A jelentés alapján a teljes hazai társadalom 22,5 százaléka, azaz több mint 2,2 millió ember élt olyan otthonban, ahol a tető vagy falak átáztak, vagy a nyílászárók cserére szorultak. Itt összességében évek óta folyamatos javulás látszik, 2016-ban ugyanez a mutató 26,7, míg 2017-ben 24,8 százalékon állt.
Ennél sokkal érdekesebb azt megnézni, hogy mi a helyzet azokkal a magyarokkal, akiknek a keresete nem éri el az átlagjövedelem 60 százalékát, azaz akik a szegénységi küszöb alatt élnek. Ez Magyarországon 2018-ban havonta 83 854 forint volt a KSH adatai szerint.
Míg 2016-ban 46,6 százalékuk otthona volt lepusztult, ez 2017-re 40,8-ra javult, ám az Eurostat legfrissebb 2018-as számai szerint a probléma a szegények 43,5 százalékát érinti, azaz a helyzet ismételten romlott.
Hasonló kép bontakozik ki akkor is, hogyha azt nézzük, hányan nem képesek kellőképpen felfűteni az ingatlanjaikat. A teljes lakosság körében folyamatosan csökken a probléma előfordulási aránya, hiszen míg 2016-ban 9,2 százalék, addig 2017-ben 6,8, 2018-ban pedig csak 6,1 százalék nem tudott rendesen befűteni. Viszont a szegénységi küszöb alatt élőknél ismételten az látszik, hogy egy átmeneti javulás után ismételten romlik a helyzet, hiszen míg 2016-ban a szegények 22,7 százalékát érintette a probléma, addig 2017-ben csak a 15 százalékát – ehhez képest 2018-ban az otthon felfűtése 19,9 százaléknak okozott problémát.
A zajszennyezés a teljes társadalmat és a szegénységi küszöb alatt élőket tekintve is folyamatosan csökken Magyarországon, a többségi társadalomban 2016 és 2018 közt 12,2 százalékról 8,5 százalékra, míg a szegényeknél ugyanebben az időszakban 15,9 százalékról 13,1 százalékra süllyedt a mutató.
Mi a helyzet a fürdőszobákban?
Megdöbbentő, de az elmúlt évekhez képest egyáltalán nem javult a helyzet a fürdőszobai körülményeket tekintve, még mindig a magyarok 3,9 százalékának, azaz körülbelül 381 ezer embernek kell azzal szembesülnie, hogy nincsen az otthonában lehúzható beltéri vécé.
A fürdési lehetőségeket tekintve hasonló tendencia látszik, mint a cikkben korábban említett lakhatási körülményeknél – 2016-ban a háztartások 4,1 százalékában nem volt megfelelő beltéri zuhany vagy kád, ez 2017-re 3,5 százalékra javult, viszont a 2018-as adat már egy minimális romlással 3,6 százalék. Ez átszámolva azt jelenti, hogy több mint 352 ezer embernek gondot jelent a megfelelő napi tisztálkodás az otthonában.
Összességében az látszik, hogy bár Magyarországon csúcson van a gazdasági növekedés, és folyamatosan emelkednek a bérek, ebből nem sok látszik a szegények mindennapjain. Orbán Viktor évértékelő beszédében ugyan felemelkedés-történetet emlegetett és a szegénység felszámolását ígérte, a statisztika azonban egyelőre nem ennek megvalósulását mutatja.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
