Kína letiporja a német exportmodellt

Közgazdászok „kínai sokkra” figyelmeztetnek a német ipar számára. Ennek oka, hogy egyre több német vállalat nemcsak a kínai piacon veszít piaci részesedést kínai versenytársaival szemben. Az a veszély is fenyegeti őket, hogy más exportpiacokon is lemaradnak a népköztársaságbeli vállalatok mögött.

Stratégiai ágazatok a pácban

Ez a három legfontosabb németországi ágazatra vonatkozik. A német autógyártók például az elektromos autók terén lemaradásban vannak kínai versenytársaikhoz képest. A németországi gépipari vállalatok stagnálnak a Népköztársaságban, és a harmadik piacokon is az erősödő kínai iparral kell szembenézniük. A vegyipar is gyengül; a földgázárak emelkedése miatt is érintett, és különösen az alapkémiai termékek területén alig tud lépést tartani a kínai vállalatokkal, és gyárakat kell bezárnia, mint például a BASF-nek.

„Németország legnagyobb vásárlója a legnagyobb versenytársává válik” - állítja Janmei Hszie, a hongkongi székhelyű Gavekal elemzőcég szakértője. A szakemberek kifejtik, hogy „aggódnak a német exportmodell miatt”, mert a német vállalatok gyakran már nem tudnak lépést tartani a kínai vállalatokkal az értékesítési piacokon.

Problémák a vegyiparban

A német vegyipar jelentős része - a szövetségi köztársaság harmadik legnagyobb ipari ágazata - egyre nagyobb nyomás alatt van. A Handelsblatt című vezető üzleti lap beszámolója szerint ez mindenekelőtt az alapkémiai anyagokra vonatkozik, mint például a tömegműanyagok, így a polipropilén és a polietilén gyártására. Ennek egyik oka a földgáz árának emelkedése, amely ugyan már nem éri el a 2022-es rekordmagasságot, de még mindig jelentősen magasabb, mint a 2020-ig tartó évek hosszú távú átlaga; mivel a cseppfolyósított földgáz drágább, mint a korábban főként Oroszországból származó vezetékes gáz, valószínűleg soha nem fog visszatérni az egykori alacsony szintre.

Másrészt az is érezteti hatását, hogy Kína tömegesen növelte a termelését. Míg például a kínai polietilén iránti kereslet 2015 és 2019 között lényegesen gyorsabban nőtt, mint a kínálat, az ennek következtében épülő új üzemek olyan gyorsan növelték a kínálatot, hogy az - részben a Covid-19-járvány miatt - jelentősen meghaladta a kínai keresletet, és most már egyre inkább exportra kerül. Német vállalatok is részt vettek új termelőüzemek építésében, különösen a BASF, amelynek a dél-kínai Zhanjiangban található új telephelye - a BASF legnagyobb, tízmilliárd dolláros egyedi beruházása - szintén polietilént állít elő.

Európa bajban

Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy az olcsóbban előállítható kínai vegyipari termékek piaci részesedést vesznek el a német vállalatok drágább termelése elől - Európában is. 2017 és 2023 között az EU vegyipari importja 107 milliárd euróról 238 milliárd euró értékűre nőtt; ennek rohamosan növekvő hányada Kínából származik. Az importban az alapvegyszerek aránya különösen erőteljesen emelkedett.

Európában az alapvető vegyi anyagok gyártóinak haszonkulcsa most csökken, feltéve, hogy a termelés egyáltalán még nyereséges az alacsonyabb kínai árakkal való versenyben. A BASF például már bezárta üzemei egy részét, és a jelentések szerint „további üzemek állnak a bezárás szélén”. Az ICIS piackutató vállalat szerint világszerte csaknem 40 alapkémiai üzemet fenyeget a bezárás veszélye, vagy már bezárták őket. „A hangsúly” - állítja a jelentés - egyértelműen Európára helyeződik: a bezárások több mint fele „az EU-ban és az Egyesült Királyságban” történik.

A jelentés szerint az amerikai Trinseo műanyaggyártó az észak-németországi Stade-ban lévő telephely bezárását tervezi, míg az amerikai Celanese vállalat a Hamm-Uentropban lévő termelését kívánja csökkenteni. Franciaországban, Spanyolországban és Hollandiában is bezárásokról érkeztek jelentések.

„Harmadik piacok feladása”

Németország második legnagyobb ipari ágazata is egyre nagyobb nehézségekről számol be: a gépgyártás, amely régóta az egyik legnagyobb haszonélvezője a Kínával folytatott üzleteknek. A népköztársaság még mindig a második legnagyobb exportpiac a német gépipari vállalatok számára, azonban a Kínába eladott német gépek értéke 2018 óta évi 19 milliárd euró körül stagnál, miközben különösen a kínai gépipari vállalatok továbbra is erősödnek.

Karl Haeusgen, a Német Gépipari Szövetség (VDMA) elnöke szerint a hatalmas kínai piac lehetővé tette számukra, hogy „óriási termelési kapacitásokat” építsenek ki, ami hosszú távon lehetővé teszi számukra, hogy exportjukkal meghódítsák a nemzetközi piacokat.

Nemcsak Kínában, hanem a harmadik piacokon is egyre inkább veszélyes versenytársakká válnak a német gépipari vállalatok számára. A VDMA tagvállalatainak mintegy 61 százaléka már most arra számít, hogy versenyhelyzete öt év múlva legfeljebb szinten marad, vagy még rosszabb lesz. Haeusgen arra figyelmeztet, hogy a német ipar nem engedheti meg magának többé az árháborúkat „a kevésbé fontos harmadik piacokon”, és lehet, hogy „teljesen fel kell adnia ezeket a piacokat” - ami súlyos visszaesést jelentene.

A „kínai sokk”

A német ipar egyre nagyobb veszteségeket szenved el az exportpiacokon a kínai vállalatok növekvő exportja miatt. Például Németország piaci részesedése az ipari berendezések globális exportjában a 2013-as 16 százalékról 2023-ra mindössze 15,2 százalékra csökkent – miközben Kína részesedése ugyanebben az időszakban 14,3 százalékról 22,1 százalékra nőtt.

Míg Németország részesedése a globális autóexportból 2013-ban 22,3 százalék volt, addig 2023-ban már csak 20,7 százalék, míg Kína részesedése szinte nulláról kilenc százalékra nőtt, és ez a tendencia gyorsan növekszik, különösen az elektromos autók esetében. Az autóipar, amelynek eladásait a kínai konkurencia erodálja, Németország legfontosabb ipari ágazata, megelőzve a gépgyártást és a vegyipart. Tekintettel a német exportrészesedés csökkenésére mindhárom vezető ágazatban és a kínai részesedés egyidejű növekedésére, megfigyelők már átfogó „Kína-sokkról” beszélnek.

„Nincs csodaszer a harmadik piacok számára”

Az EU Bizottsága a nyáron büntetővámokat vetett ki a Kínából származó elektromos autók behozatalára, hogy legalább az EU belső piacát biztosítsa a német és az európai autóipar számára. Haeusgen azt kifogásolja, hogy a kínai reakcióktól való „félelem” miatt a gépipar túl sokáig tartózkodott a vámoktól - ez szerinte „naiv” hozzáállás. A jelentések szerint az S&P hitelminősítő intézet a német és az európai vegyipar fejlődésére tekintettel feltételezi, hogy „az uniós piacra vonatkozó védővámok iránti felhívások ebben az ágazatban is hangosabbá válhatnak”.

De még ha ezzel sikerül is stabilizálni a német és az európai ipar részesedését a hazai piacon, a probléma továbbra is az, hogy Kína a harmadik piacokon fölényben van. Noah Barkin, a Rhodium Group szakértője szerint „nincs politikai csodaszer” a német vállalatok versenyképességének biztosítására a harmadik piacokon: a német vállalatokat az a veszély fenyegeti, hogy „néhány éven belül sok ilyen piacról kiszorulnak”.

„Aggódunk a német exportmodell miatt” - ismerte el a közelmúltban Rolf Langhammer, a kieli Világgazdasági Intézet (IfW) szakértője: „Nem zárható ki, hogy ez a modell, ahogyan a múltból ismerjük, a következő években véget ér”.