„Mitől emelkedik egy tőzsde? Aki azt gondolja, hogy akkor teljesít jól a tőzsde, amikor a gazdaságról jó növekedési számok jönnek ki, az téved. Aki azt hiszi, hogy a gyorsabban növekvő országok tőzsdéje jobban teljesít, az is téved. Valójában a tőzsdék akkor emelkednek, amikor (jellemzően egy recesszió/gazdasági lassulás után) a jegybank nagyon megengedő, önti a pénzt a piacra, a cégek profitja pedig (gyakran alacsony bázisról) elkezd emelkedni” – írja Zsiday Viktor a Concorde Alapkezelő Alapblogján.
A lényeg, hogy valamiféle javulásra legyen remény, nem is kell, hogy ez feltétlenül bekövetkezzen, és legyen bőven olcsó pénz. Az USA-ban ez mindeddig megvolt. Most azonban úgy tűnik, a hangsúly Európára helyeződhet, ahol számos tényező egybeesése miatt tőzsdeboom jöhet.
Jön, jön... a nagy árfolyambuborék
Európában az elmúlt 3-4 év „önsorsrontó, jegybank és államok által kiváltott recessziós bénázása véget érni látszik. Az olajárak esése, a gyenge euró, és az állami megszorítások vége mellett a banki hitelezési standardok látható javulása is abba az irányba mutat, hogy lehet növekedés, ami jelentősen megdobja a céges profitokat, ráadásul elég magas ahhoz a munkanélküliség, hogy még sokáig engedheti a jegybank a bulit, akár éveken át is” – folytatja a blogger. „Ez már önmagában is elég jó kombináció, de ehhez társítva az immáron negatív európai kamatszintet plusz az újonnan beindított QE-programot, akár elég súlyos buborékfújás is indulhat.”
Csúnya világ lesz, ha kipukkan a bubi
„Ennek a sok pénznyomtatásnak tuti, hogy nem lesz jó vége” – teszi hozzá Zsiday. Ha tartósan mínuszba tolják a kamatokat, akkor azzal azt érik el, hogy minden befektetési eszköz (részvény, ingatlan) ára az egekbe megy, mindaddig, amíg fenntarthatatlan buborék formálódik. Ha ez a buborék összeomlik, akkor viszont nagyon csúnya világ lesz.
A pénznyomtatás olyan extrém szinteket ért el, hogy egyre több pénz játékpénz. Olyan játékpénz azonban, amiért valami valósat lehet venni. A japánok már rájöttek, mit kell csinálni: nyomtatni egy csomó játékjent, és valódi értéket jelentő, tőzsdei cégeket venni belőle. Ezt is csinálják, az állami nyugdíjalap közbeiktatásával.
A svájciaknak kár volt beijedni
„Ha a svájciaknak egy csöpp esze lett volna, nem jöttek volna zavarba a sok rájuk borított eurótól, hanem szépen azonnal európai részvényeket vettek volna belőle” – teszi hozzá. Az a logikus, hogy akinek a semmiből teremtett játékpénzét mások elfogadják, az annyi reáleszközt vegyen belőle, amennyit csak tud.
Pár nappal korábbi bejegyzésében Zsiday azt írja, a QE legnagyobb hatása a deviza leértékelése és a pénz- és tőkepiaci hozamok lenyomása, azaz a kockázatos eszközök árának emelése. Igaz, hogy ez áttételesen segítheti a gazdaság stabilizálását, de nagyon úgy néz ki, hogy a QE legnagyobb haszonélvezői a gazdag spekulánsok, ugyanis a tulajdonukban lévő eszközök ára megemelkedik. Ehhez képest a gazdaságélénkítő hatás meglehetősen kicsinek tűnik.
Így hat mindez a forintra
Pedig az ECB-nek a kezében lenne a defláció és lassulás megszüntetésének a legegyszerűbb eszköze: a 720 milliárd eurót ossza szét a lakosság között. Minden európai lakos kapna évente egy 1500 eurós csekket, nagy részük szépen el is költené, ami fogyasztásélénkítést és gazdaságerősödést okozna, nem csak a gazdagok számláin lévő virtuális és soha el nem költött összegeket növelné.
Az ECB könnyítésének magyar vonatkozása, hogy leértékeli az eurót, és ez abszolút forinterősítő tényező. A magyar pénz a nyugat-európai nullához vagy mínuszhoz képest hatalmas, két százalékos kamatot fizet, kiegyensúlyozott az államháztartás, van növekedés, hatalmas külkereskedelmimérleg-többlet, mi kell még? Ha viszont a forint tényleg erősödne, akkor könnyen lehetnek további kamatvágások, sőt magyar QE sem elképzelhetetlen.
Egyre távolabb a 330-as dollár-forint árfolyam. 
