Pakisztán és Egyiptom kulcsfontosságú államok rendkívül törékeny régiókban. Emiatt a világ nagyhatalmai és multilaterális pénzügyi intézményei alapvetően „túl nagynak tartják őket a csődhöz”.
A rövid távú kilátások mindkét gazdaság számára komorak. Pakisztán gazdasági helyzete kimondottan bizonytalan. Az ország inflációs nyomás alatt áll, és még az alapvető javakból is hiány van.
Iszlámábád és Kairó abban reménykedik, hogy az IMF-támogatás és a baráti országok - nevezetesen az Öböl menti államok – újrafinanszírozása biztosítják túlélésüket. Ezek a hagyományos jótevők azonban felismerték, hogy ez a sávos segélyezési megközelítés még akkor sem fenntartható, ha ismét kénytelenek voltak mentőövet dobni Pakisztánnak és Egyiptomnak.
Kína térnyerése
Ahogy Kína képességei és ambíciói nőttek, úgy nőtt az „Új Selyemút” (BRI) gigaprojekt által a kapcsolata is mindkét országgal. Míg a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) a BRI zászlóshajója, Egyiptom Kína azon erőfeszítéseinek láncszemévé vált, amelyek a BRI keretében igyekeznek kiterjeszteni áruinak európai és afrikai piacokra való hozzáférését.
Kína Pakisztán legnagyobb hitelezőjévé és a közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrásává nőtte ki magát. Egyiptom esetében Kína a Szuezi-csatorna legnagyobb felhasználója, és a legnagyobb befektető a Szuezi-csatorna gazdasági övezetében – ez az általa Európába szállított áruk 60 százalékának döntő összekötő láncszeme.
Gazdasági vajúdások
Ahogy Kína gazdasági szerepvállalása terjeszkedik Pakisztánban és Egyiptomban, úgy nő az érdekeltsége ezek gazdasági és politikai stabilitásában. Jelenleg azonban mindkét ország gazdasági válsággal néz szembe.
Pakisztán államadóssága 274 milliárd dollárra, azaz a GDP közel 90 százalékára nőtt. Pakisztán külföldi adóssága és kötelezettségei jelenleg 100 milliárd dollárt tesznek ki, és az ország több, mint 26 milliárd dollárt kénytelen visszafizetni ebben a pénzügyi évben. Az energiaszektor annyira eladósodott, hogy nem engedheti meg magának, hogy a kereslet kielégítéséhez szükséges infrastruktúrába befektessen.
A hadsereg, mint állam az államban
Amikor Ajub Khan tábornok 1958-ban katonai hatalomátvételt hajtott végre, azután 3 évtizeden keresztül a hadsereg közvetlenül uralta az országot, az azt követő időszakban pedig a háttérből – mint ahogyan jelenleg is.
1958 után a hadsereg kiterjesztette csápjait a gazdaság összes szegmensére, legyen az az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatóipar. Az ország földterületének 12 százaléka a hadsereg tulajdonában van. A főtisztek többsége dollár milliomosok – egyesek milliárdosok – lettek.
Egyiptom jelenlegi gazdasági helyzete alig jobb, mint Pakisztáné. A legtöbb megfigyelő Egyiptom jelenlegi gyötrelmeit a kormány befektetési döntéseinek tulajdonítja: arra a döntésre, hogy nagymértékben külső hitelfelvételre támaszkodnak a mega infrastrukturális projektek finanszírozására, a gazdaság főbb szektorainak folyamatos katonai uralmára, és a magánszektor vérszegény állapotára.
Egyes becslések szerint a hadsereg gazdasági súlya az országban napjainkban eléri a GDP 30-40 százalékát. A hadsereg már az 1950-es évek óta rendkívül kiterjedt befolyásra tett szert gazdasági színtéren. Ez még a gyarmatosítás utáni időszakra, a nasszeri érára nyúlik vissza, és a régi fejlesztő államra jellemző importhelyettesítő iparosítás és az állami feldolgozó ipari tevékenységeket támogató politikákban gyökerezik.
Egyiptom 313-as számú törvénye leszögezi, hogy a hadseregről csak úgy lehet bármit is publikálni, ha azt előzetesen a katonai hírszerzés igazgatója jóváhagyta. A katonaság jelenleg részt vesz az új főváros építésében és az elmúlt években jelentő szerepet vállalt a Szuezi-csatorna kibővítésében. Az ország mezőgazdasági-, városi- és turisztikai fejlesztési hivatalait nyugdíjas tisztek vezetik.
Kína: Amikor az adósság a fejlődés ára
2023-ban legalább 30 fejlődő ország szembesül egymást átfedő válságokkal. Pakisztán és Egyiptom is köztük van.
Pakisztán külföldi adósságának körülbelül 30 százalékával Kínának tartozik, beleértve az állami tulajdonú kereskedelmi bankokat is. Kína Egyiptom negyedik legnagyobb hitelezője, a fennálló tartozásai közel 8 milliárd dollárt tesznek ki – ez szerény adat Pakisztán tartozásaihoz képest, bár közel sem jelentéktelen.
Kína BRI-partnerei közül Pakisztán nemcsak a legnagyobb adós, hanem Srí Lankával és Argentínával együtt a kínai mentőkölcsönök legnagyobb kedvezményezettjei közé tartozik. Tavaly júniusban például egy kínai állami bankokból álló konzorcium 2,3 milliárd dollárt kölcsönzött Pakisztánnak, hogy segítsen az országnak elkerülni a külföldi fizetési válságot.
Tavaly novemberben, nem sokkal azután, hogy az IMF bejelentette, hogy rövid lejáratú kölcsönt nyújt Egyiptomnak költségvetésének finanszírozására, a Kínai Fejlesztési Bank 2 milliárd dolláros kölcsönt nyújtott az ország devizatartalékainak növelésére. Egyiptom emellett 500 millió dollár értékű Panda Bonds megszerzésére törekszik, és olcsó finanszírozást keres máshonnan, hogy segítsen pótolni a pénzügyei közötti rést.
Kína eddigi megközelítése a beszorult adósságok kezelésében a hitelek átütemezése volt, ahelyett, hogy leírná azokat, ezen kívül sürgősségi kölcsönök nyújtása anélkül, hogy a hitelfelvevőket a gazdaságpolitikai fegyelem helyreállítására kényszerítené.
Peking független utat követni, ahelyett, hogy más hitelezőkkel és az IMF-fel koordinálna. Csin Gang külügyminiszter januári kairói látogatásáról beszámoló hivatalos kínai média azt idézte, hogy Peking kész „felgyorsítani a nagy együttműködési projektek előmozdítását”, ami egyenesen ellentmond az IMF azon kikötésének, miszerint Kairó lassítsa az állami beruházásait.
Egyre látványosabb az elégedetlenség. 
