Valószínűleg 2022 nyaráig a szakértőkön kívül nagyjából senki nem tudta, mi is az a HIMARS, ma viszont e cikk olvasói közül feltehetően mindenki tisztában van az amerikai rakétakilövő képességeivel, és azzal, mit művelt ez a fegyver az ukrajnai frontokon – illetve azok 80 kilométeres körzetében az orosz logisztikai képességekkel, illetve eszközökkel.
Hasonló folyamat játszódhat le a közeljövőben két, most még talán idegenül csengő betűszóval: a GLSDB-vel, illetve a HAMMER-rel is. Mindkettő olyan fegyver, amely, ha nem is teljesen új képességeket ad az ukrán haderőnek, de jelentősen kibővíti annak lehetőségeit, és várhatóan fájó veszteségeket okoz majd az oroszoknak.
Messzire céloznak
Kezdjük a GLSDB-vel, főként azért, mert egyes értesülések szerint ez már meg is érkezett Ukrajnába. A rövidítés a Ground-Launched Small Diameter Bomb elnevezést takarja, amelyet talán földi indítású, kis átmérőjű bombaként lehetne lefordítani. Az eszközt még a 2010-es évek közepén kezdte el közösen fejleszteni a Boeing és a Saab, de a munka elég lassan haladt, mivel senki nem gondolta, hogy a közeljövőben szükség lesz olcsó, nagy tömegben bevethető, távoli célpontokat elérő precíziós fegyverekre.
Ukrajnában viszont pontosan ilyenekre van szükség. A HIMARS hatalmas veszteségeket okozott és okoz az orosz erőknek, de három probléma is van vele. Az egyik az, hogy a rendszerhez használatos rakétákból korlátozott készletek állnak rendelkezésre, és ehhez kapcsolódik az ár is: az Ukrajnának nagyobb tételben átadott GMLRS rakéták darabonként nagyjából 240 ezer dollárba kerülnek. Ez messze van egy modern cirkálórakéta millió dollárokban mérhető árától, de mind a gyártási kapacitásokat, mind a bevethető mennyiségeket, illetve a lehetséges célpontok körét limitálja (ökölszabályként elmondható, hogy semmilyen fegyverrel nem érdemes nálánál kisebb értékű célpontokat támadni, bár persze egy csata hevében akár egy rossz helyen feltűnő, egyébként néhány ezer dollárt érő elavult szovjet löveg kilövése is prioritás lehet).
A harmadik gond a hatótávolság. Az oroszok viszonylag jól alkalmazkodtak a HIMARS jelentette veszélyhez, logisztikai, parancsnoki központjaikat annak 80 kilométeres hatótávolságán kívül telepítve. Az ukránok régóta kérnek a Nyugattól ennél nagyobb hatótávolságú precíziós fegyvereket, illetve maguk is fejlesztettek ilyen drónokat, de ezek mennyisége és rombolóereje sem elegendő. Nyugatról érkeztek ilyen félelmetes fegyverek, elsősorban a repülőgépről indított Storm Shadow (és az ezzel gyakorlatilag megegyező SCALP) cirkálórakéták, valamint a szintén a HIMARS rendszerrel kompatibilis, de akár 300 kilométerre is elszálló ATACMS rakéták. Csakhogy ezek dollármilliókat érő eszközök, mennyiségük pedig nagyon korlátozott. A hírek szerint ATACMS-ből néhány tucatot adtak át az amerikaiak, és ez az eszköz már nincs is gyártásban, a Storm Shadow/SCALP párosból legfeljebb százas nagyságrendben kaphattak az ukránok, és jelenleg sem készül havi egy-két tucatnál több ezekből.
Összelegózták
A GLSDB igazi zsenialitása abban rejlik, hogy két meglévő, ezerszámra raktáron álló eszköz kombinálásából született: a GBU-39-es kis átmérőjű légibomba, illetve az M-26-os rakéta adja az alapjait. A fegyvert nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy rakétasorozatvető – akár a HIMARS, de készül saját kilövő is hozzá – indítja útnak a rakétákat, amelyekről aztán pályájuk egy pontján leválik a „szárnyas” – tehát irányítható –, nagyjából 110 kilogrammos GBU-39-es bomba, amely GPS-koordinátákat követve, de a levegőben manőverezve éri el célját, annak egyméteres körzetében becsapódva.
Ez a bomba ugyan lassabban közelíti meg a célt, mint egy GLMRS rakéta, viszont a légvédelemnek így is nehéz dolga van vele, mert nagyon kicsi, és akár éles kanyarokra is képes a levegőben. További előnye ennek a megoldásnak, hogy akár „hátulról”, tehát a rakéta kilövésével ellentétes oldalról is be tud csapódni a célpontba, ezáltal például a frontvonalhoz képest domboldalak hátába beásott pozíciókat is képes támadni, amire hagyományos tüzérségi eszközök, de még ballisztikus pályán érkező rakéták sem alkalmasak.
