A tavaly júliusi BRICS-csúcson a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát magában foglaló csoportosulás ahelyett, hogy kiseprűzte volna Moszkvát Ukrajna inváziója miatt, inkább az Egyesült Államok vezette „liberális nemzetközi rend” iránti megvetésüket hangsúlyozta. A tagállamok vezetői, valamint a BRICS-országok megfigyelő államai, így Irán és Argentína jól érezték magukat Vlagyimir Putyin társaságában.

A csúcstalálkozó óta eltelt hónapokban a csoportot Oroszországhoz kötő kötelékek csak tovább erősödtek. Egyikük sem érte el azt a pontot, hogy közvetlenül részt vegyen Oroszországgal az Ukrajna elleni háborúban. De így vagy úgy, mindegyik támogatást nyújt Moszkvának egy olyan időszakban, amikor az diplomáciailag és gazdaságilag nagyrészt elszakadt a nyugati világtól.

Különböző szinteken

Míg a csoport Oroszország támogatásának forrásaként funkcionál, fontos különbséget tenni a tekintetben, hogy hogyan és miért kínálják ezt a támogatást. Valójában támogatásuk természeténél fogva több csoportra oszthatjuk őket.

Először is, ott van Kína és Dél-Afrika. Ez a két ország közvetett támogatást nyújt Oroszországnak. Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök a 2022. februári pekingi téli olimpia előtt – néhány héttel az invázió előtt – aláírt barátsági és együttműködési szerződés nem volt kifejezetten „zöld lámpa” Oroszország megszállására.

Noha Peking eleinte fenntartásait fejezte ki az invázióval kapcsolatban, későbbi nyilvános nyilatkozatai azt sugallják, hogy az a legjobb esetben ambivalens, legrosszabb esetben pedig elnéző. A legfigyelemreméltóbb, hogy Kína továbbra is az orosz energia legnagyobb vásárlója, és most úgy tűnik, hogy Kína szállít Oroszországnak oly nagyon szükséges kettős felhasználású berendezéseket és alkatrészeket. Még ha a berendezést végső soron csak polgári célokra használják is, a szállítás sérti az Oroszországgal szemben bevezetett nyugati szankciókat.

Hasonló támogatást nyújt Dél-Afrika, még ha kevésbé kiemelkedőt is, mint Kína. A háború kezdetének közelgő egyéves évfordulóján dél-afrikai hajók haditengerészeti gyakorlatokat hajtanak végre orosz és kínai hadihajókkal Dél-Afrika partjainál. Dél-Afrika a múlt hónapban Szergej Lavrov orosz külügyminisztert is hivatalos diplomáciai látogatáson látta vendégül.

A dél-afrikai kormány lépéseit magában Dél-Afrikában is bírálták. A néhai Nobel-békedíjas, Desmond Tutu érsek alapítványa azzal érvelt, hogy ezek „egyenértékűek egy olyan a nyilatkozattal, mintha Dél-Afrika csatlakozna az Ukrajna elleni háborúhoz”.

Eközben Darren Bergman, a Demokrata Szövetség párt tagja, a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus legfőbb politikai ellenzéke, így panaszkodott: „Egyre világosabbá válik, hogy a dél-afrikai kormány nyíltan Oroszország oldalára áll.” Dél-Afrika azonban valószínűleg továbbra is támogatja Oroszországot.

Az opportunista csoport

Aztán ott vannak az opportunisták, mint India és Brazília. Ez a két nemzet szilárdabb a maga semlegességében a háborút illetően - legalábbis diplomáciai és katonai szempontból. De gazdaságilag teljes mértékben kihasználják a helyzetet.

India messze nem „dobta” Oroszországot. Ahogyan az indiai külügyminiszter ősszel megjegyezte: „Számunkra Oroszország állandó és időtálló partner, és ahogy mondtam, kapcsolatunk sok évtizeden át tartó objektív értékelése megerősítené, hogy mindkét országunkat nagyon jól szolgálta." Ennek hátterében az áll, hogy 2022-ben India Oroszországból származó importja megugrott, nagyrészt annak köszönhetően, hogy Újdelhi lelkesen kihasználta az alacsonyabb orosz olajárakat.

