. Az új épület, a Neubau pedig már kívülről is impozáns látványt nyújt.

A Rajnát számos híd keresztezi, de akár egy kis személykomppal is átkelhetünk a folyón. A partokon érdemes nappal és esténként is sétálni, ücsörögni. A város nagyon hangulatos, az épületek természetesen makulátlanok. A tájképet a Roche gyógyszercég jellegzetes felhőkarcolója uralja, modern jelleggel felruházva a látványt, de nem zavaró módon.

Fantasztikus éttermek vannak a parton – de ezeket csak jómódú olvasóinknak ajánljuk, a hazai éttermi áraknak legalább a két-háromszorosára számíthatunk. Az esti órákban kis szerencsével belefuthatunk egy ingyenes koncertbe, amelyet a folyóra épített színpadon adnak elő a parton helyet foglaló közönség örömére. A városi sétához ajánlott egy jó kulacsot magunkkal vinni: a svájci városok tele vannak ivókutakkal, így kiváló minőségű friss ivóvizet vehetünk magunkhoz úton-útfélen.

A svájci vasút igazolta jó hírét – magyaroknak ez már sci-fi

Bázelből vonattal utaztunk Zürichbe. Mivel az utazás során több várost is vonattal terveztünk meglátogatni, a városokban pedig tömegközlekedést használtunk, némi matekozás után megvásároltuk a csak turistáknak elérhető Swiss Travel Pass nevű „országbérletet”. Ez korlátlan számú utazásra érvényes a svájci vasúton az ország egész területén és a legtöbb városban a tömegközlekedés is használható vele – beleértve a hajójáratokat is. Számos múzeumba ingyenes vagy félárú belépésre jogosít. 3, 4, 6, 8 vagy 15 napra vehetjük meg, a 6 napos bérlet ára egy felnőttnek 379 frank – mintegy 160 ezer forint, a 16 év alatti gyermekek legalább egy jelen lévő szülővel ingyenesen juthatnak hozzá.

A híresen pontos svájci vonatokat egyébként tényleg érdemes használni – késni legfeljebb induláskor késnek, 2-3 perccel, de mindig percre pontosan érkeznek. A másodosztály olyan, mint nálunk az első osztály, csak tisztább; helyjegyet váltani nem kell; a vécék tiszták, illatosak, van papír, víz, szappan, kéztörlő. Az egyik utazásnál a vasúttársaság kiváló utazástervezője 4 perces átszállással javasolt egy utat, amire önkéntelenül is felszisszentünk – mint bárki, aki a 25 perces késéssel beérkező vonatról leugorva rohant már a kilences vágánytól a ketteshez a Tiszai pályaudvaron, reménykedve, hogy valami csoda folytán nem hagyják ott, és nem kell két órát várnia a következő járatra. Svájci rokonaink azonban felvilágosítottak, hogy ez itt teljesen normális – és tényleg: ugyanabban a pillanatban egymás mellé begördül két vonat, az egyikről átlibbenünk a másikra, és már megyünk is tovább. És ezt minden alkalommal tudja a vasúttársaság. Boszorkányos – ahogy a lazán hozott 200 kilométer per óra fölötti tempó is, valamint az a tény, hogy a Google Maps szerint is gyorsabb eljutni A-ból B-be vonattal, mint autóval. Bár ez sok helyen teljesen természetes, Magyarországon még elméleti síkon sem nagyon fordul elő.

Zürich: városi szabadstrand, nemzeti múzeum technóval és a csokoládé fellegvára

Zürich egy pezsgő nagyváros, ám kisebb és emiatt kényelmesebben bejárható, mint Budapest. A pályaudvar nagyobb, modernebb, mint bármelyik budapesti; innen tömegközlekedéssel gyorsan el lehet jutni a város bármelyik pontjára. Itt is egy folyó partján fekszik a város: a Limmat szeli ketté, ami a város részét képező Zürichi-tóból ered. A tóban is fürödhetünk vagy a Limmat szabadstrandjain is vízbe ugorhatunk: a sodrás viszonylag erős, így különleges élményt nyújt a hidakról, trambulinokról vízbe ugrani, aztán 1-2 perc múlva kikapaszkodni a strand végénél lévő rácsoknál a hűs, kristálytiszta vízből.

 Szabadstrand Zürich közepén Képgaléria
Szabadstrand Zürich közepén
Fotó: Kerényi Judit

Zürich nagy múzeuma a Landesmuseum, azaz a Svájci Nemzeti Múzeum – a svájci kultúra és történelem egyik legfontosabb intézménye egy várkastélyra emlékeztető gótikus stílusú épületben található a város szívében. A svájci társadalom, művészet, kézművesség és történelem legjelentősebb emlékeit mutatja be, időszaki kiállításai közül nagyon hatásos a techno (zenei és kulturális műfaj) történetét bemutató tárlat, amely rendkívül alapos és informatív módon tálalja a témát, talán sokak előítéletének megváltoztatására is képes módon – mindenképp ajánljuk.

