A New York Times cikke szerint ezt a leckét leginkább Kínában vették a szívükre, ahol Hszi Csin-ping az októberre meghirdetett kommunista pártkongresszuson minden bizonnyal harmadik ciklusára kenik majd fel az ország legfőbb vezetőjévé. A Szovjetunió felbomlása - és ezzel együtt független nemzetek születése és egy mindenható politikai párt bukása - pontosan olyan politikai átalakulás, amely a jelenlegi kínai vezetés legrosszabb rémálmát jelentenék.
Riasztó a poszt-szovjet világ
Kína vezetői mindenről, amit a Szovjetunió utolsó vezetője tett úgy gondolkodnak, hogy „ez az, amit nem szabad csinálni” - mondta Kerry Brown, a londoni King's College politikatörténésze. Egy olyan kormány számára, amely retteg azoktól az erőktől, amelyek olyan, történelmileg és etnikailag elkülönülő régiókat sodorhatnak el, mint Tibet vagy Hszincsiang, különösen riasztó az egykor egyetlen szovjet egységből kivált új nemzetek sokasága.
Mindez egyébként az elmúlt időszak intézkedésein is meglátszik, legyen szó akár a másként gondolkodók vegzálásáról, a demokráciapárti tüntetők szétzúzásáról Hongkongban, vagy a Hszincsiangban nyitott „szakképzési centrumokról”, amelyeket a nyugati világ csak átnevelőtáborokként emleget. Nem véletlen az sem, hogy Kína és Oroszország kapcsolatát is szorosabbra fűzték az orosz-ukrán háború kirobbanása óta, különösen úgy, hogy úgy tűnik, Putyin eltökélt szándéka, hogy visszafordítsa a Gorbacsov által okozott történelmi „katasztrófát”.
Nyugaton talán hősként ünnepelték Gorbacsovot, de a kínai kommunista párt számára a pályafutását kudarc koronázta, és a nyugati taps csak megerősítette ezt – tette hozzá a szakértő.
Egy 2013-as szemináriumon, amelyet a kommunista szellem erősítésének dedikáltak a párttagok körében, Hszi elnök „elrettentő példának” nevezte a Szovjetunió összeomlását, és az elmúlt években egyre gyakoribb, a kommunista káderek számára szervezett találkozók is ezt az üzenet hangsúlyozzák.
Hszi Csin-ping beszédéből ekkor ezt idézte a kínai állami média:
Végül Gorbacsov egyetlen csendes szava elég volt ahhoz, hogy kimondja a szovjet kommunisták feloszlatását, és egy nagyszerű párt pillanatok alatt eltűnt. Senki sem volt igazi ember, senki sem állt ki ez ellen.
Az „erős ember” erős fellépése
Ma már tudjuk, hogy Hszi a Kínai Kommunista Párt élén elvetette közelmúltbeli elődeinek konszenzusos vezetési stílusát, így például közvetlen irányítást szerzett a Népi Felszabadítási Hadsereg felett. A New York Times szerint pedig a pártpropaganda része a saját magáról alkotott kép népszerűsítése, miközben olyan legfőbb vezetők teljesítményét, mint Teng Hsziao-ping, akinek piaci reformjai katalizálták Kína integrációját a világgazdaságba, egyértelműen lekicsinylik.
Tudatos lépés emellett az ellenvélemény elfojtása még csírájában is, valamint Kína elzárása a világtól a koronavírus-járványra hivatkozva, hiszen ez pont a párt dominanciájára esetlegesen veszélyes nyugati hatásokat tartja kívül.
Végül nem szabad elfelejtenünk a hszincsiangi ujgurok és más kisebbségek helyzetét sem, akiket kötelező „szakképzési centrumokba” küldtek, ahol nemzetközi megfigyelők szerint erőszakos átnevelés folyik. S bár az ENSZ emberi jogi hivatala hosszas bénázás után végül csak közzétette azt a jelentést, amely szerint a Hszincsiangban történő események emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek, a kínai kormány egyelőre gyakorlatilag semmilyen következménnyel nem szembesült.
Hszi minden erőfeszítése - az ideológiai ellenőrzés fokozása, a párt dominanciájának megerősítése az állam és a társadalom egészében, valamint az ország visszairányítása az egyszemélyi uralom felé - arra irányul, hogy Kína elkerülje a Szovjetunióhoz hasonló sorsot
- mondta Carl Minzner, a külpolitikával foglalkozó Council on Foreign Relations think tank vezető munkatársa.
Gorbacsov és a Tiananmen
Évtizedekkel ezelőtt Kínában az értelmiségiek egy másik csoportja Gorbacsovot lelkesedéssel fogadta – 1989 tavaszán Pekingben egyetemi hallgatók és más demokráciapárti erők özönlöttek a Tiananmen térre. Rock 'n' rollra táncoltak és szenvedélyes beszédeket mondtak, amelyekben a kommunista párt reformját követelték. Aztán májusban Gorbacsov is ellátogatott a kínai fővárosba, a Tiananmenen összegyűlt tüntetők pedig a reformok szimbólumának tartották őt, a kompromisszumra talán hajlandó kommunista vezető példájának. Végül június 4-én tankok gördültek át a Tiananmenen. Minderre, és Gorbacsov látogatására visszaemlékezve kínai történészek megjegyzik, hogy a Szovjetunióval ellentétben a Kínai Népköztársaság még mindig létezik, erős vezetővel az élén.
A politikatörténész szavai szerint Gorbacsov örökségét értékelve a kínai vezetők nem egy szabad Oroszországot látnak, hanem egy olyan Oroszországot, amely a szegénység, a káosz, a korrupció és végül Putyin agresszív nacionalizmusának van kitéve. Néhány Kína-rajongó azonban azon tűnődik, hogy Hszi hatalomra kerülése és az ezzel járó, Mao Ce-tung korára visszanyúló személyi kultusz nem vezethet-e hasonlóan viharos jövőhöz.
Az a szomorú irónia, hogy az úton, amelyet Hszi elnök választott, nagy a kockázata annak, hogy Kína visszakerül saját instabil múltjába, hiszen a jogszabályok és a politikai döntések egyetlen ember szeszélyétől függően ingadozhatnak – tette hozzá Carl Minzner.
A jeges idő ellenére is utcára mentek. 
