Ezeken a hasábokon pontosan három hónapja írtunk az emelkedő politikai hőmérsékletről Észak- és Kelet-Afrikában. Azóta a tüntetők Algériában és Szudánban kiszorították a 82 éves és a 75 éves politikai őskövületeket a politika csúcsáról. Mindketten az 1990-es évek óta uralkodtak.
Komoly kihívás előtt a hadsereg
S noha az első számú vezetőket sikerült lemondatni, sem Szudánban, sem Algériában nem eredményeztek a tüntetések egyelőre demokratikus átalakulást. Ehelyett egyszerűen a hadsereg vette át a hatalmat. Algériában a lemondatott elnök bizalmasa vette át a hatalmat a július 4-i előrehozott választásokig.
|
| Abdel-Kader Benszaláh ideiglenes államfő és Nureddin Bedui ügyvivő miniszterelnök távozását követelik a tüntetők az algériai fővárosban, Algírban 2019. április 12-én. A tömegtüntetések és katonai vezetés nyomása miatt április 2-án lemondott Abdel-Azíz Buteflika elnök átmeneti utódját, Benszaláhot, a parlamenti felsőház elnökét április 9-én választotta meg a törvényhozás. A belügyminisztérium a napokban tíz új politikai párt alapítására adott ki engedélyt. MTI/AP/Toufik Doudou |
Sajnos mindkét országban annak van komoly esélye, hogy a hadsereg kicseréli a bútorzatot, de valójában a ház ura marad. A helyi lakosság ezt pontosan érzi, ezért az elmúlt napokban és órákban tovább folytak a tüntetések, a teljes hatalmi garnitúra távozását követelve. Algériával szemben Szudánban ráadásul annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy még szervezett politikai ellenzék sincs, így ott könnyebben robbanáshoz vezethet a politikai átmenet kísérlete.
|
| A demokratikus átmenet levezénylésére is polgári kormányt követelnek tüntetők a hadsereg kartúmi főparancsnoksága előtt 2019. április 13-án. Szudánban a hadsereg átvette a hatalmat április 11-én, amikor leváltotta és letartóztatta a 30 éve hatalmon lévő Omar Haszan Ahmed el-Besir elnököt. MTI/AP |
A hadseregnek már csak azért sem lesz egyszerű dolga egyik országban sem, mert a felnövekvő generáció jó állásokat és átlátható kormányzást akar. Márpedig a 42 milliós Algéria lakosságának fele 27 év alatti és a katonai rezsim egyelőre csak a giga-korrupciós ügyek kivizsgálását ígérheti. Ez Algír esetében a Sonatrach nevű olaj-és gázóriás átvilágítását jelenti, amely céget a köznép szerint a politikai elit önmaga feltőkésítésére használja évtizedek óta.
Erdogan és Putyin tétjei a játszmában
Törökország eközben komoly aggodalommal figyeli a szudáni politikai felfordulást, amelynek kirobbantó szikrája a kenyér árának megduplázódása volt tavaly decemberben. Márpedig Erdogan AKP pártja a március 31-i önkormányzati választásokon sorra vesztette el a nagyvárosokat, nem kis részben az egekbe szökő élelmiszerárak miatt.
Ankara számára stratégiai kérdés is Szudán stabilitása. Erdogan még 2017 végén egyezett meg Szudánnal, hogy felújítja Suakin kikötőjét a Vörös-tenger partján, amely azután mind a török civil-, mind a török hadihajók számára megnyílik. Az egykori ottomán kikötő tranzit-állomásként működött muszlim zarándokok számára Mekka irányába – most Erdogan visszaállította ezt a funkcióját, a török hadsereg közvetlen felügyelete alatt. Suakin felújítása egy tágabb, 650 millió dolláros megállapodás része, amelynek keretében Ankara egy új repteret épít a főváros, Kartúm számára és befektet a szudáni gyapot-termesztésbe, elektromos iparba és gabona-silók építésébe.
Szaúd-Arábia roppant ideges ettől a paktumtól és erre minden oka meg is van. Először is a török csapatok veszélyesen közel kerülnek szaúdi területekhez, tekintve a sziget közelségét a szaúdi Dzsidda kikötőjéhez. Másodszor, Rijád joggal gyanakodik arra, hogy Erdogannak ehhez az ambíciózus szudáni programhoz nem volt meg a pénze és valójában katari alapok segítségével hatol be arab területekre. Márpedig 2017 nyara óta Szaúd-Arábia blokád alatt tartja Katart, mivel az támogatja a Muszlim Testvériséget és Iránt.
Moszkva a maga részéről még februárban is "színes forradalomnak" tekintette a szudáni tüntetéseket és Kairóval valamint Rijáddal együtt a mára megbukott despotát támogatta. Ezekben a napokban az orosz bányavállalatok még zavartalanul működnek az országban és bizonyára a tüntetők többször is meggondolják, hogy megzavarják ezen cégek működését. A Kreml kinyújtott kezeként szolgáló hírhedt Wagner-zsoldoscsapat ugyanis Szudánban már egy ideje aktívan tevékenykedik és nem ajánlatos átlépni a tűréshatárukat.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
