Idestova egy éve folyamatos lépéskényszerben vannak a világ jegybankjai. A koronavírus-járvány nem kívánatos mellékhatásaként tavaly tavasszal ugyanis az infláció elkezdett emelkedni. Amelyet eleinte még átmenetinek tartottak. Aztán ahogy haladtunk előre az időben és láttak napvilágot a tényadatok, egyre-másra változtak meg a helyzetértékelések. S gyakorlatilag ma már mindenki úgy ítéli meg, az infláció növekedése tartósabb lehet, az idei évben még szinte biztosan velünk maradhatnak a mostani, magasabb szintek, de akár még 2023 elején is.
De persze erre sem lehet mérget venni, hiszen a körülmények folyamatosan változnak. Például alig két hónapja az MNB monetáris tanácsa még azt írta a kamatdöntését követően kiadott közleményében, hogy „az infláció novemberben elérte a csúcsát, amelyet követően decembertől várhatóan fokozatosan csökken”, 2022 negyedik negyedévében pedig visszatér a jegybanki toleranciasávba – vagyis 2-4 százalék közé –, majd 2023 első félévében éri el a 3 százalékos jegybanki célt.
Ehelyett még decemberben is a novemberi, 7,4 százalékos csúcson volt az éves pénzromlás Központi Statisztikai Hivatal által kimutatott értéke. Nem véletlenül lépett azonnal az újraválasztásán serénykedő kormány, s fagyasztotta be az élelmiszerárakat, mint a már lestopolt üzemanyag-jegyzések melletti másik, leginkább inflációgyorsító tényezőket. Ez az intézkedés csak február 1-jétől hatályos, így az még nem tudta fékezni, hogy januárban nemhogy lejjebb, hanem még feljebb – ráadásul jóval – ment az éves fogyasztóiár-index, s kötött ki a novemberi-decemberinél 50 bázisponttal magasabban, 7,9 százalék, amely már 14 és fél éve nem látott szint.
Január végi ülését követően a Monetáris Tanács kénytelen volt ugyanazt írni, mint egy hónappal korábban, csakhogy közben eltelt egy hónap. Eszerint „az infláció decemberben megközelíthette tetőpontját”. Igaz, hozzátették: „ugyanakkor a korábban várthoz képest kitolódhat a ráta csökkenésének megindulása”, mintegy jelezve a külvilágnak: igen, ők is érzékelik, hogy a pénzromlás megfékezése a vártnál nehezebb lesz. Ami azonban nem fejeződött ki a számszerű prognózis megváltozásában, az MNB még mindig 4,7-5,1 százalékos éves átlagos inflációval számol.
Noha a piacon már nincs senki, akinek az előrejelzése ne 6-ossal kezdődne. A legoptimistább Suppan Gergely, a Budapest Bank, az MKB Bank és a Takarékbank egyesülését előkészítő Magyar Bankholding Zrt. vezető elemzője pont 6 százalékot vár, míg e pólus másik végén Halász Ágnes, az UniCredit Bank vezető elemzője helyezkedik el a maga 6,9 százalékos becslésével.
Kérdés, az MNB mikor frissít a prognózisán, merthogy frissít, azt biztosra lehet venni. Papíron erre legközelebb egy hét múlva, február 22-én lesz alkalma, akkor tartja ugyanis a Monetáris Tanács a soron következő kamatdöntő ülését. Újabb kérdés, hogy az előrejelzések átfazonírozása milyen mértékű monetáris szigorító lépéssel jár majd együtt. A jegybank még tavaly májusban, amikor az éves infláció az egyik hónapról a másikra kilőtt – a márciusi 3,7 százalékkal szemben áprilisban már 5,1 százalékot ért el –, jelentette be, hogy kamatemelésbe kezd, amelyet aztán az első alkalmat követően esetiből ciklusjellegűre módosított, miután a pénzromlás májusban jottányit sem változott, 5,1 százalék lett (régi szép idők – mondhatjuk a 2022. januári 7,9 százalékos szint láttán).
