Az EU munkaügyi szabályozása általában meglehetősen erős hangsúlyt fektet az egyéni munkakörülményekre és a munkajogokra, a tájékoztatáshoz való jogra, a diszkrimináció-ellenes törvényekre és a munkahely biztonságára – írja az Euronews, de mindez csak általában igaz, mert a fenti kitételek nem igazán jellemzők minden tagországra…
Ami az EU-tagállamokban és az Európai Gazdasági Térségben (rövidítése: EGT, az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjai által létrehozott intézmény) élők fizetéseit és bérezését illeti, továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók, számos tényezőtől függően, mint például a munkajog, a kereslet, az infláció mértéke.
Az Eurostat adatai szerint 2022-ben az átlagos éves bér a svájci 106 839,33 eurótól a bulgáriai 12 923,66 euróig terjedt.
Mennyire határozza meg az életszínvonalat az átlagfizetés?
Ahol tavaly a legmagasabbak voltak az átlagfizetések: Svájc (106 839 euró), Izland (81 942 euró), Luxemburg (79 903 euró), Norvégia (74 506 euró) és Belgium (70 297 euró). A legalacsonyabb bért fizető országok: Bulgária (12 923 euró) és Románia (14 500 euró), Horvátország (17 842 euró), Magyarország (18 274 euró) és Lengyelország (18 114 euró).
Ez a lista azért is érdekes, mert sok tekintetben mi, magyarok olykor jobbnak érezzük Lengyelország gazdasági helyzetét, és azt is tudjuk, hogy Románia is sokat fejlődött az utóbbi években.
Az Eurostat a jelentésben kiemeli, hogy az átlagos óránkénti munkaerőköltség az EU-ban 30,5 euró volt. A gyermektelen, egyedülálló alkalmazottak éves átlagbére 26 136 euró, a kétgyermekes dolgozó párok átlagosan 55 573 eurót keresnek évente.
A nem kiigazítatlan bérszakadék 2021-ben 12,7 százalék volt, a legnagyobb különbség Észtországban tapasztalható, 20,5 százalék, a legkisebb pedig Luxemburgban, 0,2 százalék. Az Európai Bizottság szerint azonban a bérszakadék 2023-ban 13 százalékra nőtt.
(A bérszakadék fogalma csak részben azonos az óriási jövedelmi különbségekkel, ami ma például Magyarországon tapasztalható, itt ugyanis már-már társadalmi szakadéknak nevezhető.)
Még 2020-ban az Európai Bizottság bejelentette azt a stratégiát, hogy 2025-ig megpróbálja áthidalni – csökkenteni – az említett szakadékot. Ezt követte 2023 júniusában a Bizottság fizetések átláthatóságáról szóló irányelvének a bevezetése, amely 6,1 millió eurónyi alappal segíti ennek végrehajtását. Ez megkönnyítené a munkavállalók számára a fizetési diszkriminálást, valamint iránymutatásként működne a munkáltatók számára.
Az átlagos éves nettó fizetések enyhén emelkedtek az évek során, mind az EU-ban, mind az euróövezetben, de nem annyira, mint az várható lett volna. Ez nagyrészt a termelékenység elmaradásának köszönhető, különösen a globális pénzügyi válságot követően. Még abban az időszakban is, amikor a gazdasági növekedés kezdett fellendülni. A 2010-es évek előtti alacsonyabb infláció hozzájárult a némileg stagnáló bérekhez, ugyanakkor a magasabb munkanélküliségi szinthez.
Van, ahol jól keresnek a tanárok
Jellemzően a legjobban fizető ágazatok Európában a pénzügy, a biztosítás, a villamos energia, a bányászat, az informatika, a kiskereskedelem és az oktatás. (Hangsúlyozandó itt, hogy az észak- és nyugat-európai országokban egészen másképp becsülik meg a tanárokat.)
Ami a lista másik végét illeti, a legrosszabbul fizető ágazatok általában az adminisztratív munkakörök, a vendéglátás és az építőipar. Nem mindegy tehát, hogy egy-egy országban mely gazdasági ágak dominálnak. A pénzügyi szektor mindenesetre vezet a jövedelmek terén.
Infláció és a háborúk
Az infláció természetesen kulcsfontosságú tényező, amely befolyásolja a különböző országokban élők vásárlóerejét. Az elmúlt néhány évben mindenütt megugrott az infláció, ami elsősorban a világjárványnak és az abból eredő ársokknak tudható be. Más geopolitikai megrázkódtatások, például az orosz-ukrán háború és az Izrael-Hamász konfliktus is hozzájárultak ehhez.
A magasabb infláció nemcsak azt jelenti, hogy drágábban tudunk venni egy kiló kenyeret, hanem mert ez mindenütt felemészti a béreket és növeli a megélhetési költségeket. A bérek növekedése sokszor nem tart lépést az árak emelkedési ütemével. Sok vállalatnál a magasabb fizetés sem inflációkövető.
A Privátbankár Európai Inflációs Körkép havi elemzéseit itt tekintheti meg.
Pénzzel dolgozni jó üzlet
Svájc magas fizetéseit főként banki és pénzügyi szolgáltatási szektora okozza. Az EU és az EGT többi országához képest jóval alacsonyabbak az adók, átlagosan 25-30 százaléknyi, a 150 ezer-250 ezer svájci frank közötti sávban.
Izland magas fizetéseiben ugyancsak jelentős szerepet játszik a banki tevékenység. Itt nagyon erős a szakszervezeti mozgalom, és fontos követelmény a kollektív szerződések betartatása. Izland ugyanakkor a világ egyik legdrágább országa is, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a munkavállalók magasabb fizetést követeljenek. A munkavállalók több mint 90 százaléka szakszervezeti tag.
