Úgy tűnik, Európa fegyverkezési versenyre és a szomszédjától való további gazdasági elszakadásra kárhoztatott, ami még akkor sem szűnne meg, ha az orosz elnök távozna. A megugró védelmi kiadások, az elvesztett üzletek és Ukrajna újjáépítésének költségei mégis sokkal kisebb árat jelentenek Európa számára, mint egy orosz győzelem.
A katonai konfliktus alakulására számos lehetséges forgatókönyv létezik. A legvalószínűbb, hogy sem Oroszország, sem Ukrajna nem győzedelmeskedik a csatatéren, és sokáig nem lesz hivatalos békeszerződés. Hiszen ehhez vagy Ukrajnának kellene területeket feladnia, amit nem fogadhat el, vagy Oroszországnak kellene kivonulnia az összes elfoglalt területről, beleértve a Krímből is, amit Putyin nem fog megtenni.
Ez azt jelenti, hogy a két fél vagy folytatja a harcot, vagy egy olyan befagyasztott konfliktus jön létre, mint Észak- és Dél-Korea között. Bármelyik kimenet valósuljon is meg, az nemcsak Ukrajnának és ellenfelének, hanem Európa többi részének is nagy költségeket fog jelenteni – elemzi a helyzetet Hugo Dixon a Reutersen.
Oroszország hadigazdasága egyre inkább tankokat, rakétákat, lőszert és repülőgépeket gyárt. A Kreml – amelynek költségvetési hiánya a múlt hónapban 25 milliárd dollárra emelkedett –, hamarosan nem lesz képes megvédeni az átlagoroszokat ezektől a költségektől. A lakosság magasabb adókkal, alacsonyabb jóléti kiadásokkal és inflációval fizethet. Eközben Putyin még több fiatal katonát küld majd az ukrajnai harcvonalba.
Ennek eredményeként folytatódni fog az egy évvel ezelőtt kezdődött agyelszívás. Az orosz gazdaság stagnálásra vagy hanyatlásra kell, hogy berendezkedjen – véli Tim Ash, a BlueBay Asset Management stratégája.
Ukrajna viseli majd a konfliktus súlyát az elvesztett életek, a lerombolt épületek és a gazdasági nehézségek tekintetében, ahogyan az elmúlt egy évben is tette. Azonban Európa többi része is osztozni fog a fájdalomban, például már most is alternatívát kell találniuk az orosz gáz helyettesítésére. Bár a következő télre szóló határidős gázárak csökkentek a tavalyi csúcshoz képest, még mindig négyszer magasabbak, mint két évvel ezelőtt. Ez növeli az inflációt és aláásta az ipar versenyképességét. Eközben az orosz olaj embargójával Európa drágábban tudja csak beszerezni a nyersolajat és a finomított termékeket, például a dízelt, miközben Kína és India kedvezményesen vásárolja a fekete aranyat.
Mindeközben folytatódik az orosz és európai gazdaságok szétválása: az EU az Oroszországgal szembeni szankciók szigorítását tervezi; az európai vállalatok egyre kevesebb hasznot látnak az országban folytatott üzleti tevékenységből, és az ügyfelek, az alkalmazottak és a részvényesek nyomására mind nagyobb számban vonulnak ki az országból.
A Putyin-korszak utáni lehetőségek
A másik nagy kérdés, hogy mi történik, ha Putyin meghal vagy kiszorul a hatalomból. Ebben az esetben több forgatókönyv is létezik. Bruno Tertrais, a Fondation pour la Recherche Stratégique, egy francia kutatóintézet igazgatóhelyettese négy lehetőséget vázol fel:
1. Oroszország demokratikus átmenetet hajt végre, mint Nyugat-Németország a második világháború után,
2. elzárkózik a világ többi részétől, mint Észak-Korea,
3. a veszteségeit próbálja ledolgozni, azzal a céllal, hogy ha megerősödik, visszahódítson területeket,
4. felbomlik.
Tertrais szerint a legoptimistább kimenetel – a demokratikus átmenet – egyben a legkevésbé valószínű is. Ez részben azért van így, mert az Egyesült Államok és szövetségesei nem fogják megszállni Oroszországot, és nem fognak segélyeket folyósítani, ahogyan azt 1945 után Nyugat-Németországban tették.
Vannak azonban optimistább hangok is. Radoslaw Sikorski volt lengyel külügyminiszter, jelenlegi európai parlamenti képviselő szerint Oroszország az olyan nagy katonai vereségek után reformálja meg magát, mint a krími háború (1853–1856), az orosz-japán háború (1904–1905), az első világháború és a hidegháború.
Mások azt remélik, hogy Oroszország a saját erejéből demokratikussá válhat, ahogyan az úgynevezett „színes forradalmak” változást hoztak a volt szovjet tagállamokban, például Ukrajnában és Grúziában. Ez azonban nem tűnik valószínűnek, tekintve, hogy a Kreml feltehetőleg továbbra is képes lesz fenyegetésben tartani az oroszokat.
Egy további lehetőség, hogy egy másik, Európával szemben kevésbé agresszív diktátor lép Putyin helyébe. Az új vezető talán arra a következtetésre jut, hogy könnyebb az orosz lakosságot irányítani, ha az ország gazdaságilag nem szigetelődik el, és nem válik Kína bábjává.
„Egy Putyin 2.0 talán reálisabban látja az orosz gazdaságot és Kínát” – mondja Michel Duclos, az Institut Montaigne agytröszt geopolitikai elemzője.
A közeledés rögös útja
Ez utóbbi forgatókönyv esetén Európa és az Egyesült Államok érdekelt lenne a közeledésben, különösen, ha látnának módot arra, hogy Oroszországot kiragadják Kína karmai közül. A kapcsolatok valódi felengedéséhez azonban meg kellene várni egy hivatalos békeszerződést Ukrajnával.
Oroszország számára azonban még ebben az esetben sincs visszaút ahhoz, hogy ismét jelentős gázszállítója legyen Európának, mivel a kontinens nyugati fele nagyrészt alternatív forrásokra talált, emellett pedig felpörgeti a megújuló energiák használatát. Az ország nem lesz túlzottan érdekes hely a befektetők, a technológiai cégek vagy a fogyasztási cikkek gyártói számára sem.
Ez már csak azért is így van, mert egy kevésbé agresszív Oroszország még mindig fenyegetést jelentene, hacsak nem történik teljes demokratikus fordulat. Még ha az ukrajnai konfliktus jelentősen meggyengíti is a hadseregét, még mindig rendelkezni fog nukleáris fegyverekkel.
Európa, amely későn ismerte fel a Putyin jelentette veszélyt, nem fogja gyorsan elfelejteni a leckét, még akkor sem, ha Putyin távozik. Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság már most sokkal nagyobb védelmi költségvetést tervez. Emellett, mivel az Egyesült Államok szívesebben fordítaná figyelmét a kínai kihívásra, Európa még évekig kénytelen lesz többet fizetni a védelméért.
Aztán ott vannak még Ukrajna újjáépítésének költségei is, amelyeket a Világbank most 500 milliárd euróra becsül, ami még tovább emelkedhet. Kizárt, hogy a magánszektor mindezt ki tudná termelni, tekintve, hogy Ukrajna éves gazdasági teljesítménye a háború előtt mindössze 200 milliárd dollár volt. Úgy tűnik, hogy a számla oroszlánrészét az EU állja majd, amely Kijevnek tagságot ígért a blokkban.
Le kell szögezni azonban, hogy mindezek a költségek eltörpülnek annak a forgatókönyvnek a veszteségeihez képest, amely esetén Putyin győzedelmeskedett volna Ukrajnában. Ebben az esetben Európa most azon aggódna, hogyan védje meg a balti államokat és Lengyelországot az agressziótól. Látható tehát, hogy még az egyéves háború és a szankciók által meggyengített Oroszország is problémát jelent Európa számára.
A tagországok tavaly a korábbi évhez képest hét százalékkal több védelmi státuszt biztosítottak. 
