Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Március 27-én Teheránban aláírták a 25 évre szóló iráni-kínai gazdasági, biztonsági és katonai megállapodást. A stratégiai egyezmény előkészületi munkái 2016-ban kezdődtek, Hszi Csin-ping elnök történelmi látogatásakor Teheránban, amikor találkozott Áli Hámanei legfőbb vezetővel.
A Washington által szankcionált iráni kőolaj legnagyobb felvásárlója Kína lesz, ezen kívül pedig Peking dollármilliárdokat fektet majd be az iráni gazdasági és katonai fejlesztésekbe. A szerződés lehetővé teszi Kína számára, hogy stratégiai pozíciót építsen ki a Közel-Keleten, Irán számára pedig azt, hogy szorosabban integrálódjon az eurázsiai tengelyhez az Új Selyemút (BRI) megaprojekten keresztül.
Nincs meghunyászkodás
Kína rögtön keményen üzent a Biden-kormányzatnak. Vang Ji kínai külügyminiszter Hasszan Róháni iráni elnökkel Teheránban tartott megbeszélésén kijelentette, hogy elfogadhatatlanok az egyes államok Irán elleni egyoldalú szankciói. Ezt vasárnap jelentette be a kínai külügyminisztérium.
Peking már eddig is Irán első számú kereskedelmi partnere és legnagyobb külföldi befektetője volt, betöltve részben az amerikai szankciók miatt keletkezett finanszírozási vákuumot. Kína már számos infrastrukturális projektet valósított meg sikeresen, megépítette a teheráni metrót, 1,5 milliárd dollárt nyújtott a Teherán-Mashhad vasútvonal villamosítására, 10 milliárd dollár hitelkeretet biztosított az iráni bankoknak, a Kínai Fejlesztési Bank pedig 15 milliárd dolláros kölcsönről szóló megállapodást írt alá infrastrukturális és termelési projektek megvalósítására Teheránnal.
A mostani megállapodás megnyitja Peking számára az utat, hogy vasúti-, kikötői- és 5G-hálózati projektekben vegyen részt. Kína ezentúl hozzáfér a most épülő legnagyobb iráni kereskedelmi kikötőhöz, a Hormuzi-szoroson kívül eső Jaskhoz. A tervek szerint szabadkereskedelmi övezetek jönnek létre az észak-nyugat iráni Makuban, Abadanban – amely Irak közelében helyezkedik el – és Queshm szigetén. Ez a csaknem 1500 négyzetkilométeres sziget elsősorban stratégiai elhelyezkedése miatt kiemelendő, hiszen a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros között található.
Új dimenzió a biztonságpolitikában
Az egyezmény egyben jelentősen megerősíti Teherán és Peking biztonságpolitikai kapcsolatait. Megnyitja az utat a közös katonai tréningek és hadgyakorlatok (amelyek sora már korábban elindult), közös fegyverfejlesztések és hírszerzési információk cseréje előtt.
Valóban, ahogyan a globális geopolitika versengés legélesebb frontja áttevődik az Indo-csendes-óceáni térségbe, a Kína-Irán tengely létrejötte kihangsúlyozza Eurázsia geopolitikai mozgásait. Teherán most megszerezte Kína támogatását az amerikai nyomással szemben, míg Peking újabb kiutat kapott az amerikai szövetségesek feltartóztató – és esetleges tengeri blokádot létrehozó – politikájával szemben.
Irán mozgástere
Irán ilyen szintű elköteleződése Kína felé egyben mutatja, hogy nagyon szűk a geopolitikai játéktere. Az iráni-török történelmi egyensúly már 2016-ban megbillent, amikor Ankara aktívan beavatkozott a szír polgárháborúba, és a feszültség egy újabb szintet ugrott 2020-ban, amikor a török nagypolitika és a vezérkar nyíltan támogatta Azerbajdzsánt Nagorno-Karabah visszaszerzésében. Valóban, a győztes azeri háború következményeként egy évszázad után először a törökök visszatértek a Kaukázusba.
Teherán bizalma nem teljes az orosz vonatkozásban sem olyan hadszíntereken, mint a Dél-Kaukázus, illetve esetenként Szíria. Ez pedig megakadályozza Teheránt abban, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unióra támaszkodjanak, ami Oroszország eurázsiai alternatívája.
A Nyugat sem megnyugtató opció. Még ha az európaiak nem is támogatják teljes körűen a Fehér Ház nyomását Iránra, de teljes törésre nem hajlandóak ez ügyben Washingtonnal. India most az USA-Japán-Ausztrália biztonságpolitikai tengelyen (Quad) egyre aktívabb, ami szintén kizáró tényező. Tehát Kína az a partner, amely enyhíthet Irán nyomasztó gazdasági helyzetén, és egyben nagyhatalmi támogatást adhat a nemzetközi játéktéren.
Kínát és Iránt az egyre erősödő multipoláris világrend is közelebb hozza egymáshoz. Mindkét illiberális ország korlátozni akarja az amerikai hegemonikus hatalmat azáltal, hogy önálló külpolitikai vonalvezetésre törekszik.
Az egyezménnyel Irán előtt megnyílnak közép-ázsiai lehetőségek is. Tavaly augusztusban Irán már amúgy is megnyitott két infrastrukturális folyosót a térségbe: egyrészt a Kirgizisztán-Tádzsikisztán-Afganisztán (KTAI) útvonalat, másrészről az Irán-Afganisztán-Üzbegisztán útvonalat.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az olasz idegenforgalom megérzi az amerikaik távolmaradását is, akik húsz százalékkal kevesebben érkeztek tavalyhoz képest. 