Brazília továbbra is élénk kereskedelmet folytat Oroszországgal. Valójában Oroszországból származó energiaimportja nőtt az elmúlt évben, és rekordmagasságot ért el. Indiához hasonlóan ennek jelentős része annak köszönhető, hogy Brazília kihasználta az orosz energiaexport alacsonyabb árait.

De Brazília diplomáciai támogatást is nyújtott Moszkvának. Még akkor is, amikor megszavazta az Egyesült Nemzetek Szervezetének egy korai határozatát, amely azonnali tűzszünetet követel, elítélte az Oroszország elleni „válogatás nélküli szankciókat”.

A múlt hónap végén, az Olaf Scholz német kancellárral folytatott nyilvános eszmecserében Luiz Inacio Lula da Silva brazil elnök azzal érvelt, hogy bár Oroszország „klasszikus hibát” követett el Oroszország megszállása során, mindkét fél okolható a háború. „Ha valaki nem akarja – szögezte le Lula –, ketten nem tudnak harcolni. Majd arra utalt, hogy a NATO és az Európai Unió bővítése lehet a konfliktus elsődleges oka, megismételve az orosz beszédtémákat.

Egyesek meglepőnek találhatják Lula Oroszország iránti támogatását, mivel őt Brazília demokráciájának megmentőjeként tisztelik az elődje, Jair Bolsonaro vezette tekintélyelvű lecsúszása után. De az előző két elnöki ciklusában, 2003 és 2010 között Lulát gyakran kritizálták a kubai és venezuelai, valamint az orosz, kínai és iráni tekintélyelvű kormányokkal szemben tanúsított engedékeny álláspontja miatt.

És ahogy az Egyesült Államok külpolitikájában nagy a folytonosság a közigazgatástól a másikig – még az olyan látszólag eltérő elnökök között is, mint Donald Trump és Joe Biden –, ugyanez igaz sok országra, így Brazíliára is.

Az iráni kategória

Harmadszor, ott van a társharcos. Az Oroszországgal legegyértelműbben vállvetve hadakozó fél országa azon az úton halad, hogy teljes jogú BRICS-taggá váljon: ez Irán. Míg a többi BRICS-ország diplomáciai, gazdasági vagy közvetett katonai támogatást nyújtott Moszkvának, Irán a jelek szerint közvetlenül vesz részt a konfliktusban.

Olyan mértékben szállít drónokat Oroszországnak, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kiemelte Teheránt decemberi beszédében az Egyesült Államok kongresszusában. Ezeknek a szállításoknak a leállítása pedig mostanra a Biden-kormányzat prioritásává vált, Washington saját, Ukrajnának nyújtott támogatásának részeként.

A két ország közötti erős katonai partnerség kialakulása nem lehet meglepő, hiszen mindkettő átfogó nyugati szankciók célpontja. Irán és Oroszország együttműködik egy gyár felépítésében, amely további drónokat gyárt, és Irán rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat is küld Oroszországba Moszkva megfogyatkozott készleteinek pótlására.

Irán cserébe fejlett orosz katonai eszközöket kap, például helikoptereket, légvédelmi rendszereket, valamint 4++ generációs vadászgépeket. A legfontosabb, hogy az amerikai hírszerzés tisztviselői most úgy vélik, hogy Irán Oroszország segítségét kéri nukleáris programja kidolgozásához.

A BRICS-országok sok tekintetben megtestesítik, mit jelent „reálpolitikus külpolitikát” folytatni. Mint minden államnak, nekik is vannak érdekeik, és semmi sem indokolja, hogy érdekeik szükségszerűen összefüggjenek a nyugati országok preferenciáival, nem utolsósorban az Egyesült Államokéval.

Lehet, hogy nem nézik el Oroszország cselekedeteit, de ideológiailag nem akarják elítélni őket. Cselekedeteik rámutatnak arra, hogy Oroszország ukrajnai háborúja nem csak egyetlen ország, hanem a világ megosztásával fenyeget.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)