A városban sétálgatva természetesen rengeteg óra- és csokoládéboltot találunk - érdemes elzarándokolni a Lindt csokoládémúzeumába, amit hajóval is megközelíthetünk. Fontos, hogy ide jó előre megvegyük a jegyünket online – esélytelen, hogy csúcsidőben aznapi jegyvásárlással bejussunk.

Szintén a Zürichi-tó partján található az ingyenesen látogatható szukkulens-gyűjtemény, amely Európa legnagyobb ilyen jellegű kollekciója – rengetek kaktusz és más csodálatos pozsgás növény látható a gyűjteményben, néhány egészen különleges ritkasággal.

 A Lindt múzeuma – a csokoládéimádók Mekkája Képgaléria
A Lindt múzeuma – a csokoládéimádók Mekkája
Fotó: Kerényi Judit

Zürichben érdemes még a Polybahnt is kipróbálni – ez nagyon hasonlít a Budavári Siklóra. Pár perc alatt felvisz az egyetemhez, ahonnan remek kilátás nyílik a városra – és egy ápolt, gondozott virágoskerten keresztül sétálhatunk lefelé vissza a városba.

Lugano, a svájci olasz életérzés otthona

Mivel úgyis ilyen remek (és valljuk be: magyar szemmel nézve drága) vonatbérletünk volt, egy napot arra szántunk, hogy ellátogassunk Luganóba. A vonatútnak az a része, ami nem a vadiúj alagútba esik, káprázatos – tavak, hegyek, csodás kisvárosok váltják egymást a sínek mentén. Két óra alatt jutunk egy másik országba az országon belül: német Svájcból olasz Svájcba. A fő nyelv innentől az olasz, a pizza és a fagylalt pedig első osztályú. Lugano szintén egy tó partjára épült; a hangulat egészen mediterrán, az olasz életérzés szövi át a várost – és a luxusé is. Megtalálható az összes nagy luxus divat- és óramárka üzlete, drága autók állnak a drága éttermek parkolóiban. A Luganói-tó és a környező hegyek nyújtotta panoráma lélegzetelállító, érthető, ha a kereslet felsrófolja az árakat.

Két csúcsra is feljuthatunk fogaskerekűvel: a Monte Brè 925 méter magas, és a Monte San Salvatore csúcsa is csak pár méterrel van közelebb a tengerszinthez. A csúcsról elénk táruló látványt a tóval, a várossal és a távoli hegyekkel nehezen adják vissza a fotók – ezt élőben kell látni.

 Panoráma a San Salvatore tetejéről Képgaléria
Panoráma a San Salvatore tetejéről
Fotó: Gáspár András

Luzern: középkori fahíd, mesés óváros, közlekedési múzeum és út a hegyek királynőjére

Egy másik napot egy luzerni kirándulásnak szenteltünk – természetesen vonattal utaztunk, ezt a várost sem érdemes kihagyni. Talán már mondani sem kell: ez is egy tó partján épült. Legismertebb látnivalója Európa legrégebbi fedett fahídja, a Kapellbrücke a jellegzetes víztornyával: 1333-ban épült, szinte érzi az évszázadokat a lába alatt az ember, amikor végigsétál rajta. A történelmi városrész mellett érdekes a város közepén, a Reuss folyón található vízerőmű is: fő célja nem az áramtermelés, hanem a vízszint szabályozása, de mégis meglepő módja ez a város megújuló energiával történő ellátásának. A folyóparton sétálva termelői piacba botolhatunk, és gyönyörűen festett házfalakat csodálhatunk az óvárosban.

 A Kapellbrücke Luzernben – Európa legrégebbi fedett fahídja Képgaléria
A Kapellbrücke Luzernben – Európa legrégebbi fedett fahídja
Fotó: Gáspár András

A számos látnivaló közül ezúttal a svájci közlekedési múzeumot, a Verkehrshaust néztük meg – megközelíthető autóval, tömegközlekedéssel, vonattal és természetesen hajóval is. Alapos és professzionális kiállítás, külön épületet kapott a légiközlekedés, a víziközlekedés, az autózás, a vasút világa, és egy épületben a svájci energia útjáról is megtudhatunk érdekességeket. Mivel Magyarországon jelenleg nincs ilyen jellegű múzeum, érdemes akár egy egész napot is rászánni. Érdemes megemlíteni a különleges autóbemutatót: egy színházi nézőtérhez hasonló térben ülnek a vendégek, a csarnok falán pedig, mint egy matchbox-gyűjteményt, úgy tárolják a padlótól a plafonig a valódi, ikonikus sport- és versenyautókat. Azt az autót, amelyről a bemutató épp szól, egy robotkar leemeli a fali állványról, és odateszi a közönség elé, hogy megcsodálhassa.