Az igazán nagy – hogy stílszerűek legyünk – durranást azonban nem ez, hanem a rendszer hatótávolsága és ára jelentheti Ukrajnának. A GLSDB-k 150 kilométerre is képesek elrepülni, tehát majdhogynem megduplázzák a HIMARS-GLMRS páros hatótávolságát. Ez azt jelenti, hogy a Krími (Kercsi) hidat leszámítva nagyjából minden, Ukrajna nemzetközileg elismert határain belül lévő célpont támadható lesz az új fegyverrel (minden bizonnyal, ahogy a többi átadott nagy hatótávolságú fegyver, úgy a GLSDB-k esetében sem fogják engedélyezni az amerikaiak, hogy oroszországi célpontok ellen vessék be azokat).
A másik nagy előny a gyors előállíthatóság – hiszen mind a bombákból, mind a rakétákból sok van raktáron, az összepárosítás pedig nem nagy munka – és a relatíve alacsony ár. A becslések szerint egy GLSDB nagyjából 100 ezer dollárból kihozható, de nagy tételben valószínűleg még ennél is kevesebbre jöhet ki egy darab, és akkor még a felhasznált alkatrészek bekerülési árát néztük, nem azt, hogy valójában elavult, másra már nem igazán használható eszközök átalakításából születik.
Jöhet az éles bevetés?
A Politico által megszólaltatott amerikai tisztviselők annyit árultak el, hogy az amerikai hadsereg az elmúlt hónapokban tesztelte az eszközt, így kaphatott engedélyt az Ukrajnába szállításra, mivel a GLSDB még sem az amerikai, sem a svéd haderőben nincs rendszeresítve, első éles bevetése tehát Ukrajnában lehet.
„Bármely szállítással kapcsolatban Ukrajna illetékes megszólalni. De – mint említettem – szorosan együttműködünk Ukrajnával és gyártó partnereinkkel, hogy Ukrajna megkapja és készen álljon használni azokat a képességeket, amelyeket átadunk számára, a lehető leggyorsabban”
– válaszolta Pat Ryder, a Pentagon szóvivője a GLSDB-k leszállítására vonatkozó kérdésre.
Nagyon valószínű tehát, hogy a GLSDB-k napokon belül túllehetnek az első bevetésükön, megint alaposan átírhatva a háború véres egyenleteit. Az, hogy hatásuk a HIMARS-hoz, vagy inkább „csak” a Storm Shadow-éhoz lesz-e mérhető, nagyban függ attól, milyen ütemben lesz képes a Boeing legyártani az eszközöket, és persze attól is, megszavazza-e végre az amerikai kongresszus Ukrajna további támogatását, mivel a GLSDB-k első sorozatai ugyan még egy régebbi csomag részeként lettek megrendelve és most Ukrajnába küldve, a folytatás a további anyagi eszközök hozzáférhetőségén múlik.
Bomba, francia módra
Ehhez képest biztosan kisebb horderejű hír, hogy Franciaország is egy újabb fegyvert tervez Ukrajnába küldeni. A franciául AASM (Armement Air-Sol Modulaire), de angolul a sokkal jobban hangzó HAMMER (Highly Agile Modular Munition Extended Range, azaz nagyjából különlegesen agilis, moduláris kiterjesztett hatótávolságú muníció) néven ismeretes eszköz szintén viszonylag új fejlesztés, a tervezés a 2000-es évek első felében zajlott, az eszköz első éles bevetése 2008-ban történt.
A HAMMER a GLSDB-hez hasonlóan egy precíziós, „szárnyas” bomba, de azzal ellentétben repülőgépről bevethető, maximális hatótávolsága pedig 50 kilométer. Ehhez azonban nagy magasságból kell útjára indítani, márpedig az ukrán légierő gépei ritkán, a frontvonalak közelében pedig szinte soha nem merészkednek nagyobb magasságokba, mivel ott az orosz radarok és légvédelmi eszközök is könnyebben bemérhetik, célba vehetik őket. Alacsony magasságról hatótávolságuk 15 kilométer, ami még mindig sokkal nagyobb, mint a most az ukránok által ilyen célokra használt bombák, rakéták többségének.
A francia bejelentés szerint havit 50 darabot tudnak majd átadni az ukránoknak, az pedig legalább ilyen fontos részlet, hogy a bombákat már most kompatibilissé tették a szovjet technológiájú harci gépekkel történő használatra, tehát a meglévő ukrán gépek is képesek lesznek célba juttatni ezeket.
A háború minden szakértő szerint felőrlő jellegű lehet a következő hónapokban, a frontvonalak tekintetében pedig nem sok változás várható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felek leállnának egymás támadásának minél hatékonyabb módjainak kidolgozásával, és az ilyen jellegű hadviselés csak még inkább felértékeli az ellenfél képességeinek stratégiai jellegű, mélységi pusztításának jelentőségét. Ukrajna most pontosan erre alkalmas arzenáljához kap egy nagyon hasznos adalékot, amelynek hatása a következő hónapokban látszódhat meg a harcok menetében.
Károkról egyelőre nem érkezett jelentés.
