A 2009 óta fennálló csoport egy többoldalú együttműködési formáció a különböző kontinensekről származó legnagyobb nem-nyugati hatalmak – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – számára. Ezek az országok együttesen a világ népességének 40 százalékát, a globális GDP 28 százalékát és az áruexport 20 százalékát adják.
BRICS: Állapot és kihívások
A köztük lévő együttműködés három pillérből áll: a politikai és biztonsági, a gazdasági és pénzügyi, valamint a kulturális és az emberek közötti cserékből.
A BRICS-en belül a leglátványosabb fórum, a vezetői találkozók mellett az együttműködés szerteágazó és az elmúlt években elmélyült, több tucat miniszteri szintű koordinációs mechanizmus intézményét is beleértve (külügy, pénzügy, közlekedés, kereskedelem), közintézmények (központi bankok vezetői, statisztikai hivatalok, biztonsági tanácsadók) és nem kormányzati (tudós- vagy ifjúságcsere).
Az eddigi tevékenységek legkézzelfoghatóbb hatása az Új Fejlesztési Bank 2014-es megalakulása volt, amely 2020 végéig 72 tagállami beruházást támogatott pénzügyileg 25,7 milliárd dollár értékben.
A ma kezdődő csúcs
A ma és holnap tartandó BRICS-csúcsot online tartják. A találkozó témái között szerepel a világjárvány utáni gazdasági fellendülés, az ukrajnai háború hatásai, valamint a tagság kibővítésének lehetősége (a jelöltek között van Argentína és Egyiptom is). Kína újjá akarja éleszteni az együttműködési formát, és a csúcstalálkozót arra használja fel, hogy népszerűsítse a Globális Biztonsági Kezdeményezés (GSI) és a Globális Fejlesztési Kezdeményezés (GDI) javaslatait a nemzetközi együttműködés alternatív modelljeként.
A csoport kohézióját mégis megsínyli az államok potenciáljának óriási aránytalansága Kína javára, beleértve a tagok Kínával való együttműködésének nagyobb mértékű koncentrálódását, mint a többi partnerrel. A BRICS-országokat az utóbbi években gyengítő legfőbb tényező azonban a határ- és kereskedelmi viták miatt 2017 óta romló viszony a legnagyobb tagországok – Kína és India – között. A feszültségek 2020 júniusában a ladakhi határon összecsapásokban csúcsosodtak ki, amelyek kis híján a BRICS-csúcs azon évbeni törlésére, és Indiát az Egyesült Államokkal és az EU-val való együttműködés elmélyítésére késztette.
Az egyes érdekkülönbség ellenére a BRICS tagjait összeköti a jelenlegi nemzetközi rendszerrel szembeni kritikájuk, amelyet szerintük a Nyugat irányít, valamint egyes nyugati politikákkal szembeni kifogások (líbiai, szíriai beavatkozások, demokratikus mozgalmak támogatása). A BRICS-országok többpólusú globális rend megteremtésére és a nemzetközi intézmények reformjára törekednek, hogy nagyobb befolyást szerezzenek a globális kormányzásban.
Az elmúlt hónapokban bírálták a Nyugatot többek között amiatt, hogy blokkolták a WTO-nál a COVID-19 elleni oltóanyagok szabadalma alóli felmentését, az oltóanyagoknak a fejlődő országokba történő szállításának lassú ütemét, valamint azt, hogy az ENSZ-ben a klímaproblémákat a biztonsággal kombinálni próbálták. Azt is támadták, hogy az iparosodott országok az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására vonatkozó kötelezettségeiket nem teljesítik.
A formátum a BRICS minden tagja számára hasznos külpolitikai eszköz, mivel megerősíti státuszukat és hangját a nemzetközi ügyekben, és lehetővé teszi számukra, hogy rivális pozíciót képviseljenek az euro-atlanti perspektívával szemben.