Luzernben egy elegáns hajóra felszállva, a tavat átszelve jutottunk el a Rigi hegy lábához – amelyet egyébként büszkén a hegyek királynőjének neveznek. Nagyon kedvelt kirándulóhely, a Rigibahn kisvasúttal juthatunk fel a hegygerincre – ez Európa legrégebbi hegyi vasútja. A Rigi Kulm csúcsa közel 1800 méter magas, a kilátás innen már tényleg a leírhatatlan kategóriába tartozik. Rengeteg túraútvonal található a térségben, amely igazi turista-paradicsom. Még ha nem is tervezünk nagy kirándulást, egy órát mindenképp szánjunk a csúcsra – napos nyári időben egy hideg sör a lélegzetelállító panorámával csodálatos élményt nyújt. A vonaton egyébként kellemes jódlizene szól, és könnyen belebotolhatunk alpesi kürtösökbe is.

 A kilátás a Rigiről Képgaléria
A kilátás a Rigiről
Fotó: Gáspár András

Csodálatos Svájc – csodálatosan drága

Csodák tehát szép számmal találhatóak Svájcban, így mindenképpen érdemes felvenni az országot a bakancslistára annak, aki még nem járt erre. Az alapvető dolgokra nem pazaroltunk sok karaktert, de valóban: végtelen az óraüzletek száma, mindenhol árulnak bicskát, isteniek a sajtok, hatalmas a csokoládékínálat, és szubjektív tesztünk szerint ugyanannak a gyártónak is finomabb a Svájcban gyártott csokija, mint a nálunk kapható.

Egy dolgot azért érdemes megemlíteni: Svájc a magyar embereknek piszok drága – még ha az elmúlt évek magyarországi inflációja erőteljes felzárkózást is jelentett. A vonaton két presszókávé 4500 magyar forintnak megfelelő frank; az előre csomagolt szendvics ára a szupermarketekben 2500 forint körül mozog. 8000 forintnak megfelelő frank alatt nem nagyon van pizza, az éttermekben pedig 3800 forint körül kezdődik egy korsó sör. Ezeket vegyük számításba – cserébe kapunk egy tökéletesen működő, tiszta, rendezett, biztonságos országot, gondosan ápolt és bemutatott kultúrával, miközben a természet valóban körbevesz minket csodáival.

A magyar szemmel nézve magas áraknak van egy kellemes mellékhatása: amikor hazaérünk, és a fejünkben még össze van zavarodva a matek, néhány napig egészen kellemes érzés itthon költeni. Két frank egy sör? Kevesebb mint 10 frank egy pizza? Másfél frank egy kenyér? Bagatell! (Főleg ha nem gondolunk arra: a családi pótlék összege 29 franknak megfelelő forint, gyerekenként.)

