Hazánk is besegít Putyinnak a nagy európai gázjátszmájában – Ukrajna tombol

Szijjártó Péter augusztus 30-án Szentpéterváron szokatlanul hosszú, 10+5 éves futamidőre egyezett meg évi 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlásáról Alekszej Miller Gazprom-vezérrel. Az árképlet titkos, de ebben semmi meglepő nincs a magyar-orosz viszonylatban.

Komoly játszma zajlik a háttérben, a pénzen túl tét a politikai befolyás növelése

Nem jön ki a matek

Az pedig a legfurcsább, hogy tavaly a Gazprom még 8,6 milliárd köbméter gázt szállított Magyarországra és idén az első fél évben 3,9 milliárd köbmétert. A kieső óriási mennyiséget tehát valahonnan pótolnia kell a magyar kormánynak.

Az egy hónappal ezelőtti megegyezést hétfőn budapesti aláírás követte. Az teljesen világos, hogy a lépéssel az oroszok, stratégiai céljaiknak megfelelően – és az Orbán-kormány hathatós segítségével – kiiktatják a szállításokból a Magyarország eddigi fő ellátási útvonalául szolgáló Ukrajnát.

Kijev és Budapest között ezután elszabadult a diplomáciai adok-kapok, bekéretve egymás nagyköveteit. Kijev egyben kezdeményezi az Ukrán-Magyar Kormányközi Gazdasági Vegyes Bizottság soron következő ülésének elnapolását (bár ez ügyben is ellentmondó információk vannak), ezen kívül jelzi, hogy az Európai Bizottsághoz fordul az ügyben és kéri, hogy vizsgálja meg, összhangban van-e a magyar-orosz gázszerződés az európai energetikai szabályokkal.

Figyelemreméltó, hogy Budapest és Moszkva alig pár órával azután írta alá a kétoldalú megállapodást, miután kikerült a hatalomból az az Angela Merkel, aki pár hete még garanciákat ígért Kijevnek az Északi Áramlat II. megépítésének kapcsán. Ez az USA-t is olyannyira foglalkoztatja, hogy ma a szenátus külügyi bizottsága zárt, titkosított ülést tart az Északi Áramlat II. ügyében Amos Hochsteinnel, aki a külügyminisztérium energiabiztonsági főtanácsadója.

Pattanásig feszült Európa

Ez már csak azért is kiemelt biztonságpolitikai téma, mert az európai gázpiac rendkívül feszült, az árak az egekbe törnek és az orosz állami tulajdonú Gazprom nem hajlandó, csak minimális többletszállításokra. A Kreml azt ajánlja, hogy az európai hatóságok gyorsított ütemben hagyják jóvá az Északi Áramlat II. üzembehelyezését és így az európai földgázhelyzet normalizálódni fog.

Az orosz média viszont bevallja, hogy a Kreml geopolitikai játszmát folytat Európában: a cél kiiktatni a gázszállításokat Ukrajnán keresztül. Noha az ukrán vezetékek csak félkapacitással üzemelnek, az orosz fél nem pumpál többet Nyugat-Európa felé, így az EU nyugati országai nem tudják feltölteni a tél előtt gáztározóikat. 

Bár Európa már energiaválságtól retteg a közelgő télen, a Gazprom októberre nem foglalt le az aukción Ukrajnán keresztül többletszállítási kapacitást. A Lengyelországon keresztül haladó Jamal-vezetéken is a neki felajánlott mennyiségnek csak a harmadát foglalta le.

Ahogyan Kyle Fowler amerikai biztonságpolitikai szakértő megállapítja, Moszkva az Északi Áramlat II. megépítésével gyakorlatilag az Ukrajnától való függést lecserélte a Németországtól való függésre. Valóban, az Északi Áramlat I. megépítése előtt az orosz gáz 85 százaléka Ukrajnán keresztül érkezett Európába. Az Északi Áramlat II. üzembeállításával újabb 55 milliárd köbméter plusz kapacitás jelent meg – ez az Északi Áramlat I.-gyel együtt már 110 milliárd –, ami lehetőséget ad arra, hogy teljesen kiszárítsák az ukrajnai tranzitútvonalat. Vagyis a katonai, politikai nyomáson túl a tranzitbevételek csökkenésével újabb eszköz került Oroszország kezébe.

Ukrajna nyugati támogatottsága

Kijev azért is ideges, mivel az utóbbi hónapokban csökkent a nyugati fővárosok részéről a politikai támogatás Ukrajna irányába és csupán az Egyesült Királyság, valamint Törökország részéről érezhető megingathatatlan odafordulás. 

Zelenszkij elnök augusztus végi látogatása a Fehér Házban is csalódást keltő volt, mindenfajta stratégiai előremutatás nélkül zárulva. 

Magyar-orosz revíziós játszma?

Kijev idegességét csak fokozhatja, hogy a magyar kormányzat legmagasabb szintjein időről időre felbukkan a határrevízió gondolata. 2019 tavaszán Sławomir Nitras, a centrista lengyel jobboldal (PO) országgyűlési képviselője – egyben az EBESZ parlamenti közgyűléséhez rendelt lengyel küldöttség vezetője – kijelentette egy interjúban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Ukrajna felosztásáról tárgyalt titokban a lengyelekkel a 2014-es ukrán krízis idején és a magyar politikai vezető fel akarja rúgni a világháború utáni európai békerendszert.

Orbán Viktor 2020 júniusában Sátoraljaújhelyen, a trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából tartott beszédében leszögezte:

A mi nemzedékünk az, amely megfordíthatja Magyarország sorsát, beteljesítheti küldetését, és a győzelem kapujáig viheti az országot, de a döntő ütközetet az utánunk következő nemzedéknek kell megvívnia, a végső lépéseket nekik kell megtenniük.

A kormányfő sorozatosan játszik a történelmi eseményekkel. Sűrűn emlegeti a magyarok szellemi és lelki egységét, szívesen fényképezteti magát a dolgozószobájában Nagy-Magyarország térképe előtt.

Valóban, a környező országokban élő magyar kisebbségekből Orbán csinált meghatározó tényezőt a hazai belpolitikában. De a nagy veszély éppen itt rejlik hosszú távon, és lehet, hogy kicsúszik az ellenőrzés alól: a Pew Research közvéleménykutató idén februárban közzétett kutatása szerint a NATO tagjai közül legmagasabb arányban hazánk lakosságának 67 százaléka állította, hogy a szomszéd országok területének egy része valójában hozzánk tartozik.

A második legmagasabb arányt a hazánkkal jelenleg stratégiai szövetségben álló Törökország esetében mértek, 58 százalékkal – a másik stratégiai partnerünk, Oroszország esetében ez az arány 53 százalék.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)