Az ukrajnai háborúval a világ ismét a hidegháború és a blokkosodás útjára lépett, egy-egy blokk gazdasági-politikai ereje szempontjából pedig fontos, hogy meg tudja-e tartani vagy be tudja-a vonzani táborába a jelentősebb, alig vagy még nem elkötelezett országokat.
Szövetséges kerestetik
Ezt szem előtt tartva az EU is próbál régi-új „barátokat” szerezni: a Politico információi szerint múlt héten uniós tisztviselők körében terjedni kezdett egy bizalmas dokumentum, amely országokra lebontott tervet tartalmaz arról, hogyan lehet megnyerni (vagy legalább nem elveszíteni) a Nyugat vezette szövetségi rendszer szélén vagy közelében lévő országokat. A terv az uniós külügyminiszterek hétfői ülésén is napirendre került.
A nyugati blokk egyrészt szeretné fenntartani Oroszország izolációját és Ukrajna támogatását, másrészt korlátozná Kína egyre terjedő befolyását, és ehhez keres újabb, szalonképes partnereket. Már csak azért is szükségét látja ennek, mert az eddigi uniós erőfeszítések a nagyobb befolyásra Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában nehézségekbe ütköztek.
„Versengő geopolitikai környezetben vagyunk: nem csak a narratívák csapnak össze egymással, hanem az ajánlatok is. Vonzóbbá kell tenni az ajánlatunkat, és erősíteni kell a kapcsolatunkat velük”, áll a dokumentumban.
Brüsszel tehát előnyök kecsegtetésével hálózná be a célba vett országokat a közel- és a távolabbi jövőben. Ezek közé tartoznak például kereskedelmi megállapodások, gazdaságfejlesztési, energiapari és biztonságpolitikai együttműködések, valamint az uniós beutazás megkönnyítése.
„A cél végeredményben egy olyan alternatíva kínálása, amely vonzóbb a kínai ajánlatnál” – mondta egy uniós diplomata a brüsszeli lapnak.
A dokumentum négy célországot nevez meg három különböző kontinensen: Brazíliát, Chilét, Nigériát és Kazahsztánt.
Mindegyikük megkapaszkodási lehetőséget jelent az EU-nak olyan régiókban, ahol a nyugati szövetségesek már régebb óta versenyeznek Moszkvával és Pekinggel a befolyásért és különböző forrásokért. Latin-Amerika például gazdag nyersanyagokban, Nigéria Nyugat-Afrika gazdasági motorja, Kazahsztán pedig gáz- és olajkészlete miatt fontos.
De nézzük részletesen, hogy „mit tudnak” ezek az országok, mit adhat nekik cserébe az EU, és hol vannak a problémás pontok!
Brazília
Brazília Latin-Amerika legnagyobb gazdaságú országa, amely a GDP nagyságát tekintve globálisan is benne van a top 10-ben. Abban ugyanakkor, hogy felkerült Brüsszel listájára, nagy szerepe van annak is, hogy év elején a baloldali Lula da Silva vette át az ország irányítását a nacionalista Jair Bolsonarótól.
„A jelenlegi kormány hajlandóságot mutat az együttműködésre”, áll a dokumentumban. Brazília szeretné, ha "globális szereplőként ismernék fel és kezelnék,” és azt is szeretné például, ha mezőgazdasági termékei az eddiginél könnyebben juthatnának be az uniós piacra.
Ezzel párhuzamosan az EU szeretné végre megkötni a szabadkereskedelmi egyezményt a Mercosurral (ez a dél-amerikai közös piac, amelynek Brazília mellett Argentína, Paraguay és Uruguay a tagja). Ebben kulcsszerepe lehet Brazíliának, amely támogatja a megállapodást.
A közeledést jelzi Olaf Scholz német kancellár év eleji brazíliai látogatása is, amely azonban felszínre hozta a nézetkülönbségeket is, például az ukrajnai háború ügyében.
Lula kerek-perec elutasította azt a német kérést, hogy lőszert szállítson a Németország által Ukrajnának ígért önjáró légvédelmi ágyúkhoz, a háború kirobbanásában játszott ukrán szerepre utalva pedig azt mondta: „ha két fél közül az egyik nem akar harcolni, akkor nincs harc.”
Az EU rossz szemmel nézi azt is, hogy Brazília nem tesz eleget a környezet- és klímavédelem terén.
Lula, aki múlt héten kezdte meg európai látogatását Portugáliában, ebben is változást hozhat, és valóban szorosabbra fűzheti a viszonyt az EU-val.
„Mivel Bolsonaro idején Brazília a legtöbb latin-amerikai és európai országgal rossz viszonyt ápolt, egyre inkább elszigetelődött, Lula most elkezdte az újratervezést. Több külföldi kormány örömmel jegyezte meg, hogy Brazília végre visszatért a világpolitikába” – mondta lapunknak korábban Lénárt András Latin-Amerika szakértő a fentiekkel egybehangzóan.
Chile
A másik dél-amerikai országot, Chilét szintén egy baloldali elnök, a mindössze 37 éves Gabriel Boric vezeti. Brüsszel szerint itt problémát okozhat, hogy a chilei „szélsőbaloldal megkérdőjelezi a kereskedelmi egyezményeket”, ugyanakkor a zöld politikában és Ukrajna támogatásában szövetségesként lehet számolni az országgal.
A dokumentum egyúttal arra ösztönzi az uniós döntéshozókat, hogy „csökkentsék Kína növekvő befolyását Chilében”. A dél-amerikai állam szívesen szövetkezne az EU-val, így feloldva az „USA vagy Kína” dilemmát.
Peking visszaszorítása érdekében Brüsszelnek véglegesítenie kellene a Chilével kötendő, már letárgyalt gazdasági megállapodást, amely csökkentené a vámokat. A dél-amerikai állam már panaszkodott amiatt, hogy késik az egyezmény megkötése a „hosszú és bonyolult uniós procedúrák” miatt.
Kazahsztán, Nigéria
Kazahsztánnal kapcsolatban az EU egyik fő célja, hogy Oroszország ne kerülhesse meg segítségével a nemzetközi szankciókat.
Ami a közép-ázsiai ország céljait illeti, szeretne több olajat exportálni Európába, fokozná az együttműködést az EU-val, és megbízható közvetítő platform maradna Kelet és Nyugat között. És persze örömmel venné, ha polgárai vízummentesen utazhatnának az uniós országokba.
A legális beutazás könnyítése központi eleme a dokumentum Nigériáról szóló részének is. Eszerint Afrika legnagyobb gazdasága úgy tekint az EU-ra, mint egy „zárt térre, amelynek szigorú vízumpolitikája van”, és hiányolja a nyitottságot a legális migrációra. A jövőben tehát lazább vízumszabályozást és a legális migráció bővítését szeretné. A nemrég megválasztott új nigériai kormány mindenesetre lehetőséget ad egy új együttműködésre.
A dokumentum ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy az EU érdeke inkább a „visszaküldések” elősegítése (és kevésbé a legális migráció), valamint a gazdasági kapcsolatok építése például az energiaszektorban, amelyben az ország szívesen fogadná az uniós pénzeket. A migrációval és az energiaügyekkel kapcsolatos egyezmény hónapokon belül megszülethet.
Az EU-nak tehát nagyon is kézzelfogható eszközei vannak arra, hogy próbálja megnyerni magának ezeket az országokat, és így növelje a Moszkvával és Pekinggel szemben álló blokk erejét.
Arról, hogy a BRICS-országok, köztük Brazília, hogyan viszonyulnak az ukrajnai háborúhoz, itt írtunk részletesen:
