Régóta várt kellemes meglepetéssel szolgált a Központi Statisztikai Hivatal, azzal, hogy a decemberi éves infláció gyakorlatilag valamennyi prognózisnál alacsonyabb lett, még a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnökének előrejelzését is több százalékponttal megverte. Üröm az örömben, hogy mindez csupán azt jelentette, 26-27 százalék helyett a fogyasztóiár-index „csak” 24,5 százalék lett. Ami így is közel 27 éve nem látott szint, utoljára 1996 márciusában volt ennél nagyobb ütemű az előző év azonos időszakához viszonyított pénzromlás, 25,6 százalék.
Hiába lett tehát 2022 utolsó hónapjának éves inflációs rátája a vártnál alacsonyabb, egyáltalán nincs okunk az örömre. Különösen akkor, ha kitekintünk a világba. Külföldről ugyanis immár hetek óta arról érkeznek a hírek, hogy a mostani inflációs hullám túl van a csúcsán, egyre emelkedik azon országok száma, amelyek arról számolnak be, hogy a fogyasztóiár-indexük már csökken. Míg októberben 13, addig novemberben 23, decemberben pedig már 28 állam inflációs rátája lett alacsonyabb az egy évvel korábbinál az adataikat e sorok írásáig publikált nemzetek közül. További háromé stagnált, s már csak hat olyan ország akad, amelynél novemberről decemberre még fokozódott a pénzromlás.
E féltucat tagot számláló táborba tartozik Magyarország, de sajnos még abból is kilóg. Míg ugyanis a másik öt államban a havi inflációs növekedési ütem 0,1-0,8 százalékpontos volt, addig a mi 24,5 százalékos decemberi mutatónk kereken 2 százalékponttal haladja meg a novemberit. Dacára annak, hogy nyolc élelmiszerre ársapka van érvényben, s a tavalyi év utolsó hónapjában hat napig még az üzemanyagokra is az volt – Mikulás napjának estéjén törölte el a kormány az áldatlan állapotokat látva immár szerinte is tarthatatlan hatóságiár-korlátozást.
Kérdezhetnénk, vajon mekkora lenne az infláció, ha nem lennének ársapkák? Különösen, ha azt vesszük, hogy az élelmiszerárak még így is horrorisztikusak, decemberben például csaknem 45 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál. Kérdezhetnénk, de nem tesszük. Hiszen, míg az üzemanyagár-sapkák valóban mérséklően hatottak az inflációra, addig ma már valamennyi független szakértő gyakorlatilag kész tényként kezeli, hogy az élelmiszerár-sapkák kontraproduktívak voltak. Magyarul, többet ártottak, mint használtak, azon oknál fogva, hogy a kereskedők jó része a hatóságiár-korlátok miatt elszenvedett veszteségét más, ársapka nélküli termékeik drágításával tüntette el.
Ezért álságos az a kormányzati indoklás, miszerint az infláció a háború, illetve az annak kirobbantása miatt Oroszországra kivetett európai uniós szankciók miatt ilyen magas, az a szankciók megszüntetésével egy csapásra a felére esne – ahogy azt legutóbb Orbán Viktor a pénteki Kossuth rádiós interjújában jövendölte.
Arra a kormányfő már nem tért ki, ami a gondolkodó hallgatókban magától értetődően felmerülhetett, hogy ha van szankciós infláció, akkor az miért Magyarországot sújtja a legjobban az Európai Unióban? Hiszen a számok nem hazudnak, azok azt a szomorú valóságot tükrözik, hogy a 27 tagország közül decemberben messze nálunk volt a legmagasabb az éves fogyasztóiár-index. Egyáltalán nem túlzás a különbségre vonatkozó jelző, hiszen az Unióban a második legmagasabb inflációjú ország, Litvánia rátája csaknem 3 százalékponttal alacsonyabb. De Európa egészét – vagyis az Unión kívüli államokat is – figyelembevéve azt láthatjuk, hogy csak három országban, Ukrajnában, Moldovában és Törökországban volt decemberben magasabb az éves pénzromlás.
Az uniós utolsó helyezésünk azért is elkeserítő, mert az infláció ellen a jegybankok közül a legnagyobb mértékben a magyar vetette be a kamatfegyvert. Már a 13 százalékos MNB-alapkamat is EU-s listavezető, de az effektívnek tekinthető, az egynapos betétek után fizetendő 18 százalékos kamat meg pláne. Ez utóbbi egyébként már alig marad el Moldova 20 százalékos alapkamatától. Rajta kívül egész Európában még egy országnak, Ukrajnának magasabb az irányadó rátája.
Az MNB még úgy is megőrizte e listán a „bronzérmes” pozícióját, hogy míg ő már szeptember végén befejezettnek nyilvánította a kamatemelési ciklusát, addig decemberben egymást érték a monetáris szigorítások, Magyarországhoz hasonlóan mindössze tizenegy ország nem változtatott.
A kamatok és az infláció ellentétes mozgásának tudható be, hogy a két mutató közötti különbségek három ország kivételével szűkültek decemberben novemberhez képest. Talán a fentiek tükrében már nem olyan nehéz kitalálni, hogy a kilógó trió egyike – Ukrajna és Izland mellett – kis hazánk.
A világ nem térhet vissza a „dzsungel törvényéhez”. 
