Netanjahu miniszterelnök hétfőn a nemzethez szólva bejelentette, hogy elhalasztja a jogrend rendkívül vitatott átalakítását a „polgárháború” elkerülése érdekében. Szerinte van egy "szélsőséges kisebbség, amely kész darabokra tépni az országot és polgárháborút kirobbantani". Valóban, az ország az 1973-as Jom Kippur háború óta a legmélyebb politikai és katonai válságába süllyedt. A hétfő este közzétett friss közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy Netanjahu Likud Pártjának mandátumai (a tavaly decemberben megszerzett) 31-ről 25-re csökkennének a 120 össz-mandátumú Kneszetben, ha ma tartanák a választásokat.
Morajlik a katonaság
Netanjahu ezzel csupán pár hetes taktikai visszavonulást hajt végre, amint Izrael történetének legnagyobb, 12 hét óta tartó tömegtüntetéseivel szembesült. A hétvégén lezajlott politikai robbanásnak a közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Netanjahu menesztette védelmi miniszterét, Joav Gallant, aki szombaton felszólította őt, hogy hagyjon fel az igazságszolgáltatás kényszerzubbonyára vonatkozó tervével, mert az ezzel kapcsolatos politikai konfliktus megosztotta az Izraeli Védelmi Erőket (IDF).
Gallant, aki a Likud Párt egyik legfelsőbb vezetője több ezer tartalékos kijelentésére hivatkozott, miszerint megtagadják rendszeres behívásukat, mert nem akarnak a demokráciát leromboló kormány alatt szolgálni. Gallant groteszk módon tegnap még hivatalában volt, mivel még nem kapta meg a hivatalos értesítést felmentéséről.
A tüntetéseken az izraeli társadalom szinte minden szektorát képviselő csoportok gyűltek össze.
De a tüntetők között van egy csoport olyan személy, akit ritkán látni az ország csaknem 75 éves története miatti kormányellenes tüntetéseken: az IDF tartalékosai. Vannak köztük korábbi harci pilóták, elit egységek és különleges erők, kiberbiztonsági erők és katonai hírszerzés tagjai, akik bejelentették, hogy nem jelentkeznek tartalékos szolgálatra, ha a törvényt elfogadják a Kneszetben, az izraeli parlamentben.
A tiltakozók között vannak az izraeli légierő 69-es századának tagjai is. A század 40 tartalékos pilótája közül három kivételével mindegyik bejelentette, hogy nem tart kiképzést, hanem csatlakozik a kormányellenes tüntetéshez, azt állítva, hogy nem állnak készen arra, hogy a szerintük „diktatórikus rezsimben” szolgáljanak.
Minden túlzás nélkül példátlan az a fenyegetés, amelyet a tiltakozó tartalékosok fogalmaznak meg a kormány számára. Ez erőteljes lépést jelent a volt katonai és hírszerzési tisztviselők részéről, akik büszkék arra, hogy függetlenek a politikától és elkötelezettek a katonai protokoll iránt.
Ennek ellenére a tartalékosok véleménye az, hogy egy íratlan szerződés létezik a szolgálatot teljesítők és az állam között: hajlandók életüket kockáztatni egy demokratikus Izrael védelméért. De ha Izrael diktatúrává válik, ez a szerződés semmissé válik.
Irán, a Hezbollah és a Hamász természetesen árgus szemekkel figyeli az izraeli belpolitikai és katonai válságot és azt kíméletlenül ki fogja használni.
Az amerikai kártya
A hónap elején történt jelentős fejlemény, hogy több mint 90 képviselőházi demokrata írt alá egy levelet Biden elnöknek, amelyben cselekvésre szólította fel. A levél, amely bölcsen összeköti Izrael antidemokratikus törvénykezését Netanjahu koalíciós kormányának ciszjordániai annexiós törekvéseivel, felszólítja Bident, hogy „használjon minden rendelkezésre álló diplomáciai eszközt annak megakadályozására, hogy Izrael jelenlegi kormánya tovább károsítsa a nemzet demokratikus intézményeit, és aláássa a kétállami megoldást."
Az amerikai kormányzatban elterjedt vélemény szerint továbbra is vissza kell tartani Netanjahu meghívását a Fehér Házba. Ehelyett meg kellene hívnia Jichák Hercog elnököt, aki formálisan izraeli államfő, és a jelenlegi válsággal szemben is kifejezte mély aggodalmát az izraeli demokrácia megőrzése iránt. Hercog tavaly októberben már találkozott az amerikai elnökkel a Fehér Házban.
A Fehér Ház felhasználhatja Hercog látogatását, hogy megünnepelje Izrael 75. évfordulóját idén tavasszal, és megismételheti amerikai támogatását a liberális, demokratikus Izrael mellett, hangsúlyozva, hogy a kétállami megoldás kulcsfontosságú eleme ezen értékek megőrzésének. Biden pedig a maga részéről hangsúlyozhatná, hogy az izraeli igazságügyi átalakítás és a Ciszjordánia helyzete elválaszthatatlanul és veszélyesen összefonódik.
Kulturkampf Izraelben
Mint olyan sok országban a világon, Izraelben is kőkemény kultúrharc folyik napjainkban. A Haifa Egyetem tanulmánya már 2012-ben megállapította, hogy Izrael egy „vallásos állam” felé halad, miközben a lakosságban egyre terjed az aggodalom, hogy országuk egy „zsidó típusú Iránná” válik.
Az már 2021-ben tudott volt, hogy óriási a baj, amikor a Times of Israel cikke arról értekezett – Netanjahunak címezve –, hogy az ország fauszti alkuja az ultraortodox radikálisokkal egy elképesztő hiba volt és Izrael válaszúthoz érkezett. Az ultraortodoxok már olyan szinten zsarolják a nagy pártokat, hogy az teljesen aláássa Izrael hosszú távú társadalmi és gazdasági kilátásait.
Nos, 75 évvel megalapítása után Izrael valóban egy történelmi válaszúthoz érkezett.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Márciusban alig változtak, minimálisan emelkedtek a globális élelmiszerárak. 
