A magyar kormány tavaly ősszel kötött 15 évre szóló gázszerződése kapcsán a Klasszis Klub legutóbbi vendége, Holoda Attila elmondta, hogy az a nemzetközi kereskedelemben teljesen bevett, hogy indexálják, tőzsdei ármozgáshoz kötik az árazást, így elvileg azzal sincs gond, hogy a holland tőzsdei gáz, a TTF számít a referenciaterméknek. A hazánknak számlázott ár persze már érdekesebb, hiszen számos adat azt mutatja, hogy Magyarország a tőzsdei árnál drágábban kapja a földgázt. Ennek kapcsán Holoda Attila azt mondta, hogy egy hosszútávú szerződés önmagában még nem garantálja, hogy a vevő diszkontot kap, az sokkal inkább a mennyiség függvénye. Mint Holoda Attila elmondta ebből a szempontból nem feltétlen volt átgondolt lépés, hogy 2013-ban a magyar állam megvásárolta az E.ON-tól a gázüzletágat, hiszen így be kellett lépnie egy olyan piacra, ahol relatív kis szereplőnek számít. Az oroszokkal kötött hosszútávú szerződés évi 4,5 milliárd köbméter gázról szól, miközben a német E.ON 50-55 milliárd köbméter gázról tárgyalt. Az árakon akkor lehetne csökkenteni, ha a viszonylag olcsó hazai kitermelés nagyobb lenne, vagy több helyről vásárolnánk és a különböző beszállítókkal szemben így jobb alkupozíciónk lenne, utóbbi már csak azért sem valósul meg, mert a kormány gyakorlatilag egy eladónak elkötelezte magát.
Felmerült a kérdés, ha a magyar alkupozíció gyenge, akkor miért állította a magyar kormány az utóbbi időszakban az Európai Unióban szorgalmazott közös beszerzés kapcsán, hogy az a nemzeti érdekünk, hogy ebből kimaradjunk. A logika ugyanis azt diktálja, hogy egy összeurópai beszerzés során a nagyobb mennyiségek miatt kedvezőbb árat kapna hazánk is. Holoda Attila szerint a magyar kormány erős orosz kapcsolata mindenképpen politikai indíttatású kérdés. Úgy véli, miközben egy „gázunió” biztosan kedvezőbb árakat kínálna, kizárná azt, hogy az egyéb üzleti, politikai kérdésekkel összekösse a kérdést a magyar kormány. Vélhetőleg ezen logika alapján állítja Orbán Viktor, hogy az ország abban érdekeltek, hogy kimaradjunk a közös gázbeszerzésből. Fogyasztóként természetesen az lenne az érdekünk, hogy minél olcsóbban jönne a gáz.
Számos olvasónk tette fel a kérdést, hogy a fentiek ellenére is lehetne olcsóbb a gáz, hiszen a tőzsdén 2022 ősze óta folyamatosan csökken az árfolyam, és az irányadó TTF köbméterenként nagyjából 240 forintos (a beszélgetéskor megawatt óránként 58 eurón) áron forog, miközben a lakossági piaci ár közel 750 forint. Holoda Attila kiemelte, hogy még a mostani viszonylag alacsonyabb tőzsdei kurzus ellenére is a rezsicsökkentett ár ennél olcsóbb (102 forint), így a kormány által meghatározott évi 1729 köbméteres mennyiségig ezen komoly vesztesége van az MVM-nek. Tetézi úgymond a bajokat, hogy a tárolókban lévő gázt nagyon drágán nagyjából 200 euró körüli átlagáron vette a nagykereskedő, így azon még nagyobb a veszteség. Így a rezsivédett árhoz képest a „túlfogyaztás” azért kerül annyiba, mert részben ebből kompenzálják a rezsivédett árat és a tárolókban lévő drágán beszerzett földgáz veszteségét. A vállalkozók már korábban megkapták a nyakukba a magasabb árakat, a szakértő szerint éppen ezért valószínűleg ők előbb fognak olcsóbb földgázhoz jutni.
Megfigyelhető a fogyasztási adatok alapján, hogy a fogyasztás nagyjából kétharmada a földgáztárolókból jön, így az ország most inkább a drágább gázt fogyasztja. Ebből kifolyólag egyébként nálunk a tárolókban lévő gáz szintje messze elmarad az európai átlagtól. Míg Nyugat-Európában még mindig 85 százalék körüli a töltöttségi szint, addig nálunk nagyjából 65 százalékon állunk. Ez Európa más országaiban bizonyos szempontból azt szolgálja, hogy a fűtési szezon végén is minél magasabb töltöttségen álljanak és a következő télre minél kevesebbet kelljen vásárolni. Eközben pedig a piacról beszerzett olcsóbb gázzal a lakossági terheket is enyhítik. (Más kérdés, hogy a 2022 nyarán drágán megvett gáz nekik akkor „papíron” megmarad.) Magyarország ugyanakkor bízik abban, hogy a jó orosz kapcsolatoknak köszönhetően a következő fűtési szezon előtt sem lesz ellátási gond, így inkább az a cél, hogy a drága készleteket leépítsék, és a következő nyáron olcsóbb földgázzal töltsék fel a tárolókat. A szakértő szerint mind a két álláspont megmagyarázható, de összességében az óvatosabb európai megközelítés a piaci bizonytalanságokat látva talán indokoltabb, a magyar álláspont ugyanis elsősorban a rövidtávú érdekeket veszi figyelembe.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
Felmerült, hogy ami most a gázpiacon van az lefedi-e azt, amire Orbán Viktor az év végén tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján azt a meglepő kijelentést tette, hogy „ami az energiapolitikában folyik, az sufnituning”? Holoda Attila szerint a szakmai berkekben sokakat meglepett ez a kijelentés, a másik oldalon viszont sokan igazolva látták a kritikájukat, mert sajnos a magyar energiapolitika az elmúlt 12 évben valóban nagyon sokszor ötletszerű volt. Ezzel az az óriási probléma, hogy a szakértő szerint úgy nem lehet energiastratégiát építeni, hogy az egyik nap születik egy döntés, hiszen azt nem lehet másnap megvalósítani, gyakran hosszú évek kellenek egyes célok megvalósítására. Ugyanakkor éppen ezek az ad-hoc döntések is egyre rosszabb helyzetbe hozták az országot és a fogyasztókat, erre példa például az elektromos hálózat elmaradt fejlesztése, amely miatt a megújuló energiatermelésnél sem tudunk majd továbblépni. Jellemző, hogy a kormány egy-egy nagy projekt mellett kötelezi el magát, legyen szó Paks 2-ről vagy most az azeri villamosvezetékről, közben pedig valóban sufnituning megoldásokkal próbálják orvosolni a hibákat. Szóba került, hogy örömteli az új energiaügyi minisztérium felállítása, nagy kérdés ugyanakkor, hogy Lantos Csaba mit tud megvalósítani a 2020-ban megújított energiastratégiából. Holoda Attila szerint egészségtelen, hogy még mindig vannak olyan energiapolitika kérdések, ügyek, amelyek más miniszterekhez tartoznak, legyen szó az orosz gázbeszerzésről vagy Paks 2-ről.
