Kína viharos vizeken – egyre több fiatal távozik az országból

A Hszi Csin-ping elnök leváltását és a szigorú Covid-19-intézkedések leállítását követelő csütörtöki pekingi egyszemélyes tüntetés képei bejárták a világsajtót.

A pekingi hídon felakasztott transzparenseken virítottak a tüntető követelései: „Enni akarunk, nem koronavírus-tesztet csinálni; reformot, nem Kulturális Forradalmat. Szabadságot akarunk, nem zárlatokat; választásokat, nem uralkodókat. Méltóságot akarunk, nem hazugságot. Polgárok legyetek, ne rabszolgák." Egy másik transzparens Hszi, a „diktátor és nemzetáruló” eltávolítására szólított fel.

Légy repült a levesbe

Ez az incidens természetesen nem zavarhatta meg Hszi elnököt abban, hogy ma nagyszabású beszédet mondjon Pekingben a Kínai Kommunista Párt (KKP) 20. kongresszusának első napján. A 96,7 millió tagot számláló KKP kongresszusára ötévente egyszer kerül sor.

Hszi beszéde Biden elnök első hivatalos nemzetbiztonsági stratégiai tervének e héten való közzétételét követi, amely Kínát jelölte meg „Amerika legkövetkezetesebb geopolitikai kihívásaként”.

A feltartóztatás eszközei

Joe Biden hivatalba lépésével és a padlógázzal megindított, Kínát feltartóztató ázsiai szövetségi rendszer (Quad) megerősítésével a pekingi vezetés napjainkban kemény korlátokkal szembesül. Bonnie Glaser, az Egyesült Államok Német Marshall Alapjának ázsiai programigazgatója a napokban leszögezte: „Arra számítok, hogy az USA-Kína kapcsolat konfliktusosabb lesz, mint eddig.… Egy jelentős válságnak kell bekövetkeznie, hogy a két ország komoly párbeszédet kezdjen a békés egymás mellett élésről.”

Valóban, jelenleg mindkét nagyhatalom a biztonsági infrastruktúrák, a kereskedelem, a gazdasági rendszerek, a technológia fejlesztése és szabályozása, valamint a nemzetközi normák, gyakorlatok és értékek ellenőrzéséért küzd.

Kína nyaktörő ütemű fegyverkezése, beleértve nukleáris képességének bővítését is, aláhúzza Hszi nézetét, miszerint nemzete fegyveres erői „arányban vannak Kína nemzetközi súlyával” - és ez jelentős aggodalmat kelt Washingtonban.

Vitatott külpolitika

A Hszi egy évtizede folytatott külpolitikája alig titkolja Kína nagyhatalmi ambícióit – ez radikális elfordulás a „békés felemelkedés” és a „békés fejlődés” narratíváitól, amelyeket Hszi elődjei hirdettek. Kína agresszíven kiterjesztette politikai, technológiai és gazdasági hatókörét az összes kontinensre. Eszközei közé tartozik az infrastrukturális projektek, a gazdasági kényszer pálcája a kínai külpolitikai érdekek betartásának kikényszerítésére, valamint a területi követelések érvényesítésére irányuló egyoldalú fellépés (mint a vitatott Dél-kínai-tenger szigetein).

Ezen a területen további vitás kérdések közé tartozik az önkormányzó Tajvan, amelyet Kína saját területének tekint. Hszi Tajvanra irányuló nyomásgyakorlási kampánya lezárta a békés egyesülés útját, és arra ösztönözte az Egyesült Államokat, hogy határozottabban fejezze ki Tajpej támogatását. A múlt hónapban Biden elnök már negyedszer jelentette ki, hogy Amerika megvédi Tajvant, ha Peking provokálatlan támadást indít.

Hszi számára Tajvan visszaintegrálása a kínai államba azt jelentené, hogy megvalósul a nemzet- és államegyesítés, teljesül az a kiemelt össznemzeti cél, amelyet a KKP az új kínai állam 1949-es megalapításakor kitűzött. Ezért a tajvani kérdés Kína vezetői és a kínai közvélemény túlnyomó többsége számára mindenekelőtt belpolitikai kérdés, amelynek természetesen vannak külpolitikai vonatkozásai is.