Hasonlóan Svájchoz, Luxemburg vonzó fizetései mögött is a pénzügyi és bankszektor áll, és a legtöbb bank magasan képzett, tapasztalt és keresett munkavállalókat alkalmaz. Sokan közülük bevándorlók.
Ahol nincs nagy bérszakadék
Luxemburgban kétévente felülvizsgálják az ottani minimálbért, összehasonlítva az átlagbérekkel és az ármozgásokkal, így folyamatosan naprakészen tartják a bérszínvonalat. A fizetések nagysága nagymértékben függ itt is az ágazattól, a beosztástól, az életkortól, valamint az iskolai végzettségtől és a tapasztalattól.
A norvégiai alkalmazottak általában nagyon magasan képzettek, ezért magasabb fizetést kapnak. (Igaz, az árak is magasak.) A bérek egyenlőtlensége itt meglehetősen alacsony, egy jól átgondolt, progresszív adózási rendszernek köszönhetően, amely tovább csökkenti a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Norvégia politikai rendszerébe belefér, hogy a munkavállalók bátran tárgyaljanak a fizetések és juttatások mértékéről. Ezt nevezik más szóval jóléti államnak…
Az a szegény, aki a legszegényebb
A belga bankok nagymértékben támaszkodnak a bérindexálásra, főleg a fizikai dolgozók esetében. 2022-ben a megugró infláció és a kontrollálhatatlan energiaárak itt is megviselték a munkavállalók jövedelmének valódi értékét. Az adókulcsok is óriási szerepet játszhatnak a reálbérek alakulásában, és meghatározhatják a munkavállalók vásárlóerejét.
Ami a szegényebb országokat illeti, Bulgária igen alacsony fizetésekkel küszködik, ennek következtében egyre többen hagyják el az országot, hogy nyugat-európai országokban dolgozzanak. Az alacsony iskolai végzettség, a „krónikus szegénység”, és a munkaadók által támogatott képzéshez, valamint a karrier-tanácsadáshoz való kicsiny hozzáférés, mind-mind hozzájárultak a fizetések alacsony szintjéhez.
A szakszervezetek sok helyen gyengék
Bulgária a közelmúltban petíciót nyújtott be a minimálbérek 933 leváról (477 euróról) való emelésére, a jelenlegi 780 leváról (398 euróról). Az alacsony jövedelmeknek, ha úgy tetszik, van előnye is, ahogy a lap fogalmaz: a dolgozók kisebb mértékben vannak kitéve veszélyes vegyi anyagoknak a munkahelyükön, és kevésbé hektikus a munkaidejük...
A gyenge szakszervezetek jelentős szerepet játszanak abban, hogy a román fizetések alacsonyak maradhatnak. A külföldi cégeket nem tekintik túlzottan jó munkahelyi választásnak, ódzkodnak a hozzájuk való belépéstől – állapítja meg a jelentés.
Az idénymunkások alkalmazása alacsonyan tartja az átlagbért
Az 1990-es évek elején lezajlott horvát függetlenségi háború súlyosan megviselte a gazdaságot. Horvátország nem tudta kiépíteni gazdasági és pénzügyi szektorát, míg az EU többi része igen. A háborút követően a kormánynak hatalmas kiadásai voltak az újjáépítési erőfeszítések terén.
Ez oda vezetett, hogy Horvátország gazdasága ma még mindig nem olyan fejlett, mint azt várnánk – fogalmaz a cikk. Az ország vendéglátási és turisztikai ágazata nagy mértékben függ az ideiglenes és idénymunkások alkalmazásától. Ez a bérek tartósan alacsonyan tartásához vezetett, mivel a munkaviszony időtartama nem stabil, ugyanakkor a szakszervezetek képviselői a munkaügyi tárgyalások terén nem elég erősek.
Az EU-csatlakozás óta viszont Horvátország nagy munkaerőpiac, és ennek ki is használja előnyeit. Az országban a megélhetési költségek alacsonyak, ami szintén segíti a vásárlóerőt.
Az olcsó munkaerő és a megélhetési költségek
Ami hazánkat illeti, az euronews.com úgy fogalmaz, hogy "a bérek csökkenéséhez a közelmúltban egy magyarországi technikai recesszió is hozzájárulhatott, mivel kevesebb cég engedhette meg magának a munkaerőköltségek növelését. Magyarország történelmileg alacsony megélhetési költsége kulcsfontosságú tényező lehetett a fizetések lassú emelkedésében, bár ez lassan megváltozhat most, hogy az ország magasabb inflációval néz szembe."
Lengyelországban a kormánynak komoly befolyása van a bérek visszaszorítására, ezért ma is elmondható az országról az „olcsó munkaerő” jelző. Ez ugyan vonzza a külföldi cégeket, de aligha teszi jobbá a lengyel munkavállalók életét, akik sokkal kevesebb fizetést kapnak, mint nyugat-európai kollégáik. Az alacsony megélhetési költségek azonban némiképp enyhítik ezt a nyomást.
Nem csupán a fizetések fontosak
Nyilvánvalóan az átlagkeresetek csak egy részét mutatják a képnek, különösen, ha egy egész országról vagy régióról van szó. Ideális esetben a mennyiségi statisztikákat mindig a minőségi tényezőkkel együtt kell vizsgálni, hogy a kép jobban érthető és árnyaltabb legyen.
Ez annyit tesz, hogy nem csupán a fizetések fontosak az élettel való általános elégedettséghez, hanem a tényleges életminőség és a más körülmények is. Például az átlagkereset viszonylag alacsony Lengyelországban, a felmérés szerint a válaszadók mégis meglehetősen elégedettek az életükkel.