A 2021 június végétől tartó kamatemelési ciklus óta az MNB minden hónapban megemelte az alapkamatát, amely így 0,6 százalékról január végéig 2,9 százalékra ment fel. Az egyhetes jegybanki betét kamata viszont ugyancsak 0,6 százalékról 4,3-ra, márpedig jelen esetben ez a lényegesebb. Míg ugyanis tavaly novemberig az alapkamat volt az irányadó a piac számára, addig a jegybank akkor az egyhetes betétet emelte e minőségbe, abból kiindulva, hogy annak szintjének változtatása az alapkamatnál nagyobb hatékonysággal képes hatni a rövidtávú piaci folyamatokra. Mindenekelőtt a kereskedelmi bankok hitelezésére, magyarán arra, mennyi pénz kerüljön a gazdaságba. Minél kevesebb, az a közgazdasági logika szerint annál kevésbé fejt ki inflációs nyomást, miután a kevesebb elköltenivaló pénz kisebb keresletet támaszt.
A két ráta eltávolítására az MNB azt a taktikát követte, hogy míg az alapkamatot továbbra is havonta módosította (jobban mondva: emelte), addig az egyhetes betéti kamatot hetente. Legalábbis 2021 végéig, az idén ugyanis már az utóbbinál is átállt a havi ütemre. Már az első ilyen alkalommal srófolta feljebb eltérő mértékben a két mutatót. Ám egy lényeges változás következett be: míg az alapkamatot 50, addig az egyhetes betéti kamatot csak 30 bázisponttal növelte. Ez illeszkedett ugyanis ahhoz a szándékához, hogy a két rátát fokozatosan közelíti egymáshoz. Hogy mikor és milyen szinten lehetnek ugyanakkorák, azt a Monetáris Tanács nem hozta nyilvánosságra, Virág Barnabás monetáris politikáért felelős alelnök azonban a tanács ülését követő sajtótájékoztatóján 2022 közepi időpontot helyezett kilátásba. Azt, hogy akkor az alapkamat és az egyhetes betéti kamat is 5,5 százalék körül lehet, már a piac várja, erre ugyanis az MNB-alelnök nem adott számszerű iránymutatást.
S hogy most miért közelíti ismét az eltávolított rátákat egymáshoz az MNB? Ezt is megtudhattuk a Monetáris Tanács január végi közleményéből. Eszerint azok a pénz- és árupiaci kockázatok, amelyek kezelésére bevetették az egyhetes betéti kamatot, december óta mérséklődtek. Ezzel szemben a maginfláció gyorsan emelkedett (az a piaci várakozások szerint az idén akár 8 százalék is lehet, éves szinte pedig 7 százalék – a szerk.), amiből a jegybank a tartós inflációs hatások erősödését olvassa ki – márpedig ezek ellen az alapkamat emelését tartja hatásosnak.
Ha semmi nem változik, akkor jövő kedden a Monetáris Tanács legalább 50 bázisponttal, 3,4 százalékra emeli az alapkamatot, hiszen a januári szigorítás után kilátásba helyezte, „az alapkamat-emelési ciklust havi ütemben, a decemberinél (vagyis a 30 bázispontosnál – a szerk.) nagyobb lépésközzel folytatja”. Amibe persze simán belefér egy 50 bázispontosnál magasabb emelés is, Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője akár 75-100 bázispontot is elképzelhetőnek tart, feltéve, hogy az MNB csatlakozni kíván egy sor más jegybankhoz, amelyek a meglódult infláció fékezése érdekében agresszívabbá, orrnehezebbé tették a kamatemelési pályájukat – például a csehekhez hasonlóan.
Ettől még két nappal később, jövő csütörtökön az MNB igazgatósága még emelheti az egyhetes betéti kamatot ugyanúgy 30 bázisponttal, mint januárban. Az 50, illetve 30 bázispontos emelések esetében a két ráta közötti különbség február végére 120 bázispontosra szűkülne, ami azt jelentené, hogy hasonló ütemek esetén csak hat hónap múlva kerülhetnének egy szintre, 6,4 százalékon. Mindebből tehát az következik, hogy ha az MNB előbb és alacsonyabb mértéken akarja létrehozni a „nagy találkozást”, akkor növelnie kell az alapkamat-emelés lépésszintjét és/vagy csökkentenie az egyhetes betéti kamatét.
Persze az utóbbi közel háromnegyed évben többször is átírt jegybanki forgatókönyvek ismét módosulhatnak. Ezúttal az orosz-ukrán konfliktus miatt. Ha az ugyanis háborúba torkollik – ahogy azt egyre többen pedzegetik, már az orosz katonai támadás idejét (február 16., szerda) is megjelölve –, akkor annak a gazdaságra (is) gyakorolt jelentős negatív hatása akár ismét jókorát lökhet a már amúgy is rekordszinteken lévő inflációs rátákon.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