Ebből az is következik, hogy a kínai kormánynak nagyon korlátozott a mozgástere abban, hogy külpolitikai szempontok miatt mennyi engedményt tehet, milyen kompromisszumokat köthet Tajvan kapcsán anélkül, hogy veszélyeztetné belső legitimációját.

Mindeközben már jól látható az EU-Kína kapcsolatok lehűlése, Kína Kelet- és Közép-Európával való együttműködésének mechanizmusa pedig a 17+1 képletről már 14+1-re zsugorodott.

Viharfelhők a gazdaság egén

Eközben a gazdaság területén is gyűlnek a sötét fellegek. Hszi Kína megtakarításainak egy ezermilliárd dollárját fordította az Új Selyemút (BRI) kezdeményezésébe, presztízslétesítmények és elhamarkodott infrastrukturális rendszerek finanszírozására, gyakran olyan országokban, ahol rossz a fiskális színvonal, mint például Srí Lankán.

Ennek a pénznek a nagy részét vagy le kell írni, vagy fizetésképtelen eszközökben saját tőkévé kell váltani. A BRI nagymértékben támogatott vasúti összeköttetése az eurázsiai szárazföldön Európába befulladt az ukrajnai háború és az Oroszország elleni európai szankciók miatt.

Peking 5,5 százalékos GDP-célt tűzött ki erre az évre, de a tényleges százalékos érték 4-gyel vagy akár 3-mal kezdődik majd. A kétszámjegyű növekedés napjai a történelem homályába vesznek. Csattan a közepes jövedelműek csapdája.

Az adóssághegy a Reuters szerint „veszélyt jelent Kína stabilitására, sőt a világ gazdasági egészségére nézve”. Az ingatlanpiaci összeomlás „lassított pénzügyi válság”, amely rendszerszintű problémákat tár fel. A demográfiai számadásnak eljött az ideje, mivel Kína lakossága gyorsabban öregszik, mint bármely más országé a modern történelemben.

Csúcstechnológiával karöltve

A KKP vezetése szilárdan hiszi, hogy Hszi elvtárssal a középpontban egy olyan átfogó rendszert fejlesztett ki, amellyel hatékonyan tudja kormányozni az óriási országot. Ez gyakorlatilag egy leninista államszervezet ötvözése kapitalista termelési módszerekkel – és fejlett digitális technikák kiterjedt alkalmazásával.

Az országot törvények szabályozzák, de a KKP dönti el, hogy az adott törvényt hogyan kell értelmezni. A bölcs vezetők és az odaadó tömegek között nincsen fenntartva hely a nézeteltérések számára, amelyek a harmóniát megzavarnák.

A Nyugat a 21. század első két évtizedét jórészt abban a hitben töltötte, hogy Kína „konvergál” hozzá. De mára világossá vált, hogy a KKP-vezette ország egy olyan erőteljes leninista egypártrendszer, amely önmagát csúcstechnológiával támogatja meg. A szovjet tömb összeomlása után három évtizeddel az új kínai techno-Leninizmus egy hiteles vetélytársa lett a liberális demokráciáknak.

KKP és az urbánus fiatalok

Mao Ce-tung alapította a kommunista Kínát. De a párt narratívája szerint Hszi az, aki elvezeti az országot az új globális szuperhatalom újjászületéséhez. Az, hogy sikerül-e neki, nagy hatással lesz a világra. A KKP kongresszusát kísértet járja be: a nemzetközi folyamatok az ország ellen fordultak, a stratégiai szövetséges Oroszország vesztésre áll Ukrajnában, miközben a hazai vizek is veszélyesen hullámzóak lettek.

A fiatal urbánus elit egyre inkább elfordul a KKP kurzusától. Miközben Hszi az nyomasztó állami propagandával alátámasztva azt a narratívát terjeszti, hogy Kína végre a megérdemelt helyére törekszik a világon, egyre több városi polgár távozik külföldre, akiket kimerít a zéró Covid-politika és az egyre szűkülő politikai lehetőségek.