Mexikó kormányzata 2006-ban indított háborút a világ egyik legnagyobb drogcsempész szervezete, a Sinaloa kartell ellen az ország északnyugati részén. A Sinaloa elsősorban kokaint, heroint, metamfetamint, kannabiszt, MDMA-t és fentanilt csempészik, utóbbiból az amerikai hatóságok szerint ők viszik a legtöbbet az USA-ba.
Gyorsan megbukott a simogatós program
2018-as hatalomátvétele óta a mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador (AMLO) Lopez egy „ölelések, nem golyók” nevű programba kezdett, elkerülve a letartóztatásokat a kábítószer-kereskedelem visszaszorításának reményében.
Joe Biden az elnökségének első évében passzív szintén hozzáállást tanúsított az amerikai déli határon átívelő illegális behozatallal szemben, amelyet kormánya biztonságosnak nyilvánított. Ez a hozzáállás azonban mára tarthatatlanná vált.
A múlt hónapban több republikánus képviselő követelt katonai fellépést a mexikói kartellek ellen. Lindsey Graham szenátor kijelentette, hogy kész olyan törvényjavaslatot benyújtani, amely "előkészíti" az amerikai katonai beavatkozást Mexikóban. Graham megjegyzései azután hangzottak el, hogy a mexikói határvárosban, Matamorosban, a kartellek által uraltnak tartott területen négy amerikait elraboltak, kettőt pedig holtan találtak.
A legutóbbi incidens országszerte felhívta a figyelmet arra az erőszakos valóságra, amelyben a határ mentén élő mexikóiak élnek. Csak az érintett Tamaulipas szövetségi államban több ezren tűntek el azóta, hogy a kormány 2006-ban hadat üzent a kartelleknek. Az elmúlt időszakban a terror a térségben csak fokozódott a frakciók közötti háborúk következtében.
Az intenzív erőszak rávilágít a régóta fennálló mexikói törvénytelenség robbanásveszélyes helyzetére. „Mexikó népének, területének és gazdaságának nagy része a mexikói bűnözői csoportok uralma alá kerül” – írta egy éve a Brookings Institute, egy neves washingtoni agytröszt.
Valóban, egyre több a bizonyíték arra, hogy politikai jelölteket közvetlenül a kábítószer-kartellek támogatnak, mint ahogyan ez megtörtént például a Sinaloa tartomány kormányzói választásán tavaly júniusban. Chiapasban pedig a hivatalban lévő politikusok nyújtottak politikai védelmet a bűnözésnek.
A mexikói központi kormányzás nehézségei és az állam kudarca akkor látható igazán, amikor a kábítószer-maffia vezetői de facto hadurakként viselkednek Mexikó területének nagyjából egyharmadán. A mexikóiak maguk is egyre inkább „katasztrófa forgatókönyvet” képzelnek el, amelyben az ország nemzetközi érdekek „könnyű prédájává” válhat.”
Ha kábítószerről van szó, a mexikói fentanil jó úton halad afelé, hogy a Kolumbiából származó kokaint felváltsa, mint legkomolyabb aggodalmat az USA kábítószer-ellenes hatóságainál. A fentanil-túladagolás miatt az Egyesült Államokban napjainkra évente több, mint 70 ezer halálesetet regisztrálnak. Elképesztő módon a fentanil-túladagolás 2019 óta az amerikai fiatalok vezető halálokává vált.
Kína szerepe
Peking kiemelt szerepe magában foglalja azt, hogy viszonylag szabadon engedi áramlani a fentanilt Kínából a mexikói Csendes-óceán partvidékére, ahonnan a Sinaloa kartell tagjai továbbszállítják az Egyesült Államokba. Kína hozzávalókat és gépeket is biztosít a kartell számára.
A kínai kapcsolatot bonyolítják a Kína és az Egyesült Államok közötti egyre bonyolultabb rivalizálások és viták, amelyekben a pekingi tolerancia a fentanil tömeges előállításhoz szükséges összetevők mexikói szállítása iránt mára politikai ütőkártyává vált.
Örvénylő kapcsolat
Az USA Kongresszusa már 2015-ben Kínát jelölte meg a fentanil elsődleges forrásaként. Egy akkori kongresszusi jelentés szerint a kínaiak a Sinaloa-gyártók számára „összetevőket biztosítottak a kábítószer-kartellek által működtetett titkos laboratóriumokhoz Mexikóban”, amelyek „aztán a fentanilt átcsempészik a délnyugati határon”.
2019-ben – az USA nyomására – Kína hivatalosan is megfékezte a gyárai által készített fentaniltabletták exportját. Az ország hatalmas gyógyszeriparának gyártói azonban alkalmazkodtak. Növelték a fentanil késztermék előállításához szükséges úgynevezett prekurzorok exportját. A kartell tagjai a fentanilgyártás lelkes tanulói lettek.
A Geopolitical Monitor, a kanadai hírszerzési webhely szerint Kína elhárította a Washingtonból érkező panaszokat a prekurzor-forgalommal kapcsolatban. A RAND Corporation agytröszt szerint „Kínában mintegy 5000 gyógyszergyártó működik, de a szabályozó hatóságok a vállalatoknak csak egy kis részét ellenőrzik.”
Washington aztán tavaly év elején szankciókat vetett ki a Közbiztonsági Minisztérium kínai részlegére, mert az „részese az emberi jogok megsértésének” az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban élő muszlim ujgur kisebbség ellen.
Peking válaszul több városban megszüntette a kábítószerekkel kapcsolatos együttműködést azzal az indokkal, hogy a szankciók „komolyan befolyásolják a fentanil anyagok kínai vizsgálatát és azonosítását”, és „befolyásolják Kína jóindulatát, hogy segítse az Egyesült Államokat a kábítószer elleni küzdelemben”.
Tavaly ősszel Kína vezetői felbőszültek Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselőházi vezetőjének tajvani látogatása miatt. Kína, amely Tajvant renegát tartománynak tekinti, válaszul beszüntette a „kábítószer-ellenes együttműködést”, valamint a katonai ügyek, az illegális bevándorlás, a jogi ügyek, a nemzetközi bűnözés és az éghajlatváltozás terén folytatott koordinációt, illetve együttműködést.
Mexikó hosszú ideje tartó képtelensége a tiltott kábítószer-termelés ellenőrzésére, és Amerika krónikus kábítószer-étvágya a közös kábítószer-ellenes erőfeszítéseket krónikus kudarccá alakította. Kína szerepe ebben a tragikus történetben folyamatos frusztrációt biztosít – és tovább növeli az Egyesült Államokkal fennálló feszültségek egyre bővülő listáját.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