Egy svájci út végülis nem más, mint egy jó kis sokkterápia a magyar inflációkárosultaknak.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Szubjektív „A bábuska kijött a pult mellől és végigmért” – Moszkva testközelből
Elek Lenke | 2025. október 25. 06:01
Milyennek látta egy magyar újságíró az orosz fővárost belülről a 90-es évek elején? Mi változott azóta, és mi nem? Az e heti Világjáróban nemcsak a térben, hanem az időben is utazunk.   
Szubjektív Ez most megmutatja az erőviszonyokat – fideszeseket és tiszásokat kérdeztünk október 23-án
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 24. 17:01
A magyar forradalom és szabadságharc emléknapján Orbán Viktor kormányfő a Kossuth téren beszélt, ahol a Békemenet végállomása volt. Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke pedig a Hősök terén szólalt fel, ahová a Nemzeti Menet résztvevői mentek. A beszédekre tartókat kérdeztük mindkét oldalon. És Puzsér Róbertbe is belebotlottunk.
Szubjektív Óriásit blöffölt Trump a budapesti csúccsal?
Wéber Balázs | 2025. október 21. 17:20
A budapesti Putyin-Trump csúcs hírét az amerikai elnök kürtölte világgá múlt héten – egyelőre azonban még az sem biztos, hogy valóban lesz találkozó. Az orosz elnök fogadása kényes helyzetet teremtene, és nem látszik, hogy miért épp most jönne áttörés a tárgyalásokon. A Kreml szerint az orosz álláspont változatlan. Nagyító alatt ezúttal a Budapestre tervezett csúcs. (frissítve)
Szubjektív Nagyon szívesen cserélnék az urakkal ott fönt, a Várban – az utca embere az inflációról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 19. 16:59
A szeptemberi infláció éves szinten 4,3 százalékon állt, és megegyezett az augusztusi adattal. Vásárcsarnokokba igyekvőket kérdeztünk arról, hogy hogyan érzékelik, mekkora az infláció, megtorpant-e? Továbbá, vajon lépést tartanak-e jövedelmeik, bevételeik az áremelkedéssel, és mennyiben bíznak a KSH hivatalos adataiban.
Szubjektív Drakula nyomában: utazás Európa legromantikusabb tájaira
Herman Bernadett | 2025. október 18. 06:01
Sokat vártam arra, hogy elveszítsem Erdély-szüzességemet, de megérte. Gyönyörű tájak, finom ételek, romantika – ez várja a turistát Maros és Hargita megyében, a Világjáró e heti állomásain. 
Szubjektív Orbán Viktorék most Varga Mihály vállára tették a nyomást – Ez Viszont Privát
Bózsó Péter – Csabai Károly – Havas Gábor – Imre Lőrinc – Izsó Márton | 2025. október 17. 18:31
A héten kül- és belpolitikai fronton sem unatkozhattunk, ráadásul a kettő sok esetben össze is függött – mint például Donald Trump amerikai elnök Orbán Viktorhoz intézett dicsérete az egyiptomi békecsúcson. Közben a kormány bedobta Varga Judit nevét, elkerültük a bóvlit, Orbán Viktor pedig kizárta az euró bevezetését. Az Ez Viszont Privát legújabb adásában Csabai Károly főszerkesztő, Bozsó Péter és Imre Lőrinc újságíró beszélgettek.
Szubjektív „Az embereknek nem ilyen szemfényvesztésre van szüksége” – az utca embere a konzultációkról
Bózsó Péter - Havas Gábor - Izsó Márton | 2025. október 11. 18:00
A magyar kormány elindította nemzeti konzultációját a gazdasági kérdésekről, főleg a Tisza Párt állítólagos adóterveit kritizálva. Eközben Magyar Péterék meghirdették a Nemzet Hangja konzultáció újabb fordulóját. Járókelőket kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük ezekről a kezdeményezésekről, kitöltik-e őket, illetve mi lenne az a kérdés, amiről szívesen megkérdeznék az embereket.
Szubjektív Ahol Wilhelm és Simon ültek az iskolapadban – svéd kastély filmturistáknak
Elek Lenke | 2025. október 11. 06:01
Megérinteni azt a lépcsőkorlátot, amit az imádott kedvenc, ebédelni abban az étteremben, ahol a világsztár is evett… Vagy csak leszaladni egy képzeletbeli, elit svéd bentlakásos gimnázium, a Hillerska lépcsőin. A Világjáró ezúttal a Kaggeholm kastélyt kereste fel, a virágzó filmturizmus jegyében.
Szubjektív Olajbiznisz: csak az oroszoknak hisz a kormány, a horvátoknak nem – Ez Viszont Privát
Gáspár András – Havas Gábor – Izsó Márton – Vég Márton – Wéber Balázs | 2025. október 10. 18:31
Az Orbán Viktor által ígért repülőrajt helyett a magyar gazdaság továbbra is a kifutópályán vesztegel: a héten újabb kínos adat látott napvilágot az iparról, és a fogyasztás sem pörgeti a gazdaságot. Hogyan lesz ebből gazdasági növekedés? Miből finanszírozzák majd az újabb választási osztogatást? Miért ragaszkodik a kormány az orosz olajhoz? Miért bízik jobban egy „háborús vezetékben”, mint a horvátban? Miért tudta növelni előnyét a Tisza az ellenkampány ellenére is? És mit jelent a „cseh Fidesz” győzelme Magyarországra nézve? Erről is vitatkozott hangsúlyozottan szubjektív műsorunkban, az Ez Viszont Privátban Gáspár András lapigazgató, Wéber Balázs vezető szerkesztő és Vég Márton újságíró.
Szubjektív „Hát ez már most, enyhén fogalmazva, gusztustalan… ”– az utca embere a választási kampányról
Bózsó Péter - Izsó Márton Artúr | 2025. október 4. 16:51
Beindult a 2026-os tavaszi parlamenti választási kampány. Az utca emberét arról kérdeztük, hogy mit gondol, melyik párt nyer majd, milyen lesz az addig vezető kampány, és lesz-e Orbán Viktor-Magyar Péter vita.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG