Argentína a napokban újonnan egy kibontakozó politikai megrázkódás közepén találta magát azzal, hogy Martín Guzmán gazdasági miniszter váratlanul bejelentette kilépését a kormányból. Guzmán közeli szövetségese volt Alberto Fernández elnök uralkodó balközép kormányának. Az ország vezetőjével való szoros kapcsolat ellenére Guzmán folyamatosan összetűzésbe került a jelenlegi alelnökkel, Cristina Fernández de Kirchnerrel.
Mélyülő repedések a hatalom csúcsain
A kiemelt ütközőpontok közé tartozott többek között a kiadáscsökkentés és a szigorúbb fiskális politika. Politikai szakértők szerint Guzmán kilépése csak egy újabb lépés afelé, hogy a kormányban és az országban is egyre inkább elszigetelődjön az elnök, a maga gyatra, 25 százalékos támogatottsági indexe mellett.
Cristina Fernández korábban két cikluson keresztül, 2007 és 2015 között volt argentin elnök. Továbbra is viszonylag erős támogatottsággal rendelkezik az országban, de Alberto Fernándezt választotta a 2019-es választások elnökének, mivel felismerte, hogy ő maga nem rendelkezik az elnökké választáshoz szükséges mandátummal.
Az elmúlt időszakban azonban szakértők megfigyelték, hogy az alelnök egyre nagyobb befolyást szerez a kormányon belül.
Guzmán utódja, Silvina Batakis ugyanis Cristina Fernández baloldali szövetségese, és ez újabb bizonyítéka az utóbbi növekvő erejének a kormányzatban. Guzmán elvesztése csak a legutóbbi az elnök szövetségeseinek egyre fogyatkozó sorában.
Kóros infláció
Ez a kormányzati felfordulás az utóbbi idők egyik legsúlyosabb gazdasági válsága közepette zajlik. Az ország éves inflációs rátája az elmúlt hónapban elérte a 64 százalékot, és folyamatosan gyorsul.
Egy ilyen helyzet nem anomália Argentína számára. De köztudott, hogy az országnak „kóros kapcsolata” van az inflációval, és a helyzetet csak súlyosbították a Covid-járvánnyal összefüggő gazdasági gondok, valamint az orosz-ukrán konfliktus hatása.
A fogyasztói árak hektikusan változnak üzletenként, mivel az argentinok a legkedvezőbb áron próbálják megtalálni a napi szükségleteiket. Az inflációs gondok és az, hogy a kormány képtelen kezelni azokat, már korábban is megbuktatta a kormányokat Argentínában. A jelenlegi elnök bizony ugyanezzel szembesülhet a jövőre esedékes elnökválasztáson.
Guzmán ennek a súlyos gazdasági válságnak a fényében kötött megállapodást a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a 44 milliárd dollárnyi adósság átstrukturálásáról. Ezt a megállapodást azonban az alelnök erősen bírálta, azt állítva, hogy túl sok engedményt tesz az IMF-nek, és minden valószínűség szerint gátolja a gazdasági növekedést. Mivel Batakis Guzmán helyére lép, és kinyilvánította szándékát, hogy megkeresi az IMF illetékeseit és átstrukturálja az ügyletet, ennek a lehetséges könnyítésnek a sorsa is a levegőben van a nemzet számára.
A gazdasági válság megrémítette a befektetőket Argentínában, különösen azért, mert az ország azt látja, hogy devizatartalékai napról napra zsugorodnak. A kormány politikájában a belső szakadások miatti bizonytalanság további félelmet és piaci zavarokat keltett a befektetők körében.
A BRICS és a kínai tényező
Ennek fényében érdekes fejlemény ment végbe Argentína geopolitikai pozíciójában, amikor Hszi Csin-ping kínai elnök meghívta Alberto Fernándezt az idei BRICS-csúcstalálkozóra, kiújítva ezzel a vitát Argentína lehetséges csatlakozásáról a BRICS-csoporthoz (amely Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a Dél-Afrikai Köztársaságot tömöríti - a szerk.). Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy egy argentin elnök részt vett egy BRICS-találkozón, hiszen Cristina Fernández 2014-ben már szerepelt a csúcson, csakúgy, mint Mauricio Macri 2018-ban.
Alberto Fernández hangoztatja, hogy fel kívánja vetetni Argentínát a BRICS-csoportba, amelyet úgy jellemez, hogy az „a kevesek javára működő világrend együttműködő alternatívája”. Azt is hangsúlyozta, hogy Argentína érdekei összhangban vannak a blokkéval.
A BRICS-csatlakozás azonban nem lesz zökkenőmentes folyamat Argentína számára most, amikor gazdasága mélyponton van. Ez bizony nem ideális a BRICS-országok számára ahhoz, hogy az országot a „feltörekvő gazdaságok” blokk részévé tegyék.
Noha úgy tűnik, hogy Kína szeretné kibővíteni a BRICS-platformot, a formális felvételhez valamennyi tag teljes egyetértésére, valamint összetett adminisztratív és diplomáciai folyamatokra van szükség. Ezenkívül a blokk heterogenitása tovább lassítja a bővítést.
További aggodalomra ad okot, hogy Argentína jelenléte a BRICS-országokban potenciálisan aláássa Brazília pozícióját, mivel a csatlakozás egy ugyanarról a kontinensről származó országot, valamint egy kereskedelmi versenytársat jelentene a fő agráripari piacokon. Tágabb értelemben ez aggodalomra ad okot a BRICS-országok többi tagja számára, amelyek szintén jelentős agráripari szektorral rendelkeznek.
Azonban Kína javaslata, hogy Argentínát vegyék fel a BRICS-országokba, az utóbbiakkal való kiegyensúlyozott kapcsolatáról árulkodik. Egyrészt Kína a legnagyobb exportőr Argentínába a Latin-Amerikán kívüli világból. Emellett Argentína már tagja az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Banknak, és idén hivatalosan is csatlakozott a kínai Új Selyemút (BRI) kezdeményezéshez.
Argentína számára jelenleg talán egyszerűbb megoldás lehet, ha csatlakozik az Új Fejlesztési Bankhoz, más néven BRICS-bankhoz. A bank nem követeli meg a BRICS tagságát a potenciális tagok számára, legutóbbi tagjai pedig Uruguay, az Egyesült Arab Emírségek (EAE) és Banglades. Az Új Fejlesztési Bankot 2014-ben hozták létre, és azóta közel 80 projektet hagyott jóvá tagországaiban, 30 milliárd dollárral támogatva azokat. Ezért a BRICS-bankhoz való csatlakozás egy új finanszírozási csatorna létrehozásához vezetne Argentína számára, amire a gazdaságának nagy szüksége van.
Belföldön azonban sürgetőbb kérdések vannak Argentínában, amelyek politikai figyelmet igényelnek. Az elnöknek meg kell találnia a módját az egekbe szökő infláció megfékezésére. A kormánynak félre kell tennie nézeteltéréseiket, és azokra a strukturális problémákra kell összpontosítania Argentínában, amelyek továbbra is tartós inflációs nyomást okoznak, és egyben teljesítenie kell nemzetközi szuverén kötelezettségvállalásait.
Saját biztonságukba is beruháznak ezzel a norvég miniszterelnök szerint. 