A hazai energiapolitika kapcsán kikerülhetetlen az atomenergia kérdése, és hogy mi lesz Paks 2-vel? Már csak azért is, mert az új miniszter Lantos Csaba arról beszélt, hogy 2032-re valósulhat csak meg. Ám miközben a kormány számolt az új atomerőművel, addig ennek ellentmondó lépéseket is láthatunk, például Paks 1 üzemidejének „irreális” kitolását. Ráadásul 2022 nyarán azt is láthattuk, hogy az aszály és a hőség miatt a mostani erőmű sem tudott teljes kapacitással működni, két erőművet pedig biztosan nem lehet majd hűteni. Hab a tortán, hogy az ukrán háború miatt a nyugati beszállítók sem tudnak vagy akarnak együttműködni a Roszatom vállalattal. Holoda Attila szerint most is 30 százalék körüli az áramimport, így mindenképpen lenne helye már csak az ellátásbiztonság miatt is egy új erőműnek. A műszaki kérdések természetesen jogosan merülnek fel a szakértő szerint. Holoda Attila arról is beszélt, hogy a pozitív kommunikáció ellenére igazából sem az orosz fél, sem a kormány részéről nem látszódik most valós akarat a megvalósításra. Szerinte tarthatatlan, hogy Paks 2 nem ugyanahhoz a miniszterhez tartozik, aki egyébként felel az energiastratégia megvalósításárért.
Holoda Attila idézte Aszódi Attila professzort, aki egy időben Paks 2 kormánybiztosa volt, szerinte nem csak egy második, de egy harmadik atomerőműre is szüksége lenne az országnak. Már csak azért is kellenének új erőművek, mert közben olyan üzletágak települnek Magyarországra, amelyek energiafalónak számítanak legyen szó az autó- vagy az akkumulátorgyártásról. A szakértő reményének adott hangot, hogy a kormány eljut addig a pontig, hogy nem erőlteti tovább az orosz erőművet és megpróbál olyan kivitelezővel szerződni, aki műszakilag, etikailag és jogilag is „védhető”. Minél hamarabb jut el a kormány oda, hogy felülvizsgája az oroszokkal a szerződést, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy kiírva egy új pályázatot belátható időn belül megépüljön a következő magyarországi atomerőmű.
Az orosz függőség kapcsán a kormány állandóan azt ismételgeti, hogy nem politikai, hanem ellátásbiztonsági és fizikai kérdésről van szó, ezért nem lépnek. Ennek ugyanakkor ellentmondanak azok a tények, hogy Finnország felmondta a Roszatommal kötött szerződését és nem lesz orosz atomerőmű, de a régiós országok (Ausztria vagy Csehország) jelentősen csökkentett az orosz gázvásárlását, miközben ők is ugyanazokhoz a csővezetékekhez kapcsolódnak és nekik sincs tengerpartjuk. Megkérdeztük Holoda Attilát, hogy látja, ez valóban nem politikai kérdés? A szakértő válaszában azt emelte ki, hogy a magyar kormány minél többször mondja azt, hogy nincs mögötte politikai motiváció, annál inkább világossá válik, hogy valójában ez mozgatja a szálakat. Példaként visszatért az atomerőmű kérdésére, amelynek előkészítése során képben volt francia, dél-koreai és amerikai gyártó is, mégis egy „mondvacsinált okra hivatkozva” az oroszokkal kötöttek szerződést.
A beszélgetésben szó volt még arról, hogy
- a kormány a kis lépések helyett vajon miért gondolkodik csak nagy lépésekben, gigaberuházásokban?
- a tervezett Azerbajdzsánból érkező áramvezetékről,
- az energiapiaci változásokról, amit az elmúlt évtizedekben megtapasztalhattak a fogyasztók,
- az elérhető hazai energiahordozókról és a készletek kitermeléséről,
- az energiatakarékosságról,
- a zöldenergiáról, és arról, hogy a hazai energiahasználat miként fog az uniós törekvéseknek megfelelni,
- és az energiatárolás jövőjéről is.
