Mexikó kormányzata 2006-ban indított háborút a világ egyik legnagyobb drogcsempész szervezete, a Sinaloa kartell ellen az ország északnyugati részén. A Sinaloa elsősorban kokaint, heroint, metamfetamint, kannabiszt, MDMA-t és fentanilt csempészik, utóbbiból az amerikai hatóságok szerint ők viszik a legtöbbet az USA-ba.
Gyorsan megbukott a simogatós program
2018-as hatalomátvétele óta a mexikói elnök, Andrés Manuel López Obrador (AMLO) Lopez egy „ölelések, nem golyók” nevű programba kezdett, elkerülve a letartóztatásokat a kábítószer-kereskedelem visszaszorításának reményében.
Joe Biden az elnökségének első évében passzív szintén hozzáállást tanúsított az amerikai déli határon átívelő illegális behozatallal szemben, amelyet kormánya biztonságosnak nyilvánított. Ez a hozzáállás azonban mára tarthatatlanná vált.
A múlt hónapban több republikánus képviselő követelt katonai fellépést a mexikói kartellek ellen. Lindsey Graham szenátor kijelentette, hogy kész olyan törvényjavaslatot benyújtani, amely "előkészíti" az amerikai katonai beavatkozást Mexikóban. Graham megjegyzései azután hangzottak el, hogy a mexikói határvárosban, Matamorosban, a kartellek által uraltnak tartott területen négy amerikait elraboltak, kettőt pedig holtan találtak.
A legutóbbi incidens országszerte felhívta a figyelmet arra az erőszakos valóságra, amelyben a határ mentén élő mexikóiak élnek. Csak az érintett Tamaulipas szövetségi államban több ezren tűntek el azóta, hogy a kormány 2006-ban hadat üzent a kartelleknek. Az elmúlt időszakban a terror a térségben csak fokozódott a frakciók közötti háborúk következtében.
Az intenzív erőszak rávilágít a régóta fennálló mexikói törvénytelenség robbanásveszélyes helyzetére. „Mexikó népének, területének és gazdaságának nagy része a mexikói bűnözői csoportok uralma alá kerül” – írta egy éve a Brookings Institute, egy neves washingtoni agytröszt.
Valóban, egyre több a bizonyíték arra, hogy politikai jelölteket közvetlenül a kábítószer-kartellek támogatnak, mint ahogyan ez megtörtént például a Sinaloa tartomány kormányzói választásán tavaly júniusban. Chiapasban pedig a hivatalban lévő politikusok nyújtottak politikai védelmet a bűnözésnek.
A mexikói központi kormányzás nehézségei és az állam kudarca akkor látható igazán, amikor a kábítószer-maffia vezetői de facto hadurakként viselkednek Mexikó területének nagyjából egyharmadán. A mexikóiak maguk is egyre inkább „katasztrófa forgatókönyvet” képzelnek el, amelyben az ország nemzetközi érdekek „könnyű prédájává” válhat.”
Ha kábítószerről van szó, a mexikói fentanil jó úton halad afelé, hogy a Kolumbiából származó kokaint felváltsa, mint legkomolyabb aggodalmat az USA kábítószer-ellenes hatóságainál. A fentanil-túladagolás miatt az Egyesült Államokban napjainkra évente több, mint 70 ezer halálesetet regisztrálnak. Elképesztő módon a fentanil-túladagolás 2019 óta az amerikai fiatalok vezető halálokává vált.
Kína szerepe
Peking kiemelt szerepe magában foglalja azt, hogy viszonylag szabadon engedi áramlani a fentanilt Kínából a mexikói Csendes-óceán partvidékére, ahonnan a Sinaloa kartell tagjai továbbszállítják az Egyesült Államokba. Kína hozzávalókat és gépeket is biztosít a kartell számára.
A kínai kapcsolatot bonyolítják a Kína és az Egyesült Államok közötti egyre bonyolultabb rivalizálások és viták, amelyekben a pekingi tolerancia a fentanil tömeges előállításhoz szükséges összetevők mexikói szállítása iránt mára politikai ütőkártyává vált.
Örvénylő kapcsolat
Az USA Kongresszusa már 2015-ben Kínát jelölte meg a fentanil elsődleges forrásaként. Egy akkori kongresszusi jelentés szerint a kínaiak a Sinaloa-gyártók számára „összetevőket biztosítottak a kábítószer-kartellek által működtetett titkos laboratóriumokhoz Mexikóban”, amelyek „aztán a fentanilt átcsempészik a délnyugati határon”.
2019-ben – az USA nyomására – Kína hivatalosan is megfékezte a gyárai által készített fentaniltabletták exportját. Az ország hatalmas gyógyszeriparának gyártói azonban alkalmazkodtak. Növelték a fentanil késztermék előállításához szükséges úgynevezett prekurzorok exportját. A kartell tagjai a fentanilgyártás lelkes tanulói lettek.
A Geopolitical Monitor, a kanadai hírszerzési webhely szerint Kína elhárította a Washingtonból érkező panaszokat a prekurzor-forgalommal kapcsolatban. A RAND Corporation agytröszt szerint „Kínában mintegy 5000 gyógyszergyártó működik, de a szabályozó hatóságok a vállalatoknak csak egy kis részét ellenőrzik.”
Washington aztán tavaly év elején szankciókat vetett ki a Közbiztonsági Minisztérium kínai részlegére, mert az „részese az emberi jogok megsértésének” az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban élő muszlim ujgur kisebbség ellen.
Peking válaszul több városban megszüntette a kábítószerekkel kapcsolatos együttműködést azzal az indokkal, hogy a szankciók „komolyan befolyásolják a fentanil anyagok kínai vizsgálatát és azonosítását”, és „befolyásolják Kína jóindulatát, hogy segítse az Egyesült Államokat a kábítószer elleni küzdelemben”.
Tavaly ősszel Kína vezetői felbőszültek Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselőházi vezetőjének tajvani látogatása miatt. Kína, amely Tajvant renegát tartománynak tekinti, válaszul beszüntette a „kábítószer-ellenes együttműködést”, valamint a katonai ügyek, az illegális bevándorlás, a jogi ügyek, a nemzetközi bűnözés és az éghajlatváltozás terén folytatott koordinációt, illetve együttműködést.
Mexikó hosszú ideje tartó képtelensége a tiltott kábítószer-termelés ellenőrzésére, és Amerika krónikus kábítószer-étvágya a közös kábítószer-ellenes erőfeszítéseket krónikus kudarccá alakította. Kína szerepe ebben a tragikus történetben folyamatos frusztrációt biztosít – és tovább növeli az Egyesült Államokkal fennálló feszültségek egyre bővülő listáját.
A keddi záró értékéhez képest alig mozdult. 