A BRICS-államok az ukrajnai háborúról
Oroszország Ukrajna elleni agressziója és a Nyugat határozott reakciója új lendületet adott a BRICS-en belüli együttműködés megújításának. Oroszország lehetőséget lát a teljes nemzetközi elszigetelődés elkerülésére, míg a megmaradt tagok ellensúlyozni akarják a Nyugat erős nyomását, hogy egyértelműen elítéljék az orosz inváziót. Kína számára a BRICS lehetőséget ad arra, hogy javítsa kapcsolataikat Indiával a régi Nyugat-ellenes érzelmek felélesztésével és a fejlődő országok szolidaritására hivatkozva.
Ezért érkezett Új-Delhibe március 24-én a kínai külügyminiszter, hogy megpróbálja rávenni az indiai miniszterelnököt, vegyen részt a csúcstalálkozón a kínai elnökség idején. Bár India elfogadta a meghívást, a virtuális találkozó (hivatalosan a COVID-19 világjárvány miatt) megállapodott formája lehetővé teszi Modi részvételét anélkül, hogy Kínába kellene utaznia. Modi megfogadta, hogy nem lesz kínai látogatás mindaddig, amíg a kínai csapatok vissza nem vonulnak 2020. júniusi ladakhi határösszecsapások előtti pozícióikba.
A BRICS-országok többsége nem ítélte el Oroszországot Ukrajna elleni agresszióját, és elhatárolódik a nyugati országok politikájától. Csak Brazília csatlakozott 141 más nemzethez az ENSZ Közgyűlés március 2-i ülésén, és támogatta az Oroszország lépéseit elítélő határozatot, míg a csoport többi tagja tartózkodott. Más nemzetközi fórumokon leadott szavazatok (köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsának korábbi szavazásai) és brazil politikusok nyilatkozatai azonban azt mutatják, hogy Brazília álláspontja közelebb áll a BRICS többi tagjához, mint a nyugatihoz.
A BRICS serpák április 13-i és a külügyminiszterek május 19-i találkozóján a tagok támogatták az „Oroszország és Ukrajna közötti párbeszédet és tárgyalásokat” a konfliktus lezárása érdekében, és aggodalmukat fejezték ki az ukrajnai humanitárius helyzet miatt.
A BRICS-országok politikai közbeszédében az ukrajnai háborút gyakran a NATO-bővítés által provokáltként, az Egyesült Államok és Oroszország közötti proxy-konfliktusként, illetve regionális európai problémaként ábrázolják. Ugyanakkor elutasítják az Oroszország elítélésére és a szankciók betartására irányuló nyomást a nyugati képmutatásra hivatkozva, ideértve a nemzetközi jog korábbi megsértését (a 2003-as iraki intervenció), vagy az orosz olaj uniós országok általi felvásárlását.
A háború kapcsán a BRICS-országok számára a legfőbb kihívást az emelkedő energia- és élelmiszerárak jelentik, amely azonban ezen államok szemszögéből nem annyira az orosz agresszióhoz, hanem a nyugati szankciókhoz kötődik.
Az egyoldalú korlátozások gazdasági és társadalmi helyzetre gyakorolt hatásával kapcsolatos aggodalmak Indiában és Kínában olyan vádakat váltottak ki, miszerint a Nyugat „fegyverként használja” a dolláralapú kereskedelmet és pénzügyi rendszert. Ez félelmet keltett, hogy egy napon ezt ellenük is felhasználhatják.
Mindez megerősítette a régóta folyó vitákat arról, hogy a BRICS-államok ellenálló képességét növeljék a nyugati nyomással szemben azáltal, hogy csökkentik a függőséget a kritikus szektorokban, amelyeket Oroszország megpróbál kihasználni.
Anton Sziluanov orosz pénzügyminiszter például egy április 8-i miniszteri értekezleten felszólította a csoport tagjait, hogy az export-import tranzakciók során váltsanak nemzeti valutára, és hozzanak létre saját nemzetközi fizetési rendszert, pénzügyi üzenetküldő rendszert és független minősítő ügynökséget.
A videójátékiparban látták meg a lehetőséget. 
