Fumio Kisida japán miniszterelnök múlt heti, a G7 és a NATO csúcstalálkozóján való részvétele lehetőséget biztosított Tokiónak, hogy a Nyugat vezetőnek oldalán ítélje el Kínát. Kisida mindkét csúcson a megtámadott Ukrajnára hivatkozott, majd Pekinget azzal vádolta meg, hogy megpróbálja egyoldalúan, erőszakkal megváltoztatni az ázsiai status quót.
Ukrán válság újrajátszva
A NATO június 29-i madridi ülésén leszögezte:
„A Kelet-kínai-tengeren és a Dél-kínai-tengeren folynak a kísérletek a status quo egyoldalú, a háttérben történő erőszakos megváltoztatására. Erős válságérzetem van, hogy a mai krízis Ukrajnában holnap megismétlődhet Kelet-Ázsiában. A nemzetközi közösségnek össze kell fognia annak bizonyítása érdekében, hogy a status quo erőszakos megváltoztatására irányuló egyoldalú kísérletek soha nem járnak sikerrel.”
Kisida, aki az első japán vezetőként vett részt a NATO-csúcstalálkozóján, azt is kijelentette, hogy a katonai szövetséggel együttműködve „a jogállamiságon alapuló nemzetközi rend megteremtésén és a szabad és nyitott Indo-csendes-óceáni térség megvalósításán” fog dolgozni.
Valóban, Washington és szövetségesei rendszeresen elítélik Kínát, mint a „szabályokon alapuló rend” elleni fenyegető hatalmat. A csúcstalálkozón elfogadott Stratégiai Koncepciójában a NATO „kihívásnak” nevezte Kínát, egyértelművé téve, hogy Oroszország mellet Kína is célkeresztbe került.
Új stratégia jön
A japán kormányfő a múlt héten azt is hangsúlyozta, hogy Tokió 2022 végéig új Nemzetbiztonsági Stratégiát (NSS) fog kidolgozni. Japán első stratégiai dokumentumát 2013-ban dolgozták ki, ez a Pekingre nehezedő nyomás fokozását szolgálta egy olyan időszakban, amikor a területi konfliktusok a Kelet-kínai-tenger régiójában gyorsan eszkalálódtak. Az új NSS a tervek szerint magában foglalja a katonai kiadások megkétszerezését, amivel Japán már a harmadik legnagyobb katonai büdzsével rendelkezne a világon.
A miniszterelnök és több vezető politikus gyakran hivatkozik a „kiélezett biztonsági környezetre”, amely szükségessé teszi a stratégia módosítását – beleértve ellenséges bázisokra mért „első csapások” szükségességét egy küszöbönálló támadás esetén. Ezek a módosítások egy évtizedre meghatározhatják Japán kül- és nemzetbiztonsági politikáját.
Mint olyan sok országban szerte a világon, Japánban is érzékelhetően jobbra tolódott a politikai centrum. A két legnagyobb konzervatív párt támogatja az „első csapásokat” lehetővé tevő képességek beszerzését Kína és Észak-Korea elrettentésére.
Tokiót egyre jobban aggasztja a kínai katonaság növekvő aktivitása Tajvan körül is, amelyet Kisida hazája „következő nagy problémájának” nevez. Ahogyan Madoka Fukuda professzor fogalmaz, a Kisida kormányzatnak minden bizonnyal egy olyan hibrid politikát kell folytatnia, amely vegyíti az elrettentést a párbeszéddel. Ennek már része az, hogy egy hete Tokió megegyezett Pekinggel egy katonai forró drót felállításáról, amely válság esetén a feszültség levezetésére szolgálhat.
Növekvő nemzetközi szerepvállalás
A külföldi katonai szerepvállalás elmélyítésére irányuló törekvést mára gyakorlatilag az egész japán politikai spektrum támogatja. A baloldali beállítottságú Aszahi Simbun július 2-i vezércikke például bírálta Kisidát, amiért a NATO-csúcson nem tett többet Tokió Szöulhoz fűződő kapcsolatának helyreállításáért, és azt állította: „Az Észak-Korea jelentette biztonsági fenyegetés sürgető kérdés mindkét ország számára és együtt kell dolgozniuk.”
A szerkesztőség kifogásolta, hogy Kisidát jobban foglalkoztatja a július 10-i országgyűlési felsőházi választás, mint a Phenjan fenyegetése.
Vasárnapi felsőházi választások
A kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) - a remilitarizálás vezető támogatója -, és koalíciós partnere, a Komeito várhatóan megnyeri a vasárnapi választást, nagyrészt a megosztott ellenzéki pártokkal szembeni általános választó elégedetlenség miatt.
Az LDP-vel összhangban a legnagyobb ellenzéki Japán Alkotmányos Demokrata Párt (CDP) is ígéretet tett a katonai képességek fokozására, miközben támogatja az USA/NATO által vezetett, Oroszország elleni ukrajnai háborút. A CDP a nemzetközi „párbeszédre” irányuló felhívásokkal igyekszik megkülönböztetni magát az LDP-től.
A biztonságpolitika mellett az emelkedő infláció és az ország valutájának elképesztő értékvesztése még az a két nagy téma, amelyet parázs vita kísér a kampányban. Az ország éves inflációs rátája áprilisban 2,5 százalékon állt, miközben a japán jen közel 20 százalékot esett az amerikai dollárral szemben március óta, 1998 óta a legalacsonyabb szintre zuhanva.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Már a harmadik G7-es állam döntött így. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
